Kritika

Mozgásszínház

Lassító pirula

Turbuly Lilla kritikája a Propaganda! előadásáról

lead_okpropAz előadás a lehetséges választ a politikán, a hivatalos közbeszéden kívül, a személyes, emberi kapcsolatokban, a beidegzett nemi és társadalmi sztereotípiák átlépésében, egy másféle létezésmódban keresi. Mi látszik egy meztelen testen és mi nem, kérdezi Szász Dániel. Férfiak birtokolnak, jelenti ki Szabó Réka. Van véleményem, de nem írok alá, és nem tüntetek, mondja Vass Imre.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Szabadság, szerelem

Legáth Zsolt kritikája a Revolutionról

lead_szabNézőtéri forradalommal veszi kezdetét a Charnock-féle Revolution a Trafóban. No, nem a fizikai színház fenegyereke verte ki a biztosítékot a pesti közönségnél, erre a művészi értelemben egyátalán nem forradalmi előadás semmi okot nem ad, csupán a nézőteret ellepő tános-színészek fütyülik ki színpadon maradt társukat.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Elnémították, mégis beszél

Kutszegi Csaba kritikája az Évszakokról

lead_evszakokA magyar mozdulatművészeti és orkesztikai hagyomány arra elvileg alkalmas lehet, hogy belőle kiindulva kifejlődjenek kortárs mozdulatnyelvek, de a Pálosi István – Fenyves Márk duó vezette társulat jelenleg (például az Évszakokban) alkalmazott formanyelve és színpadi stílusa olyan messze van a kortárs tánctól, mint Fehér Feri Woyzeckje Marius Petipa Csipkerózsikájától.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Intellektuális póker a Valamiről és a Semmiről

Török Ákos kritikája a Nous-ról

lead_nousA Nous egyértelműen gondolkodásra akar késztetni, azonban elgondolkodtatás helyett csak jól meggondolkodtat minket, mindannyiunkat pillanatnyi állapota szerint. Művészien kimunkált, ágáló jelbeszédével jelentéskeresésre ösztönöz, miközben az általa nyújtott gondolkodnivaló – az előadás nyolcvanperces hossza mellett – legfeljebb ha fél óráig tart ki.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Kutyadal, kutyadal

Szoboszlai Annamária kritikája a Humus Vertebra előadásáról

lead_wilfHogy miről szól a Humus Vertebra, hogy akar-e egyáltalán szólni bármiről azon túl, hogy ceruza-animációjának gnóm lényeivel korrumpálja furcsa, bizarr mesévé a három derék táncos legény faláda-tologató cirkuszi tornaszámát – hát, nem tudom.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Variációk támasztékra

Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról

lead_tancA szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká lényegülve, mozdulatnyelv elemeivé válva illeszkednek a táncba, létrehozva ezzel téma és variáció folytonos egymásba csapását.

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Balett

Halászlé betűtésztával, avagy Tisza menti Ablak – Zsiráf

Török Ákos kritikája a Testek filozófiájáról

lead_szegedA fejezetcímként és előhangként vetített videón a Lélek két oldalán áll a Szellem és a Test, fejüket a Lélek vállán összehajtják. Innen már csak három lehetősége van a darabnak: vagy egy kínosan felszínes, mozgásos teoretikai idiotizmust fogunk látni, esetleg valamiféle szellemeskedő, bárgyú filozófiaparódiát, illetve valami egészen mást.

Cikk folytatása

Populár

Szívdobogás

Halász Glória kritikája a Bernarda Alba előadásáról

lead_mupaAz amerikai musical- és operakomponista 2006-ban bemutatott Off Broadway-darabja a Művészetek Palotájában keresi az utat a hazai nézőkhöz. Az anyaszínházában mindössze egy hónapig futó, leginkább kritikai sikereket aratott mű szenvedélyes, de rendkívül nyomasztó elegye többek között a Lorca-drámának, a musicalnek, az autentikus zenének és az operának.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Erkel 64 mezőre

Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról

lead_tancforteValljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt játssza, s ennek megfelelően nem a legharmonikusabb és legsikerültebb zongoradarabok jutnak neki…

Cikk folytatása

Mozgásszínház

Lankadó szex – termékeny aktus

Kutszegi Csaba kritikája a Kvartettről

lead_gergyeGergye Krisztián és táncművész partnere, Virág Melinda sokszor hosszú ideig csak merev pózt tartva áll a színpadon. De sohasem jelentéktelenednek el. Mindig közük van az elhangzó szavakhoz, ha inaktívak, némiképp bizarr külsejük látványával nyomatékosítják a hallottakat, ha pedig dinamikusan megmozdulnak, azt jelenítik meg (fizikalitásban), amire a verbalitás önmagában nem lehet képes.

Cikk folytatása