Kritika

Kortárs tánc

Péter Márta: Magunkra zárva

Mészáros Máté: InSoundOut; Molnár Csaba: Lilith

Úgy tűnik, a K-Arcok friss előadásának alkotói és előadói sem kerülték meg a személyes szembesülést – ahogy vélhetően az előadás további segítői-közreműködői sem.

A Közép-Európa Táncszínház 2015-ben indított K-Arcok sorozatáról már sokat olvashattunk; a mostani, kétrészes programmal együtt eddig a társulat hat táncművészének készült egyedi, elvileg csakis őt jellemző, személyes arcát is felfedő opus, vagy akár tánc nélküli színpadi karcolat. Ezt a valóban egyedi vállalkozást csakis üdvözölni lehet, hiszen egy társulati tag számára általában igen ritkán adódik önálló megmutatkozási lehetőség, pláne ismert vendég-alkotó művével, miközben a színpadra termett embernek hihetőleg mindig is elemi vágya a szereplés. A sorozat tehát felfogható egyfajta energiaszelepként, ám felfogható egy sajátos önismereti tréningként is, amikor az előadó és az alkotó találkozhat önmagával. És az utóbbi eset minden igazi műben szükségszerűen megtörténik.

in1InSoundOut / Mádi László / fotók: Jókúti György

Úgy tűnik, a K-Arcok friss előadásának alkotói és előadói sem kerülték meg a személyes szembesülést – ahogy vélhetően az előadás további segítői-közreműködői sem. Az első, InSoundOut című darabot koreográfusként Mészáros Máté jegyzi, míg alkotó előadóként Mádi László. Mádi régi, és a nézőtér felől szimpatikusan érzékeny tagja a Közép-Európa Táncszínháznak (az Egy fáról szőtt szólója is erről hozott hírt). Most a darab elektronikus zenéjének szerzőjeként is olvasni a nevét, ami nem is csoda, ha tudjuk, hogy efféle zenealkotással folyamatosan foglalkozik. Mészáros Mátét hazai pályán főként a belga Ultima Vez némileg extravagáns előadásaiból ismerhetjük, ahol a táncosokon túl olykor a tárgyaknak is kemény szerep jut, de már koreografált a KET művészeinek is.

in

A két személyiség találkozásából alakult ki az egyedi performansz, amelyben Mádi egy föntről belógatott fényforrással játszik, s e mozgásos játéknak minden fokozatát türelemmel és dekoratívan elegáns kivitelben mutatja elénk, amire egyébként már alkatilag is predesztinálva van. A körkörös menet végén azonban arra eszmélünk, főként a tánctér szélein, párnákon üldögélők révén – akik valamiféle ruganyos szállal végül teljesen összekapcsoltatnak –, hogy mindannyian egy rendszer részei vagyunk, akár tudjuk, akár nem. És ez is egyfajta mátrix, amihez képest a kívülmaradás lehetősége merő illúzió. Ám az illúzióinkat épp úgy ápoljuk, mint annak eredeti okát, vagyis hatalmas én-tudatunkat. Persze nem tudom, hogy e gondolatok valóban beleférnek-e az alkotói-előadói koncepcióba, nekem nézőként igen, mert ebben az összefüggésben van értelme annak, amit láttam, amely látvány a megfeszülő szálak geometriájával néha még a Bauhaus kísérleteit is megidézte – mint anno a fának öltözött Mádi előadása. Nincsenek véletlenek, még a színpadi találkozásokban sem.

in2

Talán az sem véletlen, hogy Molnár Csabát a meglehetősen régi és ambivalens karakterű Lilith figurája foglalkoztatta, amikor Jakab Zsanettnek készített darabot. Vagy éppen Jakab Zsanettről jutott eszébe Lilith? Molnár mindenesetre a sumer Gilgames-költemények Lila – akkádul Lilitu, majd innen héberül Lilith – démoni nőfigurájának vélt alakjáról mintázta Jakab Zsanett színpadi lényét, öltözékét, testfestését, tárgyhasználatát és mozgásanyagát. Szóljunk rögtön az utóbbiról: a figura többarcúságának megfelelően csakugyan minden volt benne; így elasztikus testnyújtások, tágságot mutató hosszas spárga helyzetek, míg a Graham-technikából a fekvő táncos hasizom összehúzódásai váltogatták egymást, de megjelentek street dance közeli, izolációval tarkított sorozatok és a Molnárt régtől kísértő klasszikusbalett-elemek díszítő, helyettesítő vagy épp gunyoros idézetei is.

kepatmeretezes hu jakab2Lilith / Jakab Zsanett

Ezeken túl pedig kiemelt hangsúlyt kapott az arcfestést csúcsra járató epizód is, amelyben az igen jó állóképességű, és előadóként ugyancsak nagyot teljesítő Jakab frontális testtel, ám profilba fordult fejjel és szögletes mozdulatokkal táncol, s közben a néző komoly érzékcsalódás alanyává válhat. (Az emberi anatómiára alapozott és az érzékek megtévesztésével ható – olykor testfestéssel is kiemelt – mozgáselemeket egyébként Gergye Krisztián előadásaiból is régtől ismerhetjük.)

jakab1

Minthogy a Lilith látványtervezője is Molnár Csaba, nem meglepetés, hogy előkerült a paróka, amelynek feketéjében s vele fénylően fekete trikóban, ám fehér felsőben az előadó még a kettősség világát hozza, utána viszont, női démoniságát kiteljesítve, már csak fekete trikójában és saját, kibontott szőke hajzatával igyekszik hatni. Később a karjaira húzott, feketén villogó tűsarkú női csizmával gimnasztikázva ismét érzékcsalódást okozhat, hiszen a lábak és kezek funkcionális keveredése is abszurd módon felborítja az ember szokott anatómiai rendjét. Lehet, hogy Molnár Csaba e kaotikus verzióban látja a világ női lényeit? Vagy a máig ható egykori szakadást érzi? Az utóbbi mindenesetre közelebb vinne a lényeghez.

jakab3

Ám ha egy korábbi interjúban becsülettel kimondott és valamelyest állapotfestő gondolatát idézzük, miszerint csak azzal tud foglalkozni, ami személyesen érinti, akkor lehet, hogy egyelőre magára zárta az ajtót. De az ajtó mögött is démonok laknak.

K-Arcok (Közép-Európa Táncszínház)

InSoundOut

Alkotó-előadó: Mádi László. Díszlet: Mészáros Máté. Fény: Fogarasi Zoltán és Mészáros Máté. Szakmai konzultáns: Mikó Dávid. Zene: Mádi László. Koreográfus: Mészáros Máté.

Lilith

Előadó: Jakab Zsanett. Látvány: Molnár Csaba. Fény: Fogarasi Zoltán. Koreográfus: Molnár Csaba.

Bethlen Téri Színház, 2017. április 28.