Eltáncolják Petőfi eposzparódiáját
Beszélgetés Horváth Csabával /
A dramatikus gondolkodást vagy egyszerűen a tartalmas gondolatiságot nagyon fontosnak tartom a táncban…
A veszprémi A TÁNC Nemzetközi Kortárs Fesztivál idén a huszonötödik éves jubileumát ünnepli. Veszprém Európa (egyik) Kulturális Fővárosa lett, és a fesztivál csatlakozott a Magyarországon megrendezett, jelenleg is zajló 10. Színházi Olimpia rendezvénysorozatához. Mindezekhez méltón a fesztivál talán minden eddiginél gazdagabb programkínálattal várja a nézőket. A műsor kialakítása a fesztivál művészeti igazgatójának, Horváth Csaba rendező-koreográfusnak a feladata, aki immár harmadik alkalommal válogatott.
Ha az ember csak átfutja az idei műsort, rögtön megfogalmazódik benne: ezt összeválogatni nem egy emberes feladat. Kik segítenek neked benne?
Egész évben folyamatosan kapok ajánlatokat, illetve itthon igyekszem minél több előadást megnézni. A külföldi előadásokat Szabó Gyurival, a Trafó nemzetközi programszervezőjével együtt válogatom. Vele már összeszoktam, Gyuri tudja, milyen irányt, stílust igyekszem forszírozni. Neki is vannak ötletei, ajánlatai, tehát a nemzetközi részt tulajdonképpen közösen rakjuk össze, a hazait többnyire jómagam. Persze igazából ez csapatmunka, Vándorfi Laci (Vándorfi László a Fesztivál és a Pannon Várszínház igazgatója – a szerk. megj.) is mindig elmondja a véleményét, folyamatosan egyeztetek vele.
Horváth Csaba / Fotó: Dusa Gábor
Vándorfi László, ha akarná, se tagadhatná le, hogy kitűnő táncszakember is, hogy ezt belássuk, elég, ha csak belegondolunk, hogy huszonöt év valamennyi előadását látta, véleményezte, és még a mindenkori zsűri indokait is megismerte…
Ez teljesen így van: nagyon jó meglátásai vannak.
Az idei műsort kifejezetten a sokféleség jellemzi. Lesznek több tíz éve bemutatott darabok, és friss kísérleti alkotások, a stílus- és műfajkínálat is igen színes, akad benne kortárs balett, új utakat kereső néptáncos meseszínház, külföldi látványszínház és még sorolhatnám. Kifejezetten koncepció a sokféleség?
Koncepció is, és szeretnénk sokféle közönségigényt is kielégíteni. De remélem, a válogatásban már az is látszik, amit három éve igyekszem forszírozni, vagyis az a fajta színház, amelyik hozzám közel áll. Gyurit is arra kérem, hogy olyan táncelőadásokat keressünk, amelyekben erősen jelen van a színház. A dramatikus gondolkodást vagy egyszerűen a tartalmas gondolatiságot nagyon fontosnak tartom a táncban, azért is, mert úgy látom, hogy nemcsak nálunk, hanem szerte a világban sajnos sok öncélú dologgal lehet találkozni a műfajban.
Aki meg akarja tudni, hogy milyen színház áll hozzád közel, a legjobb, ha megnéz egy (vagy inkább több) általad rendezett előadást, vagy megnézi a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves, fizikai színházi rendező szakos alkotóinak produkcióit, amelyből – kísérő programként – három is lesz a fesztiválon. Rendhagyó kezdeményezés, hogy a fesztivál nulladik napján a Hangvillában a nagyérdemű ingyen megnézheti az együttesed, a Forte társulat A helység kalapácsa című friss előadását.
A helység kalapácsa / Fotó: Éder Vera
Ez kényes kérdés is, mert mindig mondogatom Vándorfinak is, hogy művészeti vezetőként nem akarom előtérbe helyezni magamat a fesztiválon. De a válogatás mellett minden évben egyre nyomatékosabban felmerül, hogy határozzak meg egy irányt, és amennyire lehet, azt kövessük. A helység kalapácsához a nulladik napon a Laci egyszerűen ragaszkodott, az előadást egyébként már játszottuk januárban Veszprémben. Ez a nulladik nap, és nincs benne az előadás a versenyprogramban.
Nekem a dologban az ingyenesség nagyon tetszik. Én azt remélem, hogy dugig lesz a Hangvilla nagyterme, főleg olyan fiatalokkal (és persze idősökkel is), akiknek tényleg nagyon jól jön, hogy nem kell fizetni a jegyért.
Én is bízom benne, januárban is teltház volt fizető közönséggel, és szép siker. A Petőfi-évre készült az előadás, az EKF támogatta, fontosnak tartom, hogy egy új, kortárs zenemű is készült hozzá, és Petőfi Sándor elbeszélő költeménye teljesen elhangzik benne, a színészek eléneklik, eltáncolják, eljátsszák. Nagyon intenzív munka volt, igazán örömmel készítettem, kitűnő, szellemes a zenéje, és tényleg leginkább fiataloknak szól. Petőfi neve hallatán ma is biztosan sokaknak a veretes, nagy nemzeti költő, a kötelező tananyag jut eszébe. Horváth Balázzsal, a zeneszerzővel rengeteget dolgoztunk azon, hogy megmutassuk, kiemeljük ennek az eposzparódiának a különleges, ma is érvényes humorát.
