Ez még az, a mára utópisztikus-fantasztikus kor volt, amikor a kulturális élet szereplői a hivatásuk révén, a teljesítményükkel vál(hat)tak hírértékűvé.
Hazánkban ő volt a nemzedéke egyetlen nemzetközi sztártáncosa.
Amikor az AIDS-beteg Nurejev az életéért küzdött, azt mondta: „A baj az…, a baj az, hogy Margot szentként kívánt bevonulni a történelembe”.
Az „ifjú barbár” Nurejev kimozdította a „komfortzónájából” az 1962-re minden értelemben válságba jutott, és a társulatban rendkívüli tiszteletnek, szeretetnek örvendő prímabalerinát.
„Azt hiszem, megcsináltuk” – üzente Fonteyn az édesanyjának küldött táviratában.
Kun Zsuzsa (1934. december 9. – 2018. december 24.) –
Intelligens, emancipált, pontos, pallérozott, sallangtalan, érzékeny. Ezek ugyanannyira jellemzői voltak, mint a kiváló spicc-technikája, a nagy ugrásai, a kifinomult karmunkája, a dinamizmusa, a tiszta technikája, a drámai-lírai-melankolikus alkata, komolysága, előadóművészi ereje.
A bemutatott anyag változatossága az idei POOL TanzFilmFestival Berlin legnagyobb értéke.
…a film hiánypótlásként, emlékeztetőként is felfogható: a jelen nem lévő (a színpadi) test helyett áll.
Brodszkij úgy vélte: minden ízében „mozarti”.
A Három táncban a balett kemény, személytelen, lélektelen robot, az ukázok kötelező-automatikus végrehajtása.
