Turbuly Lilla: Villámlik, mennydörög
Car(wo)men – Feledi János Project; Lear – Szegedi Kortárs Balett / Nemzeti Táncszínház /
Míg a Car(wo)men inkább csak inspirációként tekint Merimée regényére és Bizet operájára, a szegedi Lear a történetet is elmeséli.
A Budapest Táncfesztivál két utolsó napján két klasszikus mű táncszínházi átdolgozását láthatták a nézők, nagyon különböző megközelítésben.
Feledi János Carmen-adaptációjában (ahogy arra a cím is utal) nincsenek férfiak. Öt nőt látunk, öt, már alkatra is nagyon különböző táncosnőt. Az etűdökre tagolódó előadásban mintha a Carmenben, az örök nőben rejlő sokszínűséget szeretnék megmutatni, inkább a játékosság és az irónia, mint a dráma felől. Puha plüssnek látszó, színes labdákkal dobálóznak; cikkenkét fejtik le a narancs héját, narancsillat lengi be a nézőteret; előkerül a legyező, máskor a bikaviadalra utaló vörös kendő. Jelmezeik is változatosak: gyári munkásöltözetben kezdenek és eljutnak a piros combfixig.
Bizet dallamai csak néha kúsznak be a kortárszenei összeállításba. A koreográfiában is az elrajzolt, ironikus gesztusok a legemlékezetesebbek, valamint a rendkívül dinamikus, a hagyományos cigánytáncot újragondoló részlet.
A Car(wo)men imázsképe / A fotó forrása a Nemzeti Táncszínház honlapja
Az előadás legnagyobb erénye az, ahogy az öt táncosnő (Bakonyi Jusztina, Jenei Lilla, Kaiser Fruzsina, Stáry Kata és Wéninger Dalma) ezt az öt karaktert kibontja és megmutatja, együttesen kiadva azt a sokszínű női arcképet, ami egyáltalán nem egyszerűsíthető le a szenvedélyes, férfiakat romlásba döntő Carmen-toposzra.
(És ha már (táncos)női alkatokról is szó volt, egy zárójeles megjegyzés: Kaiser Fruzsina talán fél centis hajviselete már önmagában lázadásnak számít a táncosnők kötelezően (?) hosszú haja mellett. Már a Sirályban is megtapasztalhattuk, hogy milyen erős jel tud lenni, és itt is hozzátesz a karakterábrázoláshoz ez a különbözőség.)
Míg a Car(wo)mennek csak a zárójelenete (rózsaszirmok hullása a térdet hajtó táncosnők fejére) billeg a hatáskeltés és a hatásvadászat vékony mezsgyéjén, Juronics Tamás a Learben mintha szándékoltan ezen a határon billegtetné az előadást. Erős jelekkel dolgozik. Harsogó zenével, a mozgásokhoz illeszkedő zörejeffektekkel, a színpad hátsó részére kivetített természeti képekkel. „Fújj, szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, Felhő, omoljatok le…” – mondja Lear a drámában, és itt valóban zuhog az eső, villámlik, mennydörög, ágak törnek, fák csonkolódnak, ragyognak a csillagok, tűz lobban, napfogyatkozás vakít.
Lear / Fotó: Tarnavölgyi Photography / A fotó forrása a Szegedi Kortárs Balett fb-oldala
Ha az animációtól eltekintünk, maga a színpadkép végig rendkívül sötét és komor: szürke falak, a hátteret Lear feleségének robusztus kősírja uralja. A jelmezeket végig feketében és fehérben tartják. A többség feketében jelenik meg, fehér a hatalmából kivetkőzött Learnek, felesége szellemének és a végén Cordéliának jár. Kivételt csak a vérbanyák (Diletta Ranuzzi, Desirée Bazzani, Nyeste Adrienn) hosszú, vörös haja és rozsdabarna-vörös ruhája jelent. Őket a Macbethből „kölcsönözték”, a drámai fordulatoknál rendre megjelennek, és mivel ebből meglehetősen sok van, jelenlétük, lendületes táncuk az egyik meghatározó eleme az előadásnak.
