Kritika

Kortárs tánc

Erkel 64 mezőre

Kónya Orsolya kritikája a Sakk-játékról

lead_tancforteValljuk be, nagy a kontraszt az élő zene és a felvétel között, még akkor is, ha a rendező kegyes volt színészéhez: Krisztik a tépelődő Erkelt játssza, s ennek megfelelően nem a legharmonikusabb és legsikerültebb zongoradarabok jutnak neki…

Cikk folytatása

Mozgásszínház

Lankadó szex – termékeny aktus

Kutszegi Csaba kritikája a Kvartettről

lead_gergyeGergye Krisztián és táncművész partnere, Virág Melinda sokszor hosszú ideig csak merev pózt tartva áll a színpadon. De sohasem jelentéktelenednek el. Mindig közük van az elhangzó szavakhoz, ha inaktívak, némiképp bizarr külsejük látványával nyomatékosítják a hallottakat, ha pedig dinamikusan megmozdulnak, azt jelenítik meg (fizikalitásban), amire a verbalitás önmagában nem lehet képes.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Úton innen, úton túl

Markó Róbert kritikája a k.Rushról

lead_frenak…a k.Rusht is sokszorosan összetett utalásrendszere, asszociáltató mechanizmusai felől közelítheti meg a közönség. Ugyanakkor a felkeltett allúziók is sokfélék – Pasolini és Lynch például egyszerre jelenhet és jelenik is meg Frenák színpadán –, közülük a néző saját nyitottsága és/vagy tájékozottsága függvényében ismerhet fel többet vagy kevesebbet.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Netán bizony paródia?

Szoboszlai Annamária kritikája az Overdose-ról

lead_overAz Overdose bőrszín alapra varrt fekete vonalai, szakaszocskái, négyzetei ugyan nagyszerűen passzolnak az elektronikus zenei aláfestéshez, de egy, a nemekről folytatott gogo-diszkó stílusú történeti értekezést nehéz komolyan venni, különösen, ha a koreográfus még olyan kínos interakciókba is belevonja táncosait, mint amikor egy kerge-félnótás kanördög körbelegyeskedi az egyre kevesebb életjelet mutató táncosnőket, majd mindet magára rángatva, elterül a színpad előterében.

Cikk folytatása

Balett

Pofa be és táncolj!

Hézső István kritikája a berlini fiatal koreográfusok estjéről

lead_hezsoNagyon nehéz lehet ma kezdő, kísérletező koreográfusnak lenni, pláne Németországban, ahol korunk két legjelentősebb koreográfusa, Pina Bausch (aki már sajnos elhagyott bennünket) és a még mindig nem kiégett William Forsythe befolyásol(hat) minden kezdőt. A lényeg és a nehézség az, hogy olyan művek szülessenek, amelyek alig „klónozzák” valamelyikőjüket.

 

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Balett

Elemi részecskék bűnbeesése

Legáth Zsolt kritikája A Jó és a Rossz kertjében előadásáról

lead_kertMcMillan leghatásosabb eszköze a precízen megkomponált színpadi rendezetlenség, így elemében igazán a csoportos részekben van. Akkor gerjednek a nézőt is magával sodró energiák, amikor a tizenhat táncos egyszerre lepi el a színpadot, elszabadulnak a végtagok, s a követhetetlenségig fokozott ritmusban a táncosok mint megkergült elemi részecsék hánykolódnak a térben.

Cikk folytatása

Balett

Charlie után Freddie

Kutszegi Csaba kritikája a Queen-balettről

lead_pecsBen van Cauwenbergh, a Queen-balett koreográfusa mintha abban a reményben (és azzal a maximális igénnyel) nyúlt volna a témához, hogy a Freddie Mercury-legenda farvizén hajózva sikerül összeeszkábálnia egy sikeres balettet.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Lélek van odabenn

Péter Márta kritikája a Visszavonhatatlanról

lead_ketA nyitókép sötétjéből csak lassan válnak ki a földön araszoló-kúszó figurák, alig mozdulásaikból végül mégis kirajzolódik egy csöndes ornamentika, ám a látványhoz valamilyen furcsa, elsőre szinte meghatározhatatlan akusztikai élmény is társul, de nem szinkronban.

Cikk folytatása

Mozgásszínház

Lájkolom a Figurát

Kutszegi Csaba kritikája a Figura Stúdió Színház budapesti vendégjátékáról

lead_telAz elnyomó ápolók emberi gyarlóságaiban tarantinói groteszk bölcsesség bujkál, az előadás a mi világunkról, a mi korunkról, a mi valóságunkról szól, amelynek hétköznapjait különböző szinteken szövi át a Helsinki-szindróma abszurditása (hiába, ilyenek vagyunk: Gyergyóban és Budapesten egyaránt meg tudjuk szeretni jelképes fogva tartóinkat).

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Szépséges, színes pacák

Sárosi Emőke kritikája az Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed előadásáról

lead_igyNem baj, ha nem érti mindenki a mozgás nyelvét, hiszen a történetet narrálják a szereplők a tánc előtt, alatt, után. Az előadás egyik nagy erénye, hogy érthetően beszél minden színész-táncos. Mozdulataik is erről a pontosságról, technikai tudásukról árulkodnak.

Cikk folytatása