Kritika

Kortárs tánc

Antal Klaudia: Találkozások

Collective Dope-est: Beat; Beat ’I just wish to feel you

Örömtánc és flow-élmény, röviden így lehetne jellemezni a párbaj (és az egész este) hangulatát.

Horváth Nóra és Ivanov Gábor Beat című előadása a tavalyi évadban elsöprő sikert aratott a szakma és a közönség körében egyaránt, a kollégákkal egyetemben én is csak dicsérni tudtam a TáncKvartett című beszélgetősorozat 6. részében. Igazi kortárs darab, ami fiatalos lendületével, humorával, precízen felépített és egy pillanatra sem megbicsakló dramaturgiájával, a népi kultúra és az urbánus trend keverésével, a táncosok színészi játékával és nem utolsósorban a fülbemászó zenéjével rögtön magával ragadja a közönségét. Az előadás nagyszerűségéhez az egyszerű témafelvetés is hozzájárul: egy férfit és egy nőt látunk, akik összeismerkednek táncolás közben. A koreográfia egyrészt humorosan reflektál a szórakozóhelyek világára, jelenünk ismerkedési szokásaira és a párkapcsolatok alakulására, másrészt a különböző táncnyelvek egymásra építésével és összeütköztetésével az ember hétköznapi útkereséséről is mesél. A párost egy harmadik személy, Porteleki Áron egészíti ki, aki bár az október 4-ei estén nem volt látható (a bemutatón a színpadon keverte a talpalávalót), a zenéje most is rabul ejtette a nézőket. A nézőtér nem csupán hullámzott a zene taktusára, hanem a táncosok teljesítményét és a látottakat dicsérve, a közönség olykor fel is kurjantott.

A felszabadult nézőtéri hangulatot minden bizonnyal megalapozta az est egyik korábbi programja, [D]OPEN your move 2vs2 Battle, amikor urban- és kortárstáncosok mérkőztek meg egymással a Trafó színpadán. Örömtánc és flow-élmény, röviden így lehetne jellemezni a párbaj (és az egész este) hangulatát. Horváth Nóra és Jenna Jalonen – avagy a Collective Dope – sikerként könyvelhetik el azon ötletüket, hogy találkozót szervezzenek az urban és a kortárs tánc képviselői és közönségük számára. Az est címében jelzett nyitás nem ragadt meg a szavak szintjén, a fellépőkön érezhető volt az egymás iránti kíváncsiság és nyitottság, a színházi nézőtér pedig rég nem volt ilyen vegyes összetételű. Személy szerint korábban csupán a break tánccal azonosítottam az urban dance műfaját, az est végére azonban sokkal színesebbé vált ez a kép. House, hip-hop, locking, popping, waacking – stílusok és technikák, melyek számomra eddig inkább videóklippekből és külföldi youtube-videók világából voltak ismertek, most testközelből vehettem őket szemügyre.

beat3A fotó forrása a Trafó fb-oldala

Az urban és a kortárs tánc nagy találkozására a Beat ’I just wish to to feel you’ című bemutatóban került sor. Bár Jenna Jalonen, Jonas Garrido Verwerft és Adrian Newgent  triójának produkciója ugyanazt a címet viseli, mint a Horváth–Ivanov–Porteleki hármas előadása, mégis egy teljesen más megközelítéssel és művel találkozhattunk. Társadalmunk zömében virtuális kapcsolatokon alapul: e-maileken, messenger üzeneteken, insta-sztorikon keresztül kommunikálunk egymással, kötünk ismeretségeket. Ritán fogunk kezet, vagy öleljük és érintjük meg egymást; ritkán vagyunk egy térben és még ritkábban vagyunk ténylegesen jelen egymás életében. A két táncos a mozgáson, az érintésen keresztül próbál kapcsolatba lépni egymással, ám amikor egyiknek hevesen dobban a szíve, a másiknak megáll a szívverése és egy zsák krumpliként omlik össze. Mint Rómeó és Júlia, az egyik tetszhalott, a másik élő, majd egy pillanat múlva a tetszhalott életre kell, de már késő, hiszen az élő holtan rogyik össze. Hiába próbál a férfi és nő egy térben és időben létezni, lehetetlen küldetésnek tűnik – váltakozva ver a szívük.

A Horváth Nóra-féle Beatnek a humora, míg Jenna Jalonen Beat-verziójának a játékossága a megkapó: a táncosok finoman libikókáznak az élő és élettelen testállapotok között, játszi könnyedséggel emelik és dobják egymást a magasba, gyúrják egymás elasztikusnak tűnő testét. Mervel Miklós fényjátéka érzékletesen követi az előadás hol beckettivé váló abszurd humorát, hol pedig a szívfacsaró melankóliáját. A zenét Adrian Newgent élőben szerkeszti a táncosok mozdulatainak zörejéből. Dramaturgiai csúcspontként hat, amikor a keverőpult mögül strandpapucsban kislattyog a színpadra, és áthelyezi a térmikrofonokat, miközben a táncosok mozdulatlanul fekszenek a földön. Egy pillanat alatt megkérdőjeleződik, hogy valójában ki irányít kit, ki az élő és ki a holt.

Jenna Jalonen a kortárs tánc, míg Jonas Garrido Verwerft az urban dance felől érkezett, ez a különbség azonban feloldódik az előadásban: lenyűgöző a technikai tudásuk, testük rugalmassága és mozgékonysága és az, ahogy megannyi találkozás történetét képesek mozdulataikba sűríteni.

 

Horváth Nóra: Beat

Alkotók, előadók: Horváth Nóra, Ivanov Gábor. Zenei összeállítás: Porteleki Áron. Fénytechnika: Major Mátyás. Koncepció: Horváth Nóra.

 

Jenna Jalonen: Beat ’I just wish to feel you’

Alkotók, előadók: Jenna Jalonen (FI), Jonas Garrido Verwerft (BE)
Élőzenei kompozíció: Adrian Newgent (NL)
Fény: Mervel Miklós

Collective Dope-est, Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2019. október 4.