Komjáthy Zsuzsanna: Voálá, rendszerváltás
Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod – KRITIKA
Amit Tar ugyanis a nyelvezetében, azt Horváth a mozgásvilággal teljesíti be. Ha tetszik, valós mozdulatokká transzponálja mindazt a szövegmozgást, amit Tar a novelláiba ültetett.
Keresztury Tibor író-szerkesztő, A te országod színpadra adaptálója, az előadást megelőző, Bevezetés a pokolba című ráhangoló órácskában előrebocsátotta, micsoda szikrákra számíthatunk: hogy Tar Sándor realisztikus-szociografikus világának és a Forte Társulat absztrakt, mozgásnyelvi ábrázolásmódjának összefeszülése – vélhetően – nagy energiákkal sül majd ki a színpadon. Hogy nincs apelláta, egészen izgalmas, olykor meglepő, idegen alakzatokkal és megoldásokkal kell majd elszámolnunk – teszem hozzá ezt már én szép halkan. És hogy az ígért szikrák pattogtak-szóródtak-e; a furcsa-idegen alakzatok a játéktérre vésődtek-e? Ehelyütt ennyit talán én is előrebocsáthatok: hogyne.
Fotók: Kővágó Nagy Imre
Bevallom, némiképp zavarban vagyok. Persze, Tar Sándor írói világához talán nem is lehet másként közelíteni, csak gombóccal a torokban. Ez a góc az én torkomban mégis valahogy bizarrmód éget, mert egyszerre kellene a Tar-féle „mélyvilág" valóságát, illetve a hozzá, valamint a szocializmushoz és rendszerváltáshoz való saját viszonyulásomat mindúgy lenyelnem, hogy jelenvalóságukat egyaránt csak elbeszélések, családi történetek, könyvek és filmek alapján ismerem. De – javaslom – éppen ezért ne is húzzuk alá (csak érintsük) a Tar-élet és életmű, vagy a valóság–novella között feszülő párhuzamokat, ne térjünk ki az ügynökmúltra, a kádári megnyomorodottságra és a lelepleződés terhes időszakára sem. Ne írjunk arról, Tar miért és miféle empátiával és gyengédséggel közelített a peremlét – vagy nem is annyira peremlét, mint inkább (Radnóti Sándor szavait kölcsönvéve) a társadalom „hatalmas területéről való" vidékének – elesettjei felé. Hagyjuk meg mindezt nálam látottabb, tapasztaltabb kritikusok számára, és domborítsuk ki inkább a színpadra állított darab erényeit és jellegzetességeit!
E tekintetben pedig Keresztury már felidézett szavaira térnék vissza elsőként. A szikrák, melyeket Horváth Csaba rendezése ugyanis a nézőtérre szór, egy egészen különös világba kalauzolnak minket. Valahová oda, aminek – Füst Milán Gelléri-megjegyzése után szabadon – én is az Álmok a valóságból címet választottam volna (ha választhatok). Hiszen amennyire valóságos, annyira fiktív is az a világ, melyet Horváth A te országodban, a gyártósori munkások és marósok sorstörténeteit végigkövető előadásban a színpadra álmodott. Úgy vélem, itt és most, 2015 végén, Budapesten pedig először is az előadás jelenvalósággal összemérhető távolsága vagy közelsége az, ami ebből a szempontból érdekes: a kék fény, „amellyel a valóságot hirtelen elönti, mintha csak a túlvilágról eregetné. S éppen mert a valóságnak oly nagy az ereje nála: annál bűvösebben kezdenek ilyenkor a dolgok csillogni, derengeni, szinte foszfori fénnyel." [ld. Füst Gellériről szóló írását]. Így olvashatók ki – némi fantáziával – a jelenre vonatkozó parabolisztikus megjegyzések sorai is a darab mögül: a kilátástalanság, a sehova-nem-tartás és a perspektívátlanság alakzatai.
