Varga Kinga: Megszelídítve
Gangaray Trambulin: Le Bon Sauvage / Nemes vadember – JEGYZET
Egyedi hangulatvilágot és képzettársításokat hozott létre az este. Mindemellett kiemelendő, hogy több Gangaray Trambulin produkciót megnézve, egyfajta ízlés- és sajátosságjegyek is érezhetők.
A Gangaray Trambulin tehetségkutató program Le Bon Sauvage / Nemes vadember című koreográfiája a Maday Tímea és Hámor József nevével fémjelzett kortárs táncműhelyben zajló képzésre enged rálátást: munkadarab. A több évaddal ezelőtt megkezdett programban a felvett fiatalok (többnyire lányok) hosszabb, több hónapos, évados intenzív kortárstánc-képzésben vesznek részt, különböző technikákat sajátítanak el, és a kurzusvezetővel olyan koreográfiákat hoznak létre, melyeket közönség előtt is bemutatnak. Ez motiváló tényező.
Fotó: Kovács Krisztina
Halász Gábor koreográfiája, a Le Bon Sauvage / Nemes vadember is egy ilyen közös kurzusnak, műhelymunkának a lenyomata. Nem vizsgaelőadás, amelyen számon lehetne kérni a fiatalok bárminemű teljesítményét, de nem is kortárs koreográfusverseny, ahol a koreográfia színvonalát kéne elemezni. Sokkal inkább a képzésben részt vevők és a kurzusvezető találkozásának minőségi felvillantása, mely a pedagógiai munka és a művészet határmezsgyéjén egyensúlyoz, és megmutatja, hogy a különböző felek mit hívnak elő egymásból.
Fotó: Kovács Krisztina
A civilizált, de primitív ember és a vadember egymásnak feszítése, ez az elemelt és tágítható téma és motívum kiváló lehetőség a nagy ívű mozgássorok, a tágasság érzetének kifejezéséhez. A színlapon jelzett vadon élő, állatszerű és emberi mivoltától a bőrével együtt megszabadulni igyekvő primitív ember a színpadon kilép az erdei magányból. Gúnyája, az attribútumaként is értelmezhető fekete kapucnis, zörgő elemekkel díszített nagypulóver az esten többek keze között vándorol, tehát elvontsága a lényeges, azaz nem az alak megszemélyesítője.
Fotó: Éder Veronika
A kapucnis figura a kezdő képben fölényesen irányítja az őt körbevevő többieket, a tépett, drapp, szakadtságot kifejező felsőt és fekete hosszú nadrágot viselő alakokat. (Az asszociáció szabadsága révén, a színlapot nem ismerve, akár a tavaszisten és a természet közötti kölcsönhatást is bele lehetett olvasni a látottakba.) A záró képben aztán a többiek által körbevéve, összegörnyedten, múzeumi attrakcióként mutogatnak a „tavaszistenre”, fordult a kocka, nevetnek rajta, elveszítette erejét (az előző gondolatsort folytatva, ez a harmónia kiegyenlítésének, az energiaáthelyeződésének a következménye: a természet, a szellemi világ legyőzi őt.) Ez a végső pillanat emlékezetes képe az előadásnak.
Fotó: Molnár János
A közte levő időben két végpont birkózása, elemi erők küzdelme bontakozik ki. Itt lép be a pedagógiai feladatsor, hiszen a koreográfus minél inkább megmozgatja a táncosokat, ők annál inkább be tudják mutatni a földtechnikát, a csoportmozgásokat, a vademberség, az állatias ösztönök testnyelvi megmutatkozásainak apró vibrálásait, a belülről átadás képességét. Emlékezetes a rendezői jobbról induló keresztirányú fényár előtti négykézlábas, vademberes szökkenések kompozíciója, mikor is a rendezői balon, elöl, vitustáncát járja a kapucnis vad (a tavaszisten). És az a kép is, amelyben tengermorajlás közben látható az egész színpadot betakaró, fekvő táncosok sokasága. Egy-egy közülük vergődve, egy-egy másikra esik rá, vele lép interakcióba – sajátosan ötvözve az iskolai feladatot és a művészi kibontakozást.
Fotó: Fábián László
Egyedi hangulatvilágot és képzettársításokat hozott létre az este. Mindemellett kiemelendő, hogy több Gangaray Trambulin produkciót megnézve, egyfajta ízlés- és sajátosságjegyek is érezhetők. A földtechnika, az esések, a kontaktmozgások visszatérően fontos elemei a képzésnek, melyből érezhetően sokat profitálnak a résztvevők. Emlékezetesek a tengerpartjelenetben a földről felemelkedő táncos testek, vagy a gyakran visszatérő teljes (függőleges) együttmozgások, melyek könnyedek, és azt az érzést keltik, mintha a táncosok nem érkeznének vissza a talajra, hanem a levegőben táncolnának, miközben lobog a hajuk és jelmezük. Az elkötelezett, belülről izzó tekintetek, a táncosok teljes odaadása a pedagógiai munkát igazolják.
Le Bon Sauvage / Nemes vadember (Gangaray Trambulin)
Előadók: Gangaray Trambulin táncosai.
Közreműködik: Varga-Andrási Gábor. Zene, koreográfia: Halász Gábor.
Bethlen Téri Színház, 2016. március 4.