A dráma fő vonala követhető, és valószínűleg még annak a nézőnek is érthető, aki már nagyon régen vagy még egyáltalán nem találkozott a történettel (dramaturg: Szokolai Brigitta). Hogy ezt elősegítsék, néhány ponton erős, egyértelmű gesztusokat használnak. Ilyen az a jelenet, amikor a két nagyobb lány kiszolgáltatott, gyermeki pozícióba taszítja Leart. Ezt azzal jelzik, hogy egyikük egy hintalovat, másikuk egy tologatható fajátékot ad apja kezébe, a fejére pedig egy bohóc-sapkát illeszt. Vagy például a szereplőket többször is úgy állítják be a színpadon, hogy az pontosan leképezi az egymás közti kapcsolatokat.
Lear / Fotó: Tarnavölgyi Photography / A fotó forrása a Szegedi Kortárs Balett fb-oldala
Az egész koreográfiát a lendületes, időnként túlfokozott érzelmeket, szenvedélyeket közvetítő mozgássorok jellemzik. Különösen igaz ez a jól komponált tömegjelenetekre, vagy például a megcsalási jelenetre. A rendezés másik jellemzője a festőiségre törekvés: időnként mintha megelevenedett festményeket látnánk, mint az előadás vége felé, amikor egyre több halott „rendeződik” egy festői kompozícióba, de példa erre a záró kép is a fény felé sétáló Learrel és családjával.
A címszerepben Csetényi Vencel egy aszkétikus alkatú, élete delén lévő férfit jelenít meg, akit szeretett felesége (a feleség szellemét Letizia Melchiorre táncolja) elvesztése indít el a végzete felé. Az egész rendezésre elmondható, hogy nem a politikai/hatalmi harcokra, hanem a családi hierarchia megbomlására, a családokon belüli ambivalens érzelmi kapcsolatokra épít. Igaz ez Glosterre (Pataki András sötét, subaszerű jelmezében súlyos tömbként jeleníti meg) és családjára is. A három lányt Bocsi Petra, Diletta Savini és Miriam Munno alakítja, táncteljesítményük mellett a karakterábrázolásra is hangsúlyt fektetve. Edgar és Edmund szerepében Vincze Lotár és Francesco Totaro is rendkívül energikus teljesítményt nyújt.
Lear / Fotó: Tarnavölgyi Photography / A fotó forrása a Szegedi Kortárs Balett fb-oldala
Nem nehéz megjósolni, hogy ez a Lear közönségsiker lesz. Az a fajta táncelőadás, amire a szélesebb, a klasszikus történeteket igénylő közönség is nyitott. Kicsit olyan, mint a klasszikusok dióhéjban – a gazdagon illusztrált fajtából.
Feledi János – Feledi Project: Car(wo)men
Táncolják: Bakonyi Jusztina, Jenei Lilla, Kaiser Fruzsina, Stáry Kata és Wéninger Dalma.
Fénytervező: Pető József. Díszlet, látvány: Minorics Krisztián. Jelmez: Matisz Gábor, Henez Mariann, Feledi János. Zenei munkatárs: Szentpáli Roland, Feledi János. Rendező-koreográfus: Feledi János.
Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 2023. május 5.
Szegedi Kortárs Balett: Lear
Táncolják: Csetényi Vencel, Czár Gergely, Pataki András, Vincze Lotár, Francesco Totaro, Kiss Róbert, Füzesi Csongor, Bocsi Petra, Diletta Savini, Miriam Munno, Letizia Melchiorre, Diletta Ranuzzi, Desirée Bazzani, Nyeste Adrienn.
Zene: John Dowland, Henry Purcell. Zenei munkatárs: Dobri Dániel. Zenei effektusok: Hrencsjár Alex. Animáció: Zengo. Dramaturg: Szokolai Brigitta. Fény: Szabó Dániel. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias. Díszlet: Juronics Tamás. Szcenikus: Tóth Kázmér. Díszlet kivitelezés: Scabello. Koreográfusasszisztens: Nier Janka. Koreográfia: a Társulat. Rendező: Juronics Tamás.
Nemzeti Táncszínház, 2023. május 6.
