Balett

Horeczky Krisztina: „Mintha egy Cadillacben száguldanál”

Mihail Barisnyikov sokfelvonásos élete –

Brodszkij úgy vélte: minden ízében „mozarti”.

„F. Scott Fitzgerald szerint az amerikai életekben nincs második felvonás – de ő nem gondolt a bevándorlókra. Barisnyikovnak megvolt a második felvonás” – írta Joan Acocella, a The New Yorker szerzője, tánckritikusa a 2002-es Baryshnikov: In Black and White-fotóalbum egyik esszéjében.

Mihail Barisnyikov / A portré forrása Barisnyikov facebook-oldala

A színpadművészet minden ágában kivételes, idén 70 éves Mihail Barisnyikov 1948. január 27-én – egy napon Mozarttal ‒ született Rigában, orosz szülők gyermekeként. „Semmi sem ijesztőbb a gyerekkornál” – summázott egyszer Anna Ahmatovával. Édesanyja, a falusi lány Alekszandra egy kis ruhaboltban eladó, és bár alacsonyan iskolázott, nagyon szereti az operát, a balettet. A II. Világháborúban veszítette el az első férjét, akitől Vlagyimir fia született. A magas rangú katonatiszt apa, Nyikolaj, a Rigai Légierő Akadémiáján tanít harcászati térképészetet. Az örökmozgó „anyja fia” tornázik, futballozik, síel, 9 éves korától jár balettórákra az őt a tánc felé terelő édesanyja egyik barátjához. 11 évesen felvételt nyer a Rigai Állami Balettintézetbe. 12 éves, mikor édesanyja felköti magát a négy családdal megosztott társbérletük fürdőszobájában. Apja egy év múlva újranősül. A félárva 1964-től a leningrádi Kirov Balett (ma: pétervári Mariinszkij Balett) iskolája, a Vaganova Akadémia növendéke. A Szovjetunió vezető balettmestere, Alekszandr Puskin miatt választotta az intézményt, és mert az ő tanítványa, mentoráltja volt „vezérlőcsillaga, fantáziabeli példaképe”, a nálánál tíz évvel idősebb Rudolf Nurejev.

Barisnyikov, Tamara Nijinsky és leánya, Szakáts Kinga Gaspers Los Angelesben, a Letter to a man előadása után (2016 novemberében) / Nijinsky családi archívum / PIM - OSZMI Táncarchívum

Barisnyikov a Rigából Leningrádba költözést nagyobb kulturális sokknak élte meg, mint utána bármit. Emellett rendre elmondja, Puskinnak köszönheti a karrierjét, míg az apafigura mesternek a kirobbanó energiájú, megszállott, gyors, pontos, precíz, csupa izom virtuóz jelentette a klasszikus ideált. Ő volt az eleven balett-tankönyv, a Marius Petipa-féle hagyomány tökéletes, tiszta technikájú, akrobatikus fitogtatást mellőző tolmácsolója. Már az Akadémián ámulatot keltettek ugrásai, forgásai, tempóját a Kirov Balett szólistái is alig tudták követni. Majdani egyik leggyakoribb partnere, az American Ballet Theatre volt balerinája, Susan Jaffe mondta: „Amikor Misával léptél színpadra, úgy érezted magad, mintha egy Cadillacban száguldanál”. „Makulátlanul testesíti meg az orosz balett elveit. (…) fenomenális technikáját soha senki nem múlta felül. (…) táncában egymást követik az erőteljes hatások – bumm! bumm! bumm!” – fogalmazott Gennady Smakov a Dance Magazine 1981. februári számában publikált írásaiban. Barisnyikov noha alacsony termete (165-168 centi), játékossága, (kis)fiús külleme miatt nem lett volna hivatott lírai-romantikus hősszerepekre – mint Albrecht a Giselle-ben, Siegfried A hattyúk tavában vagy Rómeó ‒, és a klasszikus balettekben kimondottan rossz partnernek minősítette magát, átlépte, mi több, áttörte a korlátait. Azaz: demi caractère helyett danseur noble lett. 1967-től a tradíciót pókhálós emlékmúzeumként őrző, Konsztantyin Szergejev vezette Kirov Balett szólistája, alig egy év múlva vezető szólista. 1969-ben megnyeri az I. Moszkvai Nemzetközi Balettversenyt Leonyid Jakobszon neki koreografált bravúrszólójával, a Vestrisszel – amelyre az egyik zsüror, Maja Pliszeckaja 13 pontot adott – a lehetséges 12 helyett.

