„Szálljatok, fiókáim!”
Készül a MÁNE krónikája – 2. rész -
… ötven éve ment el a legendás alapító mester, aki nemcsak az Állami Népi Együttes társulatát hozta létre, hanem egy műfajt is megteremtett: a magyarországi színpadi néptáncművészetet.
Alapítványunk, a Líra és Logika Kulturális Alapítvány kiadásában 2021-ben a Magyar Állami Népi Együttes megalakulásának 70. évfordulójára MÁNE 70 címmel, e-könyvként megjelent egy tanulmánykötet, amely lapunkon most is mindenki számára elérhető (lásd: https://tanckritika.hu/images/Pdf/MANE70.pdf). Már akkor felmerült a gondolat, hogy 2026-ban, a 75. évfordulón valami olyasmivel kellene előállnunk, amely ez előző kötet méltó folytatása, de továbblépés is egyben. Így született az ötlet, hogy írjuk meg a 71-75. (2022-2026) évek krónikáját – ezúttal nem utólag visszatekintve, hanem a mindenkori aktuális jelenben szemlélve a MÁNE-jelenséget.
Az aktuális jelen legaktuálisabb MÁNE-eseménye pedig jelenleg a visszaemlékezés Rábai Miklósra. Ennek kiemelkedő eseménye egy szokatlan és különleges bemutató lesz e hónap március 22-én (második előadás 24-én), amelynek címe: Esti dal, avagy „Szálljatok fiókáim!” – szabad emlékezés Rábai Miklósra.
Jelenet az Esti dalból / fotó: Csibi Szilvia
A 24-i előadásra még kapható néhány jegy: ITT
Mihályi Gábor vezetésével az együttes alkotói/előadói azért most emlékeznek rá vissza – egyebek mellett egy új bemutatóval –, mert ötven éve ment el a legendás alapító mester, aki nemcsak az Állami Népi Együttes társulatát hozta létre, hanem egy műfajt is megteremtett: a magyarországi színpadi néptáncművészetet.
Az előadáson természetesen láthatók lesznek részletek ikonikus Rábai-koreográfiákból – egy lendületes-látványos, kortárs szemléletű zenés-táncos színpadi remix keretében. Már az „újrakeverés” műfajából sejthető: a MÁNE művészei úgy vélik, hogy azzal fejezik ki méltón a mester iránti tiszteletüket, ha megmutatják, hogy aktuális nézőpontból szemlélve mennyire életképes napjainkban is Rábai Miklós esztétikai alapvetése, koreográfiai életműve, és hogy ez a szellemi örökség – a népművészet tiszta forrásával együtt – mekkora inspiratív erővel bír a jelenben is. Mai utódokként tehát azt vallják, hogy a korábbi nagy mesterek műveit nem eredeti formájukban, áhítattal rekonstruálni kell, hanem meg kell érteni a lényegüket, logikájukat a bennük rejtező, örökérvényű üzenetükkel együtt.
Jelenet az Esti dalból / fotó: Csibi Szilvia
Biztos (belső) forrásból tudjuk, hogy az előadáson különböző műfajokban és táncstílusokban fogant, fordulatos képek fogják szórakoztatni és elgondolkodtatni a publikumot, lesznek verbális szövegű (lírai-drámai) színházi jelenetek, világkörüli utazás több kontinensen néhány percben, de más, földön túli dimenziókba is elkalauzolják a nézőket – akik persze a néptánc-előadásokon megszokott időutazásokban is részt vehetnek.
Ezt utóbbiak közül ízelítőül az együttes Akkor és most című sorozatából bemutatunk egy részletet, amely az előadáson is életre fog kelni. A Tyukodi asszonyverbunkot – szintén megbízható forrásból tudjuk – Tóth Alma úgy járja, hogy táncától a borús égen át is kiragyog a napsugár:
Akkor és most - Tyukodi asszonyverbunk
A MÁNE krónikája mindeközben íródik. A Rábai-korszak történései arra is jó például szolgálnak, hogy az Állami Népi Együttes sohasem tudhatta mentesíteni magát a különböző politikai kurzusok befolyásolási kísérletei alól. Ez átok, de áldás is, mert azt (is) jelenti, hogy a mindenkori nagypolitika nem tudhatja megfogalmazni, vagy legalábbis hatásosan felmutatni az identitását a mindenkori Állami Népi Együttes nélkül. Ha az Együttes e kísérleteket nem is ignorálhatja, általában sikerült neki a befolyásolás negatív következményei alól kivonnia magát. Ennek egyetlen biztos módszere: a minden egyéb kérdést háttérbe szorító, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudás és művészi színvonal. Középszerű produkciókat nem érdemes állami cégérre tűzni, nem lehet velük külföldön sem magabiztosan reprezentálni, a magas színvonalú, korszakos alkotások hatása viszont túlmutat egy-egy politikai kurzus jelentőségén.
