Esszé

Populár

Amikor a szem is beszél

Kutszegi Csaba könyvismertetője Borzák Tibor Szembeszélőjéről

lead_szembeszeloBorzák Tibort az ember érdekli. A kiemelkedő teljesítményre képes, tehetséges emberben élő, néha rejtőzködő egyszerű ember. És láss csodát: a méltán hírességek sorra megnyílnak neki. Mintha mindenki titkon arra vágyna, hogy egyszer nyugodtan elbeszélgethessen a Borzákkal.

Kutszegi Csaba könyvismertetője Borzák Tibor Szembeszélőjéről

Borzák Tibort az ember érdekli. A kiemelkedő teljesítményre képes, tehetséges emberben élő, néha rejtőzködő egyszerű ember. És láss csodát: a méltán hírességek sorra megnyílnak neki. Mintha mindenki titkon arra vágyna, hogy egyszer nyugodtan elbeszélgethessen a Borzákkal.

 

Szerintem Borzák Tibor sohasem hadar, és beszélgetés közben nem vág a másik szavába. Interjúiból a Milan Kundera megénekelte Lassúság árad, az a nyugodt, másikra figyelős hangulat, amelyre szerencsésebb kortársaim még a gyerekszobából emlékeznek (már akinek volt). Borzáknak biztosan volt, sőt, szerintem nem egyszer aludt vidéki ház tiszta szobájában is, amelynek pitvarra nyíló ajtaját a szülők-nagyszülők résnyire nyitva hagyták, hogy a gyerek a felnőttek andalító duruzsolására szenderüljön álomba. Ez régen azért működött, mert egy: a felnőttek általában olyasmiről beszélgettek, amit a gyerekek is halhattak; kettő: a gyerekek szót fogadva, bemasíroztak a szobába, ha eljött a lefekvés ideje. Gyakorló szülők tudják: a Kánaánról, vagy magáról az Édenkertről nosztalgiázom.

Borzák Tibor beszélget interjúalanyaival, akiknek mindegyike híres, de nem celeb. Úgy beszélget, ahogy mindenki szeretne beszélgetni, tisztelettudóan, de kíváncsian, nem áll le tudálékosan szakmázni, nem kérked gyorsan bemagolt életrajzi adatokkal, hanem spontánul kérdez. Az ember érdekli. A kiemelkedő teljesítményre képes, tehetséges emberben élő, néha rejtőzködő egyszerű ember. És láss csodát: a méltán hírességek sorra megnyílnak neki. Mintha mindenki titkon arra vágyna, hogy egyszer nyugodtan elbeszélgethessen a Borzákkal.

A Szembeszélő című kötetben a következő személyiségekről tárulnak fel inkább apró, de annál fontosabb titkok:


Esterházy Péterről az, hogy már az itthon legjobb kakaspörkölt miatt sem hagyná el hosszabb időre hazáját.
Sebestyén Márta hangjával Angliában rákot gyógyítanak.
Sándor György humoralista templomban – egyelőre – nem vehet magához ostyát.
Tony Curtis csóktanár volt, Marilyn Monroe is járt az óráira.
Koncz Zsuzsa a rendszerváltásig alig olvasott újságot: világos volt számára, hogy mindenki hazudik.
Törőcsik Marinak azt mondták az orvosok: nagyon szeretheti az Isten…
Varnus Xavér csak a tanúsíthatóan konstruktív bolondokat engedi magához közel.
Sára Sándor befordult egy köveskáli zsákutcába, s ezzel megpecsételődött a sorsa.
Bozsik Yvette mozdulatai a hasa alján keletkeznek.
Alföldi Róbert Heiner Müllert idézi: „Bűnözői energiáimat a művészetben élem ki, az életben harmóniára törekszem.”
Hernádi Judit szerint a humoros színészek szomorúak, a szomorú színészek pedig humorosak.
Lajkó Félix félelmében kezdett el citerázni.
Czinkóczi Zsuzsának nem okoz problémát, hogy egyik nap külföldi filmfesztiválon ünneplik, másnap pedig visszamegy lépcsőházat takarítani.
Kepes András már kicsi gyerekként áhítattal figyelte a felnőttek beszélgetéseit.
Bíró Eszter amerikai álmai nem váltak valóra, itthon keresett új kihívásokat.
Szipál Márton három esetben nem tud elképzelni harmadik személyt: pszichológusnál, fényképésznél és a szexben.
Haumann Péter unokája, Rozi még csak négyéves, de már most remek alakításai vannak.
Bódis Kriszta bebizonyította, hogy a legmostohább körülmények között élők is habzsolják a tudást, vágynak a szeretetre.
Markó Iván szerint mindig olyan a teste, amilyennek mutatni akarja.
Halász Juditnak az ad erőt, ha békén hagyják, ha nem szólnak rá, ha szabadon csinálhatja, amihez kedve van.
Grecsó Krisztián egy megsárgult fotónak köszönheti, hogy fény derült családja féltett titkára.
Udvaros Dorottya nem szokott leülni, mert attól fél, hogy nem tud felállni.
Geszti Péter tudja, hogy lánya, Sárika a legkreatívabb alkotása.
Janisch Attila negyvenévesen iratkozott be egy zeneiskolába (oda, ahova a kislánya is jár), hogy megtanuljon fuvolázni.
Kovács Kati egyetlen dolgot hiányol az életéből: az újrakezdés lehetőségét.
Konrád György tisztelettel meghallgatja mások panaszos szavait, de számára az írás nem keresztcipelés.
Palya Bea saját egyéniségéhez pászított világot alakít ki magának.
Joe Murányi mindennap gyakorol, mert ha nem tenné, nem menne a játék, és még a szája is fájna.
Molnár Piroska a fájdalmas veszteségeiről hallgat; beépíti azokat a szerepeibe.

És végül egy töredékgondolat Popper Pétertől: „Néha elgondolkodom azon, hogy venné ki magát, ha majd meghalok, számon kérném a Jóistent, miért nem vigyázott rám jobban.” A sors úgy hozta, hogy „az ország legismertebb pszichológusának” ez lett az utolsó interjúja. De aki ismerte és értette őt, tudja: számonkérésre a végső órán sem kerülhetett sor.

Aki a fenti (és egyéb) titkok bővebb kifejtésére kíváncsi, olvassa el a Szembeszélőt. Aki közelebbről is szeretné megismerni a kötet szereplőit, látogasson el a Budapesti Nemzetköz Könyvfesztiválra (beszélgetnek-dedikálnak április 24-én, szombaton, 16 órakor: Esterházy Péter, Bódis Kriszta, Kepes András, Borzák Tibor; 17 órakor: Bozsik Yvette, Sándor György, Borzák Tibor; április 25-én, vasárnap, 15 órakor: Sebestyén Márta, Grecsó Krisztián, Borzák Tibor; 16 órakor: Halász Judit, Sára Sándor, Geszti Péter, Borzák Tibor).

Szerintem ez a könyv az idei Fesztivál megkerülhetetlen kötete lesz.

 

Borzák Tibor: Szembeszélő

Könyvterv és tipográfia: maszat stúdió, Borzák Márton & Diósi Réka. Korrektor: Róna Judit. Kiadja: a BT-PRESS Könyv- és Lapkiadó Bt, 2010. Nyomda: Földesi és Társa Bt., Dévaványa.