Kortárs tánc, Balett

Sárosi Emőke: Szanszkritul a világ

Feicht Zoltán: Second -

A tavalyi szólóhoz képest újdonság a női szál megjelenése. Mintha párhuzam lenne a férfi és a női téboly között, lelkükben hasonló harcokat vívnak meg az egymást követő etapokban.

Oppozíció és megoldásra váró konfliktus – életfeladatnak ezt a lényegi üzenetet adja a Pari szólókoreográfia továbbgondolásából született Second című előadás a Bethlen Téri Színház közönségének.

secBathó Gabriella és Szénási Gergely Zoltán / fotók: Bánhalmi Árpád

A szanszkrit ismét fénykorát éli, még ha mindenki nem is tudja a szavak jelentését, de legalább elolvassa a műsorfüzetben azt. A 2016-os Monotánc Fesztiválra készült Pari című táncát – amelyet fődíjjal jutalmaztak – újraalkotta Feicht Zoltán, és partneréül hívta Bathó Gabriellát, valamint Szénási Gergely Zoltánt (Sagrado), akikkel közösen küzdenek a lét megoldásra váró konfliktusaival a Second című előadásban. Mindezt puritán térben, a fehér balettszőnyegen. Egyetlen jellegzetes térhatás a nagy, ferde üveglap, amely tükrözi, ugyanakkor inverzben is láttatja a lélek démonjait.

sec1Bathó Gabriella és Szénási Gergely Zoltán

A kezdőkép erősen szuggesztív. Feicht egy fénytéglalap területébe kényszerülve, tónusos izomzatának aprólékos mozdulataival lassan futva menekül – vélhetően saját maga elől. Mátrixos hangulatú belső tűz fűti, majd összeesik. Megjelenik a menekülő női alteregó is, determinált kudarcával szimbiózisban. A férfi-női verzió váltogatása adja az est izgalmas dinamizmusát. Aki látta a Pari-koreográfiát, annak ismerősek lehetnek a szóló etűdök: a többszálúság nem mutat különösebb kohéziót. Megvan a földön tekergőző rész, a háttércsapások eltérő ritmusával élesen aszinkronos hatású piros legyezős szóló. Megjelenik az üveglap kivetítőn a hős, mint egy jósálomszerű önarckép, majd szilánkosra törik a vízió. Dennis Michael Khieffer Beviz nonfiguratív vetített világának és Domonkos Csilla zenéjének atmoszférája a belső félelmek hideg töredékességének riadt szorongatását erősíti.

sec2Feicht Zoltán és Szénási Gergely Zoltán

A tavalyi szólóhoz képest újdonság a női szál megjelenése. Mintha párhuzam lenne a férfi és a női téboly között, lelkükben hasonló harcokat vívnak meg az egymást követő etapokban. Azonban egy adott fordulópontnál megjelenik egy másik férfi, akivel formálódni kezd az összhang. Bravúros ötlet a szőnyegen fekvő és az álló művészek kilencven fokban eltolt mozdulatainak tükröződő játéka. A dinamikus és látványos mozgássorok két dimenziót kapcsolnak össze: a földi röghöz kötöttség és a levegő változékonysága közötti hiátust töltik fel energiával. Sagrado pazar technikai tudásról árulkodó akrobatikus szólója (álló helyzetből indított szaltó, ugrások, fejen pörgések) hiánypótló eleme a Second mikrovilágának. Energiája szükséges a megoldáshoz és a továbbfejlődéshez. A női és férfi oldal között létrejön a mozgásformák kommunikációja, amely generálja a változásokat. A zárás kissé kaotikus. A keresztútnál találkozik a három figura, és egymástól látszólag függetlenül próbálnak kitörni, továbblépni a szituáción, de a fénycsíkok adta vonalak behatárolják létüket. Nincs feloldást adó happy end, a fiúk kiterülnek, a lány távozik a színről. Pedig a lehetőség a szemük előtt van, hiszen ha a fénycsíkokból alakult keresztút ismeretlen „x”-ét kilencven fokkal elforgatjuk, kiutat és a megoldást rejtő „+” jelet ad.

sec4Szénási Gergely Zoltán és Bathó Gabriella

Feicht Zoltán koreográfiája – rejtetten ugyan, de – stílusnyitogató-határfeszegető kinyilatkoztatás. A táncszínház életben maradásához folyamatosan bővülő eszköztár szükséges. Újító összeolvadásokra van szükség. Így válik fogyaszthatóan érthetővé a klasszikusbalett-alapokon nyugvó artisztikus mozgássor, a kortárs táncművészet stílusainak széles spektruma és velük összefonódva a cirkuszi akrobatika. Mindez a tanulandó tolerancia jegyében, hogy megszülethessen a rég várt csoda: mechanikus mutatványokból a mozgásszínház művészi mágiája.

Second

Előadók: Bathó Gabriella, Szénási Gergely Zoltán (Sagrado), Feicht Zoltán.
Zene: Domonkos Csilla. Vizuál: Dennis Michael Khieffer Beviz. Fény: Fogarasi Zoltán. Koreográfia: Feicht Zoltán.

Bethlen Téri Színház, 2017. február 24.