Második felvonás: „Új fiú a városban”

A Bolsoj harmadrangú turnéján szerepel vendégként Kanadában, mikor 1974. június 29-én, előadás után a torontói O’ Kneefe Centre művészbejárójánál megrohamozzák az autogramkérők. Futni kezd a sötét utcán, többen utána erednek, majd a kergetőzésnek véget vetve, beugrik az ügyvédbarátja autójába. Mivel minden előzetes terv fenekestül fölborult, az amerikai konzulátus helyett egy vidéki házba viszik, ahol telefonos ajánlatokat fogad a világ számos tájáról.

Natalia Makarovával / A fotó forrása Barisnyikov fb-oldalaA „szökevény” július 27-én debütál New Yorkban az American Ballet Theatre (ABT) Giselle-jében, a címszereplő Natalia Makarovával. A State Theatre-rel szemben Rudolf Nurejev táncolt a Kanadai Nemzeti Balett Csipkerózsikájában. Három disszidens, a Kirov Balett volt csillagai az utca két oldalán. Nurejev törzsrajongói nem tudnak ellenállni a kísértésnek, Barisnyikovot nézik, aztán fölsorakoznak a Metropolitan művészbejárójánál. Nurejev – akinek figyelmét nem kerülték el az üres helyek az első sorban és az első páholyokban – szokása ellenére megszólította ingatag híveit: „Új fiú a városban… hmmm?”.

Mihail Barisnyikov 1974-től 1978-ig az ABT vezető magántáncosa. Első két évében 26 új szerepet tanult be; ez eleve kitenne egy teljes táncos pályafutást. 1978-ban az önmaga ismétlésétől, a kifáradástól való félelem, a szakadatlan fejlődési vágy és a határai feszegetése miatt meglepetésszerűen az amerikai klasszikus balett atyja, George Balanchine együtteséhez, a New York City Ballet-hez (NYCB) szerződik – ahová Nurejev és Makarova hiába vágyott. Az ABT csillagaként előadásonként 3-5 ezer dollárt kapott, az NYCB-nél – ahol az egyedüli kétségbevonhatatlan sztár a Balanchine-féle, majd’ kivétel nélkül a nőkre épített koreográfia, a romantikus-aszexuális tiszta tánc ‒ heti 750 dollár a fizetése. Az ott eltöltött 15 hónap során 22 új szerepet ad elő. Miként Smakov írta: „(…) teste, amely a Petipa-féle „maratoni” feladatokon nevelkedett, komoly veszélybe került Balanchine (…) „sprint-elemei” által. (…) a szó szoros értelmében véve: játszott a tűzzel”. Az NYCB-nél a Jerome Robbins-repertoár mellett (Other Dances, Dances at a Gathering, Fancy Free, Four Seasons, Opus 19.) többek között Balanchine alábbi műveiben táncolt: Ékszerek, Szentivánéji álom, A tékozló fiú, Apolló, Az alvajáró, Csajkovszkij pas de deux, Donizetti variációk, Harlequinade, Az állhatatos ólomkatona, Diótörő, C-dur szimfónia.

Fotó: Helmut Koller / A fotó forrása Barisnyikov fb-oldalaLúdbőröztető szellemi-fizikai teljesítményei következménye majdani 12, többségében térd- és bokaműtétje; legalábbis ennyiről számolt be 2013-ban a The Telegraphnak. Lenyűgöző átalakuló képessége miatt a tánc több műfajában próbálta ki magát, mint előtte és utána bármely nagy balettművész. Senkinek nem koreografáltak annyi, és formanyelvében, stílusában olyannyira más műve(ke)t, mint neki. Repertoárja a klasszikus balettkánontól (Giselle, A hattyúk tava, Don Quixote, A diótörő, Coppélia, A szilfid, A bajadér, A kalóz, A rosszul őrzött lány, Rómeó és Júlia stb.) neoklasszikus, modern, kortárs, posztmodern művekig ível. Azaz: Alvin Ailey (Pas de „Duke”), Balanchine, John Butler (Medea), Trisha Brown (You Can See Us, Home Made) Maurice Béjart, Merce Cunningham, Mats Ek, David Gordon, Martha Graham, José Limón, John Neumeier (Hamlet Connotations), Mark Morris, Roland Petit (Carmen, A fiatalember és a Halál), Steve Paxton, Jerome Robbins, Paul Taylor, Twyla Tharp (Push Comes to Shove, Nine Sinatra Song, Sinatra Suite) alkotásaiig. 1980-tól 1989-ig az ABT művészeti igazgatójaként megpróbálta újra létrehozni, „lemásolni” a Kirov Balettet Nyugaton, mint később Nurejev a Párizsi Opera Balettje élén. Korszerűsítette a kompániát, új tehetségek fölfedezését szorgalmazta. Határozottan elutasítja, hogy koreográfusnak nevezzék, de az ABT-nél színpadra állította 1976-ban A diótörőt, ’78-ban a Don Quixote-ot, ’81-ben a Giselle-t, ’83-ban Peter Anastosszal a Hamupipőkét, 1988-ban A hattyúk tavát. Pedagógusként kudarcot vallott, és az ABT-nél keletkezett pénzügyi problémák, elsősorban is a súlyos deficit okán távozása csúnya volt, kölcsönös sérelmekkel terhelve. „A modern tánc demokráciáját” élvezi a Mark Morrisszal alapított, 1990-től 2002-ig működő White Oak Dance Projectnél. A 2005-ben életre hívott, New York-i Baryshnikov Arts Center a kísérletezés, az összművészet, az innováció helyszíne. 1979-ben létrehozott alapítványa a 2000-es évek elején támogatta a moszkvai Művész és a pétervári Malij Színház növendékeit, és Lev Dogyin, Pjotr Fomenko, Revaz Gabriadze rendezőket is.

