Pogácsák a könyvesboltban
Turbuly Lilla jegyzete az Örkény 100, Egypercesek – táncban elbeszélve-performanszról
Talán a realitás és elemeltség így létrejövő egyidejűsége az, ami nagyon közel áll Örkény szelleméhez.
Turbuly Lilla jegyzete az Örkény 100, Egypercesek – táncban elbeszélve-performanszról
Talán a realitás és elemeltség így létrejövő egyidejűsége az, ami nagyon közel áll Örkény szelleméhez.
Az Örkény-centenárium kapcsán számos irodalmi rendezvényre került sor mostanában, többek között az Írók Boltjában is. Szeptember 6-án például azt a kötetet mutatták be, amelyben kortárs írók Egyperces-átiratait állítják párba az eredetivel. (2x1 perces novellák, Tevan Kiadó, 2012) Itt hangzott el A végzet című is, utána pedig Podmaniczky Szilárd parafrázisa. Az Örkény-egypercesben egy anyuka finom, friss pogácsával lepi meg a családját, csak az a baj, hogy a liszt helyett rovarirtót tesz bele, így nem csak a családot, de a maradék egy részét jóízűen elfogyasztó halotti tor teljes népességét és a mentősöket is kiírtja. Az utolsó darabokat a pogácsát nem kedvelő mentősofőr csomagolja el, jó lesz az még felkiáltással.
Így aztán nem volt meglepő, amikor másnap, ugyanott, Góbi Rita és táncostársai tele pogácsás tálcákkal sétálgattak a négy órára érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt boltban, a könyvespolcokat kerülgetve, a nézőket kínálgatva A végzetben szereplőhöz hasonlóan finom, friss pogácsából. A táncosnők (Góbi Rita, Fülöp Tímea és Sinthavong Zsófia) fekete ruhában, Samu Kristóf fehér ingben, nyakkendőben – mintha egy fogadáson járnánk, és ők lennének a pincérek. Sok volt a néző, de a pogácsa is, így jutott mindenkinek. Ez, az előadás vezérfonalának választott egyperces határozta meg a félórányi zenés-táncos performansz hangulatát. Takáts Eszter gitárral és Dóczy Gabriella hárfával búcsúdalokat énekelt nekünk, és az előadás zárlata is a kivonulásra, búcsút intésre épült. „Szállj, szállj kicsi hópehely, meghaltam, helyettem te felelj!" – hogy csak egy jellegzetes részletet idézzek Takáts Esztertől. Talán nem túlságosan erőltetett párhuzam, ha a kicsi hópelyhekbe az Örkény után maradt, és 2012 kérdéseire is meglepően mai válaszokat adó egyperceseket is belegondoljuk.
A köztes jelenetek irodalmi alapanyaga – legalábbis nekem – nem volt ennyire pontosan beazonosítható, konkrét szöveghez köthető, nem történetet meséltek, hanem különféle viszonyulásokat, magatartásformákat jelenítettek meg. Vonzásokról és taszításokról hírt adó kettősöket, négyeseket láthattunk, rohanást a szűk térben, kontaktuskeresést egymással és a nézőkkel, lassan kitartott pózokat és ideges vibrálást a következő pillanatban. Nagyobb részük játszódhatott volna máshol is, néhány közülük szorosabban kötődött a könyvekhez és magához a könyvesbolthoz, mint amelyikben Góbi Rita egy bizonyos könyvet kerestetett Fülöp Tímeával, hol egyik, hol másik pontjára mutatva a plafonig érő, csak létrával megközelíthető könyvespolcok felső régióinak.
Hozzá kell tenni, hogy a társulat játszotta már ezt az előadást máshol is, például a Hétrétország Fesztiválon, az őriszentpéteri Pajtaszínházban. Azt nem láttam, de a róla olvasottak és a helyszín ismerete alapján nagyon más lehetett, hiszen ezt a változatot igencsak meghatározta a rendelkezésre álló tér játékba vonása. Annak, aki régebben járt az Írók Boltjában, vagy aki még nem volt ott, annyit mindenképpen el kell mondani, hogy a közelmúltban jelentősen átépítették, kialakítottak egy galériát, ahol az előd, a legendás Japán Kávéház hangulatát idézik meg. A táncosok nagyobbrészt itt, ezen a galérián, és az ahhoz vezető lépcsőn játszottak a földszinten ülő-álló nézőközönségnek, nagyon is reális térben, egy, az előadás ideje alatt is működő könyvesboltban, mégis kicsit elemelten. Talán a realitás és elemeltség így létrejövő egyidejűsége az, ami nagyon közel áll Örkény szelleméhez. Ahogy előző nap felesége, Radnóti Zsuzsa megfogalmazta, az, hogy egyszerre tudta kívülről és belülről látni a dolgokat, létrehozva ezzel a groteszk és az abszurd látásmód közötti sajátos, örkényi nézőpontot.
A kortárs tánc folyamatosan küzd azért, hogy szélesítse nézőközönségét, és ennek érdekében egyre gyakrabban hajlandó kimozdulni megszokott tereiből-termeiből: utcára, tanterembe, jelen esetben egy – nem akármilyen – könyvesboltba. Az Írók Boltja pedig már több táncelőadást is befogadott a könyvek közé-mellé, talán azzal az előfeltevéssel, hogy a kortárs irodalomra nyitott olvasóközönsége a kortárs táncnak is az átlagnál könnyebben megnyerhető. Az Egypercesek – táncban elbeszélve kedvébresztő falat, olyan, mint egy jó pogácsa, amivel elverjük az éhünket, hogy aztán jóízűen lássunk neki a lassan készülő főfogásnak.
Örkény 100, Egypercesek – táncban elbeszélve (GoBe Társulat)
Koreográfia: Góbi Rita.
Táncművészek: Fülöp Tímea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sinthavong Zsófia.
Közreműködik: Takáts Eszter dalszerző (ének és gitár), Dóczy Gabriella (ének és hárfa).
Írók Könyvesboltja, 2012. szeptember 7.