Jelenet az Esti dalból / fotó: Csibi Szilvia
Így van ez a mában is. A MÁNE ezekben a napokban a Rábai Miklósra emlékezés mellett folyamatosan a török évad hazai és külföldi eseményeire (is) készül. Április 9-én a Müpában például a Tiszta forrás című, a Győri Balettal közösen létrehozott előadásuk frissített változatát fogják bemutatni, amelyben Bartók Béla törökországi gyűjtéseit követik – zenével, tánccal és Guessous Mesi énekével.
Nagy szerencsénk, hogy van Bartók Bélánk. A Tiszta forrás 2022 januárjában a Dubaji Világkiállítás műsorán szerepelt, ehhez Bartók észak-afrikai gyűjtései szolgáltattak eszmei-művészi alapot.
Jelenet az Esti dalból, elöl: Mihályi Gábor és Borbély Beatrix / fotó: Csibi Szilvia
A dubaji vendégszereplésről a készülő krónika számára hosszabb beszélgetésben faggattuk Mihályi Gábort, az Együttes vezetőjét, és két kitűnő előadóművészt, Hetényi-Kulcsár Klára táncművészt és férjét, Hetényi Milán énekművészt. Ezekből közlünk most részleteket.
Mihályi Gábor: Dubaj voltaképpen ugyanolyan metropolisz, mint a világ bármelyik hasonló nagyvárosa. Persze az épületeken látható némi arabos stílus, tehát ha bekötött szemmel vittek volna oda, azért néhány perc alatt rájövök, hogy nem New Yorkban vagy Tokióban vagyok. Színpadon láttam, hogy létezik arab tradíció, de a hétköznapi életben nem. Nem tudom megmondani, hogy a vallás és a pénz mellett milyen kohézió tartja egyben az Emirátus társadalmát. Dubaj első, rövid pillantásra egy nyugatias metropolisznak tetszik.
Akár az utatok kapcsán, akár korábbi találkozások révén jutottál-e valaha olyan felismeréshez, hogy az arab és a magyar néptánc, népzene, folklór között fellelhetők lennének hasonló motívumok? Bartók például egyik észak-afrikai gyűjtésén máramarosi dallamokra hasonlító motívumokat talált…
Mihályi Gábor: Én ilyen kapcsolódással még nem találkoztam, szerintem ez a kultúrkör eredendően meglehetősen távol esik az európai és eurázsiai kultúrától, folklórtól. Úgyhogy én nagyon örültem, hogy a Tiszta forrás című közös estünkön a Győri Balett feladata lett az arab világ művészi megjelenítése, amit a balettos kollégák Velekei László koreográfiájában a kortárs balett nemzetközi nyelvén nagyon jól meg is csináltak. Néptáncban ez jóval nehezebb lett volna.
Milyen zenére készült a Tiszta forrás című közös estetek?
Mihályi Gábor: Bartók Béla észak-afrikai gyűjtésének teljes, digitalizált változatát Magyarország a Világkiállításon ünnepélyesen átadta az Egyesült Arab Emirátusoknak. Ebből az anyagból Guessous Mesi és zenésztársai játszottak, énekeltek észak-afrikai zenét, ez volt a fókuszban. Ez elé Gőz László írt egy nyitányt, amely arab és magyar zenei elemeket tartalmazott, utána pedig Fekete-Kovács Kornél kompozíciója hangzott el, amelyben gazdagon szerepeltek Bartók-idézetek is.
És az esten a Tiszta forrás előtt előadtátok a Kodály-zenére készült Tánckánont…
Mihályi Gábor: Igen.
Hol született a döntés, kitől származik az ötlet, hogy ti menjetek Dubajba, és ezzel a műsorral képviseljétek a magyar művészetet?
Mihályi Gábor: A Dubaji Világkiállítás magyar részvételének művészeti főfelelőse Pál István „Szalonna” volt, aki, ugye, a Hagyományok Házának főigazgató-helyettese és a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. A Szegedi Kortárs Balettet is ő választotta ki, ő felelt a dzsessz- és a komolyzenei programokért is. Nekünk nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettünk ezen az eseményen, külön öröm, hogy a nemzeti ünnepünkre, március 15-re tették a magyar napot, amelynek ünnepélyes megnyitóján is egy rövid kalotaszegi számmal felléptünk.
*
Hetényi-Kulcsár Klára és Hetényi Milán / A fotót Hetényi Milán készítetteHetényi-Kulcsár Klára: Hatalmas lehetőség, hogy az ember az együttesével olyan távoli helyeken is turnézhat, ahova saját erőből talán sosem jutna el. Ezért is próbálunk, még ha csak minimális lehetőségeink is vannak rá, minél többet megismerni az adott országból, régióból. Dubajban is igyekeztünk minden szabadidőnket maximálisan kihasználni. És hát világkiállítás volt! Amikor először beléptem az expo területére, abba a hatalmas térbe, és minden mozgott, csillogott, ragyogott, csak arra gondoltam, hogy hihetetlen, hogy mindez létezik, és én itt vagyok. A második gondolatom persze az volt, hogy mekkora villanyszámlát fizethetnek itt. A következő különlegesség, ami hirtelen eszembe jut, az volt, hogy március 15-én sivatagi kiránduláson vettünk részt. Érdekes érzés volt ennyire más kultúrában megélni a nemzeti ünnepünket, persze feltűztük ott is a kokárdát.