Film, színház, irodalom…

„Ő ma a tánc szimbóluma” – deklarálta a The New Yorker egykori tánckritikusa, Arlene Croce a francia Vogue 1986-os Barisnyikov különszámában, hangsúlyozva: bár „megszállottan szüksége van a táncolásra, ám ez a szükséglet nem emészti el. Semmiféle lángoló vágy nem él benne, nem kínozza kielégíthetetlen színpadéhség”. A korával és a korral mindig szinkronban lévő Barisnyikov úgy lett bálvánnyá az elit- és a popkultúrában, hogy nem vált önmaga élő szobrává, sem intézménnyé. Nem kényelmesítette el a hírnév, nem süppedt bele a státuszaiba, ellenben elismertséget, presztízst vívott ki magának egy másik pályán is.

Sarah Jessica Parkerrel a Szex és New YorkbanUgyanabban az évben, 1977-ben mutatkozott be filmszínészként, mint Nurejev a Ken Russell-féle bukásban, a Valentinóban, Rudolf Valentinóként. A Fordulópont (Turning Point) című moziban nyújtott alakításáért Golden Globe-ra, és a legjobb mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjra jelölték. 1985-ben a Halálbalett (White Nights), ’87-ben a Dancers, 1991-ben A cég érdekében (Company Business), 1993-ban a The Cabinet of Dr. Ramirez című filmekben játszott. Színésztársai, többek között: Shirley MacLaine, Helen Mirren, Anne Bancroft, Isabella Rossellini, Gene Hackman, Gregory Hines, Harvey Keitel. A Szex és New York utolsó évadában, 2003/2004-ben Carrie Bradshaw kisiklott románcát, egy Párizsban élő orosz festő- és szobrászművészt alakít, meglehetős öniróniával, bepillantást engedve festmény- és műtárgygyűjteményébe is. Elmondása szerint a szerep nagyobb népszerűséget hozott neki, mint előtte bármi más. Prózai színészként 1989-ben debütál: Gregory Samsa volt Kafka Az átváltozásokjában, Steven Berkoff Broadway-rendezésében; Tony-díjra jelölték. 2007-ben JoAnne Akalaitis négy Beckett-egyfelvonásosában, a Beckett Shorts-ban, 2012-ben Dmitrij Kirov rendezésében az Ivan Bunyin-írások alapján készült In Paris-ban, 2013-ban A tokba zárt ember és A szerelem című Csehov-novellák Big Dance Theatre-féle színházi feldolgozásában lépett a deszkákra. Robert Wilson Szent Sebestyénként láttatta 2004-es videóportré-sorozatában. Eztán a Peter Brook mellett az utolsó nagy, élő színházi mogul két (turné)darabjában dolgozott: Willem Dafoeval a Danyil Ivanovics Harmsz abszurdja, A vénasszony alapján készült fizikai színházi előadásban, a 2013-as The Old Womanben, majd a tánclegenda Vaclav Nizsinszkij 1919-es naplója alapján készült, 2015-ös monodrámában, a Letter to a Man-ben.

Legszemélyesebb színházi munkájának az ünnepelt lett rendező, Alvis Hermanis ötlete alapján színre vitt Brodszkij/Barisnyikov-estet tartja, melynek 2015-ben volt a bemutatója az Új Rigai Színházban. Joszif Alekszandrovics Brodszkij verseit a Vaganova Akadémián mutatta meg neki az osztálytársnője, Olga Evreinoff, szamizdatban, a „pad alatt”. (Evreinoff balettmesterként szerzett elismertséget, többek között az Angol Királyi Balettnél.)