A már ismert fizikai színházi színész-táncosok mellett A helység kalapácsában is szerepelnek a harmadéves színművészetis hallgatóid. Mesélj róluk, milyen az osztály?
Lordok tánca / A fotó forrása az atancfesztivalja.hu
Nagyon izgalmas kis osztály, elfogultság nélkül merem állítani, hogy kitűnő, nyitott, tehetséges fiatal társaság, öröm velük dolgozni. A Gesztusok műhelye című nyitott workshopjuk, mely szintén ingyenes kísérőprogram, számukra is megmérettetés, kihívás, hiszen kipróbálhatják az együttműködést a jelentkezőkkel, köztük abszolút civil emberekkel, akik testközelből megismerhetik az osztály munkáját. Lesz még egy szabadtéri akciójuk is, Lordok tánca címmel Veszprém belvárosában, a Lordok háza előtt, illetve eljátsszák García Lorca Vérnászát, amit még az évad elején készítettem nekik. A fesztivál a stúdium része, a hallgatók ott lesznek végig, nemcsak résztvevőként, hanem nézik is az előadásokat, megtapasztalják, milyen egy fesztivál.
Tehát a műveid és az osztályod jelenléte képviseli azt a színházi irányt, amelyet művészeti vezetőként is preferálsz. Ezzel együtt is, ahogy mondtuk, sokféleség jellemzi a műsorkínálatot…
Carmina Burana / A fotó forrása az atancfesztivalja.hu
A 25. fesztiválon a közönségre is gondolunk, és egy kicsit vissza is tekintünk. A Szegedi Kortárs Balett méltán híres, Juronics Tamás által koreografált Carmina Buranája például már korábban is szerepelt a fesztiválon, nyertek is vele közönségdíjat. Mindig fénypont a szegediek jelenléte. Ugyanez igaz a FrenÁK Pál Társulatra, őket is nagyon régóta szereti a veszprémi közönség. A jubileumi fesztiválon semmiképpen nem akartuk kihagyni egyiket sem. A fizikai színház mellett az is szól egyébként, hogy az elmúlt évtizedekben én is, meg az előadásaim is, rendszeresen visszatérő vendégek voltunk. De sorolhatnám tovább is a ma már klasszikusnak számító, magyar kortárs alkotókat, akik műveikkel idén is itt lesznek, például Fehér Ferenc, Hód Adrienn, Goda Gábor…
A fesztivál idén az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat és a 10. Színházi Olimpia része is. Jelent ez könnyebbséget a válogatásban? Még pontosabban: a szokásosnál jobbak idén az anyagi kondíciók?
Ezt a fesztivált Vándorfi László Krámer György segítségével hosszú éveken át heroikus küzdelemmel tartotta fenn, mentette meg. Ahhoz képest most érezni lehet, hogy az EKF hál’ istennek fontosnak tartja A TÁNC Fesztiválját. Szán rá pénzt is. Ugyanígy a Színházi Olimpia is, nagyon jó ötletnek tartottam, hogy keressük meg őket is: felajánlottuk három olyan tervbe vett előadásunkat, amelyek megfeleltek a kritériumaiknak, és rögtön igent mondtak. Mindezek ellenére (vagy éppen ezért is) arról nagyon nehéz lenne most nyilatkoznom, hogy vajon milyen lesz a fesztivál jövője.
Gondolom, nem könnyű a választás, de próbálj meg a külföldiek közül néhány olyan alkotást kiemelni, amelyet fontosnak, különlegesnek gondolsz.
Tchaïka / Fotó: Michael Gilvez
Például a francia Baro d’evel Là című kettőse egészen különleges, érzékeny előadás két kitűnő előadóval, akik hihetetlen intimitást képesek teremteni a színpadon. A Compagnie Belova – Iacobelli Tchaïkája a bábjáték és a színházi előadóművészet között mozog, csodálatos művész játssza, a chilei származású Tita Iacobelli, szerző- és rendezőtársa az Oroszországban született, Belgiumban élő Natacha Belova. Erősen személyes vallomás is az előadás. Ezek nem a kortárstánc nemzetközi mainstreamjéből valók, inkább több műfaj kereszteződésében született nagyon individuális, gondolatébresztő crossoverek. Újszerű a nyelvezetük, nem ritkán meghökkentők – és nem öncélúak. Mindezek Miet Warlop After All Spingville című alkotására is igazak, de róla inkább azt hangsúlyoznám, hogy ez az előadás a humor netovábbja. Nagyon színvonalas, groteszk, a legjobb értelemben vett bohóckodás, mindez meghökkentő vizuális környezetben, ami náluk nem elsősorban a technika, hanem az ötletesség, a szellem vizualitása. Kétszer is eljátsszák, ez az utolsó előadás szombaton, aztán vasárnap a záró gálán megismételik.
Az interjút Kutszegi Csaba készítette.
2023. május 5.
