A Nemzeti Táncszínház novemberi műsora
Fodor Zoltán és Kovács Gerzson Péter új előadással jelentkezik /
Vidéki vendégjátékok Pécsről, Miskolcról, Győrből, Egerből, Székesfehérvárról.
Vidéki vendégjátékok Pécsről, Miskolcról, Győrből, Egerből, Székesfehérvárról.
A Háromszék Táncegyüttes Tragédiája Budapesten is bemutatkozik.
Mi, európaiak, ha színházban táncelőadást nézünk, kényszeresen meg akarjuk fejteni, hogy mi történik a színpadon.
„Mi hiszünk a mozdulatban, a tánc kifejező erejében, és abban, hogy nem csak verbális színház létezik.”
…kirajzolódott egy kaleidoszkópszerű kép egy több műfajban otthonos, és mindegyiket magas szinten művelő társulatról.
A Színházi Olimpia júniusi tánckínálatában szép számmal találhatók nagy társulatok nagyszínpadi produkciói, és külön öröm, hogy ezek több vidéki városban is láthatók lesznek.
Nálam mindent vitt a második nap utolsó előadása, a belga Compagnie Belova–Iacobelli Tchaïkája.
Míg a Car(wo)men inkább csak inspirációként tekint Merimée regényére és Bizet operájára, a szegedi Leara történetet is elmeséli.
Hogy miről szól a Pardes? Röviden: semmi könnyen elmesélhető konkrétumról nem szól, hanem egyszerűen Mindenről beszél.
Az előadáson az volt a legnagyobb dilemmám, hogy melyikért rajongjak jobban.
Kozma Johanna szelíden megkérdezte, hogy tulajdonképpen mi a baj ezzel a világgal, Tóth Laura azt válaszolta rá, kb. az, hogy ilyen.
A két előadás, melyet most ajánlok, más-más módon, de az ember lényegét igyekszik kitapintani: a Pardes a lélek testhez kapcsolódásának spiritualitásában, míg az INK a tudatalattiban.
Legyen szó egy megfeszített, majd rezegni kezdő rugóról, repülőről, robbanásról, mindent eljátszottak.
Az első nap első előadásán várhatóan máris (szőke) bomba robban: a házigazda Miskolci Balett eljátssza legújabb darabját, a Kozma Attila rendezte-koreografálta Vörös napló – Marilyn Monroe történetecímű táncjátékot…
…a legnagyobb baj az, hogy már nem tudunk különbséget tenni a magas színvonalú sorozatgyártás és az igazi művészi különlegesség között.
A fesztivál öt estjén hat együttes lép fel, a hazaiak mellett jelentős külföldiek is.
Röviden: ez az est a férfiakról szól.
A szöveggel egyébként semmiféle olyan szellemi tartalom nem kerül a darabba, mely a táncosok révén, a mozgás nyelvén önmagában is ne volna képes artikulálódni a színpadon.