Ezek a táncosok már profi művészek, fiatal felnőttek, nem tanulók, a kamaszkori felfelé törekvő világhódítás naiv bája már lekopott róluk.
A Budapest Táncfesztivál hazai bemutatói közül a FrenÁk Társulat és a Győri Balett legfrissebb kreációi tartanak össze leginkább.
Olyan mozgásvilágot hoz létre, melynek szereplői megállás nélkül együtt áramlanak, de mégis az egyéni rezdülések pillangóeffektusában szabadulnak fel a terheik alól.
Eszedbe jutott az erdő istenének neve, két perc múlva tudni fogod, hogy hová kell menned, mit kell tenned.
A színház előtti téren bemutatott, a város közönségének szánt ingyenes bemutatóhoz két, testre erősített, bordákkal tagolt hatalmas „szárnyat” használnak…
A művészet először is tanult szakma (nem muszáj iskolában!), vagy szakmák többsége, és az a kérdés, hogy valaki tényleg tehetséges-e, művész-e egyáltalán, csak a tanulás után merülhet fel relevánsan.
…bármi mehet kontroll nélkül a levesbe, mert a gesztus maga a fontos, és nem az, hogy fogyasztható-e a végtermék.
A táncművészet varázsa éppen az, hogy még mélyre hatoló, filozofikus önmarcangolásra is képes utalni néhány jól sikerült gesztussal, test a testhez viszonnyal.
Egy férfi és egy nő egymásra találásának mozgóképei: egy igaz mese a közeledés és a távolodás drámáiról, béklyókról és éltető kapcsokról, találkozásról és elmúlásról.
A világ legolvasottabb krimijét és egy személyes szólóelőadást láthatott a közönség március végén a Nemzeti Táncszínházban, melyek közös pontja a halál volt.
Olykor szaggatottan, máskor klasszikus elemeket vegyítve belelendülnek a karok, a törzsek, a lábak egyfajta szépségbe, hogy aztán a következő pillanatban tudomást se vegyenek a délceg egyensúlyokról, maszkulinná energetizálják a feminint, és megszabadítják a nőiest a szerénykedő sztereotípiáitól.
…mást vár a nő, mást vár a férfi. Máshogy szeretnek, máshogy szeretnék.
A már említett katonazubbonyon kívül nincs más erős utalás a jelenre. A világ változott, és mi, nézők is változtunk az elmúlt években…
Az alkotók különböző módokon érik el, hogy a néző önmegfigyelésre kényszerüljön, s ezáltal annyiféle olvasat szülessen, ahányan a teremben jelen vagyunk. Az egyik eszköz az unalom.
A rejtőzködés (legyen szó kapucniról vagy internetes álprofilokról) összekapcsolja a mát a 16. századi álarcos commedia dell’ arte figurákkal.
A Trafó közönsége azért váltott jegyet erre az előadásra, mert fontos neki a környezet, nagy valószínűséggel a maga kis köreiben tesz is érte, amennyit tud.
… a Krasznahorkaira hivatkozás leginkább azért problematikus, mert a koreográfiának esélye sincs rá, hogy a saját műfajában bármi pluszt is hozzátegyen a regényhez, és hogy a minőség tekintetében akárcsak megközelítse azt.
… a magától értetődőség a befogadói elmét, a komolyabb koreográfiai töltet hiánya pedig az érzelmi/esztétikai élményt csendesíti le.
Egy fiatal kortárs táncalkotó legújabb munkája és egy még fiatalabb pályatárs friss bemutatója szépen példázza a szcéna tágasságát.
A darab úgy férkőzik a befogadó közelébe, hogy közben jelzi, nem akar semmi különöset mondani, közölni, nem vár tőled mást, mint azt, hogy jelen legyél.