Brodszkij/Barisnyikov

A leningrádi születésű, Nobel-díjas orosz-amerikai költővel 1974-ben találkozott először New Yorkban, a csellista-karmester Msztyiszlav Rosztropovics vacsoráján, ahol Salvador Dalí mellett ott vendégeskedett számos ismert orosz emigráns. „Mihail, örülök, hogy látlak. Ülj le, volna néhány megbeszélni való” – szólította meg a cigarettázó Brodszkij. Eztán több mint két évtizedig, minden nap akadt mit megbeszélniük telefonon, egészen a legjobb barát 1996-os haláláig. Barisnyikov bárhová utazik, mindig nála van két Brodszkij-kötet.

Biznisz, King Kong, Trump

Az 1986 óta amerikai állampolgárnak 2017-ben adományoztak lett állampolgárságot. Európai főhadiszállása gyermekkora álomvárosa, Párizs. A több mint 45 millió dolláros vagyonával minden idők legmódosabb balett-táncosa 1989-ben jelentkezett első női parfümjével, a becenevét viselő Mishá-val (1996-ban jött ki a utolsó illatszer), 1991-ben a Baryshnikov ruházati termékekkel. Brodszkijjal és Roman Kaplan színésszel gründolt étterme, a Russian Samovar 1986-ban nyitott meg Manhattan színházi negyedében. 2004-ben a Movado svájci órának volt a reklámarca, 2010-ben Annie Leibovitzcal vett rész a Louis Vuitton kampányában, 2016-ban a Rag&Bone kollekcióját népszerűsítette Lil Buck utcai táncossal, a Szomorú vasárnap amerikai átiratára. Több fotókiállítása volt, és 2005-ben adták ki a Moment in Time, majd 2009-ben a Merce My Way című fotóalbumát. Személy(iség)e sosem kommercializálódott; megőrizte belső világát, így mit sem veszített bizonyos rejtélyességéből. Brodszkij úgy vélte: minden ízében „mozarti”. Magányos, mulatságos, élettel teli, nagyon szellemes, figyelmes. Aki megállás nélkül olvas irodalmat, úgy ahogy’ mások dohányoznak. David Gordon koreográfus szerint teljesen hétköznapi módon, nárcisztikum és manipuláció nélkül elegáns. Sir Kenneth MacMillan nem látott nála poétikusabb férfitáncost. Aki – magánemberként is – csehovi finomságú, kerüli a bizalmaskodást, és képtelen a vulgaritásra. Susan Sontag úgy vélte: „Szinte a szó szoros értelmében ő a transzcendens táncos. Ami nem más, mint a tánc áhított célja.”

A Merce my way dedikált példánya

A legalább három évtizedig szexidol, a bulvár- és társasági lapok egykori hírhedett szívtiprója a magánéletéről vonakodva, szűkszavúan („hosszú történet”) nyilatkozik. Fontosabb kapcsolata volt a nálánál nyolc évvel korosabb Natalia Makarova és a New York City Ballet-től miatta az ABT-hez szerződő Gelsey Kirkland – őket a klasszikus balettekben a legnagyszerűbb partnereinek nevezi. „Ő a King Kong-lány” – mondta neki az 1970-es évek közepén, Buck Henry színész-író-rendező délutáni koktélpartiján Miloš Forman, a medence mellett ácsorogva. „Milyen King Kong?” – kérdezett vissza. „A majom! A majom!” – így az őt a partira meghívó direktor. „Milyen majom?!” – értetlenkedett az anekdotát 2017-ben a The Times újságírójának elmesélő Barisnyikov, akit a mára legendás Forman mutatott be Jessica Lange-nek. A hatéves kapcsolatból született lányuk, Alekszandra „Sura” 1981-ben. Leghosszabb távú kapcsolatával, feleségével, az egykori balett-táncos Lisa Rinehart videós újságíróval két lányt és egy fiút nevelt föl.

„Sztálin idején születtem, Brezsnyev elől szöktem el, Trump alatt végzem be – ez nem tisztességes. Cseszettül nem fair” – összegzett tavaly a londoni Financial Timesnak a politizálástól amúgy kényesen tartózkodó, de 2016-ban egy Trump-ellenes videóüzenettel karakteresen állást foglaló Barisnyikov. Aki bár 2001-ben azt nyilatkozta a The Telegraphnak, hogy mivel mélyen hisz a genetikában, meggyőződése szerint nem él tovább hatvan évnél. Fél felvonásnyit biztosan tévedett.

2018. szeptember 14.