Ez a kék fény ugyanakkor nem csak a valóságos tapasztalattal, de a Tar-novellákkal is meglehetősen érdekes viszonyt rajzol ki. Amit Tar ugyanis a nyelvezetében, azt Horváth a mozgásvilággal teljesíti be. Ha tetszik, valós mozdulatokká transzponálja mindazt a szövegmozgást, amit Tar a novelláiba ültetett. A színészek gesztusai, mozdulatai így azt a „mozgásos" szerkesztésmódot, néha elcsonkuló, néha perspektívákat váltogató, vagy más szempontból nézve, helyenként részvétteljes, máskor már-már keserédes humorba, vagy egyenesen szürreálisba hajló szövegmozgást emelik ki, melyekkel itt vagy ott a novellákban is találkozhatunk (jegyezzük meg: a hanghasználatot is mozgásként, speciális mozgásként értelmezem). Ezért működik hát olyan jól együtt Tar és a Forte: ennek köszönhetően a mozgás- és hangkombinációk Horváthnál a Tar–Kersztury (Vízipók, Csóka, A te országod és Lassú teher novellák gerince mentén való) szöveget szó szerint kiegészítik, továbbmondják. De egyben el is különböztetik maguktól, hiszen a nyers realisztika mellé szimbolikus stilizációt állítanak. Ezzel pedig a rendszerváltás drámáját tulajdonképpen meghosszabbítják, és vég nélküli, általános érvényű jelenkori drámává teszik. (Nem véletlen egyébként az sem, hogy a szövegkönyvbe Keresztury saját tárcanovellákat is csempészett, például A játékgép kishúga, A karácsonyfás ember, az Ebédszünet vagy a totállájf soraiból).
Egyfelől, csak egyfelől persze. Mert másfelől viszont a koreografikus elemek – gondoljunk például a gyártósori munkások napi robotját egy tánckari mozgássorral helyettesítő „totálképekre"; vagy a „multifunkci" csövekkel való akrobatikára – arra is szolgálnak, hogy kissé könnyítsenek a súlyos szövegeken, és/vagy a humort erősítsék. Mint valami centrifuga, magába szippantja, és egyenes arányban eloszlatja a mozgás a terhet, kissé elviselhetőbbé teszi a tragikus, szükségszerű sorstörténeteket. Hiszen a mozgás – és a hang – a jelentést sokszor valahogy a fonákjában ragadja meg. Ezért lehetséges, hogy legyen bár brutális, amit a színpadi történet kirajzol, a nézőtéren ülve mégis jókat nevetünk. Mi több, szórakozunk a darabon: Andrássy Máté „Ne szóljatok hozzám!"-Kelemenjén, Földeáki Nóra Nándi nénijén, Nagy Norbert egészen sziporkázó Deákján és persze Krisztik Csaba megrendítő sorsú Siposán. És azt hiszem, ebben (is) áll a Forte zsenialitása: a történet-töredékekből összeszerel egy roppant csarnokot, és ahogy a díszletet a színészek, úgy ezzel egy időben az előadás – minden porcában – ezt a csarnokot is építőelemeire bontja; de nem dobja ki az ablakon, kellhet. Voálá, rendszerváltás.
Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod (Forte Társulat)
Tar Sándor novelláiból írta és színpadra alkalmazta: Keresztury Tibor. Dramaturg: Garai Judit. Kórusok: Ökrös Csaba. Jelmez: Benedek Mari. Díszlet: Mocsár Zsófia. Fényterv: Payer Ferenc. Produkciós vezető: Számel Judit. Rendezőasszisztens: Kovács Henrietta. Rendező: Horváth Csaba.
Szereplők: Andrássy Máté, Fehér László, Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Kádas József, Krisztik Csaba, Kurta Niké, Nagy Norbert, Novkov Máté, Pallag Márton, Zsigmond Emőke.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2015. december 16.
