Kritika

Kortárs tánc

Turbuly Lilla: Love me tender Delilah

Frenák Pál Társulat: Fig_Ht; Közép-Európa Táncszínház: Recortes –

 Ha a Fig_Ht a függőleges, a Recortes a vízszintes tengely, amelyek ezen a két nyári estén a kortárstánc vonzó és nézőbarát koordinátarendszerét rajzolták fel…

Ha az ember két egymást követő estét is a Nemzeti Táncszínházban tölt, önkéntelenül is összeveti a két előadást. A Frenák Pál Társulat és a Közép-Európa Táncszínház új bemutatói kapcsán a közös pont mindjárt az első percekben fülbe mászik, ugyanis mindkét előadás zenei anyagában fellelhetők olyan világslágerek, mint a cikk címében összepárosított Elvis Presley és Tom Jones dalok. Nem csupán ezért, de mindkettő – jó értelemben vett – populáris táncelőadás, bátran ajánlható a műfajban kezdő nézőknek is.

Fig Ht 004Fig_Ht / Fotó: Mészáros Csaba

 Frenák Pál ezúttal is, akárcsak korábban, a Spid_er esetében, a Nemzeti Táncszínház speciális terére tervezte az előadást. Ez a tér ugyanis lehetőséget ad arra, hogy függőlegesen is használják, és a cirkuszokban használatos függesztési lehetőségekkel szinte a levegőbe emeljék a táncot.

Mindjárt a rendkívül hatásos kezdőkép is ezt teszi: egy vitorlás ereszkedik le és hullámzik a levegőben, rajta egy Delilah-ról éneklő, ironikusan pózoló táncossal, hogy aztán az élet császára pozícióból a mélybe zuhanjon. Bevallom, ha nem olvasom el a színlapot, nem biztos, hogy a covid-válságra asszociáltam volna, de az egyértelmű, hogy az előadás a függés, a kötöttségek és a szabadság kérdéskörében mozog.

frenák2Fig_Ht / Fotó: Jókúti György

A függés itt szó szerint is az, hiszen a táncosok fejjel lefelé ereszkednek be a térbe, és tulajdonképpen légtáncot látunk, a levegőben keringő, forgó, egymáshoz a „semmiben” kapcsolódó, a másikat elvesztő és újra megtaláló, felemelni próbáló és elejtő, vagy magához láncoló és úgy a magasba emelő testeket. A színlap esztétikai tanulmányokat és filozófiai forrásokat említ, nézőként azonban megvan a szabadságunk, hogy belelássunk-e mélyebb filozófiai tartalmakat ebbe a látványba, vagy egyszerűen csak hagyjuk magunkat sodortatni, sőt, megkockáztatom, nézhetjük akár cirkusznak is, és hüledezhetünk a táncosok imponáló teljesítményén.

 TGP9282 Fig_Ht / Fotó: Toldy Gábor

Mindenesetre van valami magnetikus erő az előadásban, beleszédülünk ebbe a forgászuhatagba. Az erős kezdet után az intenzitás és a feszültség kissé visszaesik, de a Fig_Ht összességében felemeli és energetizálja a nézőt is. Ránk fér egy ilyen postcovid élmény ebben a lankasztó kánikulában.

A Közép-Európa Táncszínház Recortes című előadása éppen ellenkezőleg építkezik: Gustavo Ramirez Sansano koreográfiája a földről, a hétköznapokból indít, majd amikor azt hinnéd, hogy ott is fog hagyni, a humorával és a játékosságával emel fel.

Recor055Recortes / Fotó: Dusa Gábor

Társkereső játéknak indul. Mádi László – mint az Igazából szerelem ikonikus, táblákkal szerelmet valló jelenetében – a 35 éves Erikként osztja meg velünk párkereső igyekezetét, némi öniróniával megspékelve. Aztán jönnek a többiek is, mindenki keres valakit, az elszórt papírlapok lassan beterítik a színpadot, az unisex ruhába (fehér sortba és trikóba) öltözött táncosok pedig keresnek, találnak, kommunikálni próbálnak és elvesztenek. A sok kis történettöredék mellett van egy „fősodor”: Horváth Adrienn és Mádi László párosai.

A második részben megszínesednek a ruhák, a fehér papírlapokat narancsok váltják fel (a spanyol koreográfust egy otthoni táncos játék ihlette erre, bennünk persze más asszociációkat is ébreszthet a narancs). Üdítő ez a rész a (kortárs táncelőadásokból sokszor hiányolt) humorával, játékos felszabadultságával és gyorsuló tempójával.

Recor093Recortes / Fotó: Dusa Gábor

Az azonban már vitatható megoldás, hogy az előadás végén egy monológgal támogatják meg a látottakat. Az állati és emberi viselkedésformákról szóló szöveg (Xavier Puchades írása) bármennyire rokonszenves minden állatszerető embernek, kissé didaktikus függelékként hat. „Nem kell mondaniuk semmit, a test beszél helyettük, a legalapvetőbb kapcsolódás” – írják az alkotók maguk is az előadás ajánlójában, és igazat kell adnunk nekik.

Sokat változott a társulat összetétele az utóbbi években, az előadás azonban azt mutatja, hogy a fiatalok és a régebb óta társulati tagok szépen, egyenletes színvonalon dolgoznak együtt.

Recor086Recortes / Fotó: Dusa Gábor

Ha a Fig_Ht a függőleges, a Recortes a vízszintes tengely, amelyek ezen a két nyári estén a kortárstánc vonzó és nézőbarát koordinátarendszerét rajzolták fel a Nemzeti Táncszínház színpadára.

Fig_Ht (Frenák Pál Társulat)

Előadók: Esterházy Fanni, Eoin Mac Donncha, Keresztes Patrik, Maurer Milán, Théo Pendle, Vasas Erika.

Esztétikai tanulmányok és filozófiai források: dr. Horváth Erika. Zenei szerkesztés: Halász Gábor. Hang: Fekete Mátyás. Fény: Pető József. Gépész: Filep Balázs. Színpadtechnika: Zoltai György. Színpadkép: Victoria Frenak. Jelmez: Henez Mariann. Maszk: Majoros Gyula. Produkciós asszisztens: Németh Tamás. Videó: Ofner Gergő. Koreográfia: R_Társulás. Koncepció: Frenák Pál.

Nemzeti Táncszínház, 2021. június 29.

Recortes (Közép-Európa Táncszínház)

Előadók: Barna Krisztián, Bozsányi Liliána, Dabóczi Dávid, Gyevnár Réka, Horváth Adrienn, Joó Renáta, Mádi László és Ungi Krisztián.

Fény: Fogarasi Zoltán. Témavezető és jelmeztervező: Szűcs Edit. Jelmezek: Bukovácz Lilla, Velkey Virág. Öltöztető: Deák Orsolya. Asszisztens: Eduardo Zuniga. Koreográfus: Gustavo Ramirez Sansano.

Nemzeti Táncszínház, 2021. június 30.