Művészekként a hazátokat képviseltétek, de egyszerű emberként csodálkoztatok rá a különlegességekre. Klári említette a ragyogást, csillogást – és a villanyszámlát. Milán, miként tapasztaltad, gondolkodtál-e rajta, hogyan érvényesültek az expón a világkiállítás hangzatos szlogenjei, mint „az elmék összekapcsolása, a jövő megteremtése”, vagy a hármas jelszó: „mobilitás, lehetőség és fenntarthatóság”?
Hetényi Milán: Én már jártam világkiállításon, 2016-ban a milánóin, ott a gasztronómia volt a fókuszban. Szerintem a Dubaji Világkiállítás is tökéletesen jellemző volt az Perzsa-öböl jelenlegi gazdag országaira, tükrözte azok világát, mentalitását, ugyanúgy, ahogy a nem sokkal később a Katarban megrendezett futball-világbajnokság is. Itt ötven éve még nem volt semmi, sivatagi pásztorok keresgéltek legelőt a nyájaiknak, ötven év alatt felhőkarcolók nőttek ki a homokból, mesterséges szigetek épültek bele a tengerbe, oázisokat teremtettek. A „jövő megteremtése” tökéletesen illik ebbe a környezetbe, ugyanakkor éppen nem a fenntarthatóságról szólt az expó, hiszen ez a világ a hatalmas pazarlásra épül. A csillogás, a gazdagság mellett, főleg, amikor kimentünk a sivatagba, láthattuk, hogy abban az országban a Föld szegényebb régióiból érkező munkások tömege dolgozik. Érdekes és furcsa volt közelről megtapasztalni ezeket az ellentmondásokat. Egyrészről hatalmas pénzek mennek el a pompára, másrészről meg iszonyatos küzdelem zajlik a vízért, az élet lehetőségéért, ez utóbbi olyan, mintha az eszkimók datolyapálmát akarnának termeszteni az Északi sarkon.
Nemrég valahol azt olvastam, hogy az Emirátusok lakosságának 90 százaléka bevándorló. De ha már Milán pásztorokat említett, kínálkozik a kérdés, hogy maradt-e valamilyen nyoma Dubajban a pásztorkultúrának. Mert ez a kárpát-medencei folklórban, ha jól tudom, a tradíciók fennmaradásával kapcsolatban kapitális kérdés népdalban, néptáncban egyaránt. Egyáltalán: hogy áll ez az ötven éves új világ a hagyományaival?
Hetényi-Kulcsár Klára és Hetényi Milán / A fotót Hetényi Milán készítette
Hetényi-Kulcsár Klára: Említetted, hogy a lakosság 90 százaléka bevándorló. Ennek megfelelően ez az ország egy iszonyatosan nagy multikulturális olvasztótégely. Nagyon érdekes kérdés ebben a világban, amely azért arab ország, a nők helyzete. Én úgy láttam, hogy itt egyes hírekkel szemben sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak a nőkkel, például az öltözködés, de az egyéb emberi jogok terén is.
Már a sok bevándorló miatt is, a vallási toleranciájuk szinte példamutató. Olvastam azt is, hogy olyan épületeik vannak, amelyekben az iszlám, a keresztény és a zsidó templomok közösen megférnek, hogy mindenki hite szerint imádkozhasson. E mögött nyilván racionális gazdasági érdek is lappang. De én még forszíroznám a népi hagyományok kérdését: Milán, te akadtál arab folklór nyomaira?
Hetényi Milán: Én azt gondolom, hogy általában az arab világ kultúrája nem annyira kultúra, hanem inkább civilizáció, amely az antik hagyományokra épül. Amit Európából mi arab kultúrának látunk, az elsősorban vallási kultúra, nem népi: az iszlám. És mi az ehhez kötődő vallási szokásokat, hagyományokat ismerjük, például az öltözködésben, vagy a mindennapi szokásokban. Egy dologról úgy vélem (bár nem nagyon ismerem), hogy kifejezetten arab hagyomány: ez a solymászat. A tévé is rendszeresen közvetíti a solymászversenyeket.
Hetényi-Kulcsár Klára: A sivatagi kirándulás estéjén, mielőtt hazavittek minket, meglátogattunk egy „karavánszerájt”, ahol vacsorát kaptunk. Ott láttunk hastáncos nőket és a török dervisekhez hasonló forgó táncokat. Ám ez olyan turistacsalogató, világító szoknyás produkció volt.
Hetényi Milán: Leginkább egy magyarországi operett-műsorhoz hasonlított…
2024. március 19.
folyt. köv.
