Turbuly Lilla: Kényszerű keretek
Feledi János – Feledi Project: A szerelem arcai
Az alkotók célja a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt.
Az alkotók célja a szerelem három fázisának (a vágy születésének, egy ambivalens kapcsolatnak és a kapcsolat végének) a megjelenítése volt.
Itt is (miként az est másik darabjában is) csúcsra vannak járatva a Budapest Táncszínház előadóművészei. Szemmel láthatóan sok-sok munka van ebben az estben.
„…egy ilyen darabnál a narratíva, még mielőtt a függöny felmegy, és bejönnek a táncosok, már ott honol a színházteremben. Én már a függönyt úgy nézem, hogy ez a Cseresznyéskert, mert arra vettem jegyet.”
Az előadás hosszabb-rövidebb, egyértelmű és többjelentésű performanszok egymásutánja, amit már megszokhattunk az Artus nagyobb lélegzetű előadásainál. Azonban most hiányzik a Goda Gáborra jellemző játékos szabadság…
…ha meg is maradnak a kinyújtott térdek és a lefeszített spiccek, önmagukban azok nem teszik korszerűtlenné a koreográfiát – ha az alkotás egésze színházfelfogásban, mozgáshoz fűződő viszonyában adekvátan friss, kortárs szemléletű.
…az össztársadalmi bolondozás közben elszórakozzuk a jövőnket. Ez a bölcselet ténylegesen elhangzik az előadásban…
Ezek a táncosok már profi művészek, fiatal felnőttek, nem tanulók, a kamaszkori felfelé törekvő világhódítás naiv bája már lekopott róluk.
A Budapest Táncfesztivál hazai bemutatói közül a FrenÁk Társulat és a Győri Balett legfrissebb kreációi tartanak össze leginkább.
Olyan mozgásvilágot hoz létre, melynek szereplői megállás nélkül együtt áramlanak, de mégis az egyéni rezdülések pillangóeffektusában szabadulnak fel a terheik alól.
Eszedbe jutott az erdő istenének neve, két perc múlva tudni fogod, hogy hová kell menned, mit kell tenned.
A színház előtti téren bemutatott, a város közönségének szánt ingyenes bemutatóhoz két, testre erősített, bordákkal tagolt hatalmas „szárnyat” használnak…
A művészet először is tanult szakma (nem muszáj iskolában!), vagy szakmák többsége, és az a kérdés, hogy valaki tényleg tehetséges-e, művész-e egyáltalán, csak a tanulás után merülhet fel relevánsan.
…bármi mehet kontroll nélkül a levesbe, mert a gesztus maga a fontos, és nem az, hogy fogyasztható-e a végtermék.
A táncművészet varázsa éppen az, hogy még mélyre hatoló, filozofikus önmarcangolásra is képes utalni néhány jól sikerült gesztussal, test a testhez viszonnyal.
Egy férfi és egy nő egymásra találásának mozgóképei: egy igaz mese a közeledés és a távolodás drámáiról, béklyókról és éltető kapcsokról, találkozásról és elmúlásról.
A világ legolvasottabb krimijét és egy személyes szólóelőadást láthatott a közönség március végén a Nemzeti Táncszínházban, melyek közös pontja a halál volt.
Olykor szaggatottan, máskor klasszikus elemeket vegyítve belelendülnek a karok, a törzsek, a lábak egyfajta szépségbe, hogy aztán a következő pillanatban tudomást se vegyenek a délceg egyensúlyokról, maszkulinná energetizálják a feminint, és megszabadítják a nőiest a szerénykedő sztereotípiáitól.
…mást vár a nő, mást vár a férfi. Máshogy szeretnek, máshogy szeretnék.
A már említett katonazubbonyon kívül nincs más erős utalás a jelenre. A világ változott, és mi, nézők is változtunk az elmúlt években…
Az alkotók különböző módokon érik el, hogy a néző önmegfigyelésre kényszerüljön, s ezáltal annyiféle olvasat szülessen, ahányan a teremben jelen vagyunk. Az egyik eszköz az unalom.