Lóvá tett Istenes lovag
Fredvagyok Nemeszter táncesztéta gonzója: Szombat esti láz III.
Ilyen susogó, pörgő, le-lesújtó kemény szerszám közelében az emberrel két dolog történhet: csődör lesz belőle, vagy paripa. Nem akarom Bencét ijesztgetni, de a paripa eredeti jelentése az alábbi: nemzőerejét vesztett, herélt ló.
Fredvagyok Nemeszter táncesztéta gonzója: Szombat esti láz III.
Ilyen susogó, pörgő, le-lesújtó kemény szerszám közelében az emberrel két dolog történhet: csődör lesz belőle, vagy paripa. Nem akarom Bencét ijesztgetni, de a paripa eredeti jelentése az alábbi: nemzőerejét vesztett, herélt ló.
Mindenható Molnár Andreáról még kevés szó esett, pedig hétről-hétre a Gazdálkodj okosan! magasiskoláját mutatja be: nagy hozamra, hosszú távra fektetett be Szilveszter gazdába, és mindig csak annyi kamatnyereséget vesz ki belőle, hogy a következő hétre is maradjon aranytartalék. Szirtes Tamás tud valamit, amikor azt mondja: Molnárra kéne bízni a magyar mezőgazdaságot. Földet például csak az kaphatna, aki karjába kapván Andreát, legalább nyolcszor-tízszer meg tudja forgatni a levegőben. Biztos vagyok benne, ha ezt az önálló indítványomat egy gyors módosítással alaptörvénybe foglalná az országgyűlés, soha többé egyetlen egy nyápic, tornából felmentett kávéházi spekuláns sem ólálkodna a magyar termőföld körül. Molnár Andrea a földméréshez is ért: kitűnő és szellemes koreográfiájában, rögtön a szám elején a gazdával körbejárta a birtokot, sohasem árt biztosan tudni, hol a határ. Ezt a táncban tudatos térforma-szerkesztésnek hívják, és szintén igen hasznos dolog, láttam én már show-műsorban repülő, asztalt-széket taroló táncosnőt. De Szilveszterék szerencsére egyelőre az újabb s újabb sikerek felé szárnyalnak, igazi magyaros kerozinjuk a gazdamama csípős parasztkolbásza.
Molnár Andrea és Szilveszter gazda / fotók: facebook.com/szombatestilaz
A Varga Izabella – Cseh-Szakál Tibor párosról is elmondható: az erő velük van. Mindketten – testileg-lelkileg – erős egyéniségek, ha mérni lehetne, melyik páros használja fel a legtöbb energiát, Izabelláék után már érdeklődne Gazprom. Az egy-egy produkciójuk közben felszabaduló energiával egész Novoszibirszk felfűthető lenne, a maradék felétől pedig fellendülne az északi félteke alternatívenergia-ipara. Mindemellett én Cseh-Szakált köztársasági elnöknek is javasolnám. Ő egy személyben motor és fék is, és ráadásul tudja, mikor melyiket kell működtetni. Úgy fogja vissza a partnerét, hogy közben a legjobb teljesítményt hozza ki belőle. Kordában tartja, miközben elhiteti vele: maga legfeljebb csak támasz, és náluk még a tangóban is a nő irányít. Persze ennek éppen az ellenkezője az igaz: Tibor, ha két kezével érinti, Izabella minden porcikáját uralja, közben képes szálfa termetével partnere mellett alig látszani. A bajok csak akkor kezdődnek, amikor fellazul a biztonságos összefonódás, és Izabella unortodox egyéni akciókba kezd. Tangójuk végét látva el is döntöttem: ezennel határozottan felszólítom Tihanyi Ákost, ne merje többet azt mondani, hogy szereti az akrobatikát. Persze Varga Izabellát is meg lehet érteni: marha nehéz manapság alattvalónak lenni. Az ember egy idő után még a halálugrást is megkockáztatja, csak hogy kitörhessen.
Cseh-Szakál Tibor és Varga Izabella
A legnagyobb változáson a három fordulóban Istenes Bence esett át. Kiscsikóból nagy csődör lett – ahogy ezt az ország első számú témaszakértője, Esztergályos Cecília észrevételezte. De mindehhez a legtöbb köze Südi Iringónak lehet: a próbatermek idomárjának kezében ugyanis nagyon jól működik a nagy bot. Ilyen susogó, pörgő, le-lesújtó kemény szerszám közelében az emberrel két dolog történhet: csődör lesz belőle, vagy paripa. Nem akarom Bencét ijesztgetni, de a paripa eredeti jelentése az alábbi: nemzőerejét vesztett, herélt ló. Úgyhogy kedves Istenes úr, jobb, ha szót fogad Südi úrhölgynek, arról nem is beszélve, hogy ha így tesz, a végére még táncolni is megtanulhat.
Istenes Bence és Südi Iringó
Tóth Gabi is állandóan változik, mint a hóhelyzet Somogyban: Lady Adrenalinból a Szenvedélyek Királynője lett. Sok kitűnő táncosból eltűnik az igazi szenvedély, amikor rutint és színpadi magabiztosságot szerez. Tóth Gabi most igazán szerencsés szakaszban van: küzdenie kell a technikával, az ellenszegülő testtel, általában önmagával, és ez a nemes küzdelem előhozza a mélyről fakadó, hiteles érzéseket. Nem álkönnyeket láttunk a tangó végén, mint ahogy szám közben is őszinte érzések tükröződtek Gabi arcán. Már egyértelműen látszik: az énekes-táncos sokoldalú tehetség, igazi színpadi lény, érdekes, nem várt hozadéka lesz a Szombat esti láznak, ha e szórakoztató műsorban fog igazi művésszé érni. Mindemellett az is egyre világosabb, hogy Markó Róbert a mezőny kiemelkedően legjobb pedagógusa, táncszakembere. A bejátszott, tréfás próbarészletekben is megfigyelhető, hogy Markó sebészi pontosságú instrukciókat ad, mindig a lényeget veszi észre, mágikus kézzel tesz helyre kezet, lábat, fejet úgy, hogy szinte hozzájuk sem ér. Nem is lenne méltó hozzánk, férfiakhoz, ha bottal piszkálnánk a nőket. Eme makarenkói eszközt hagyjuk inkább a nőknél, igazán jól áll a kezükben.
Markó Róbert és Tóth Gabi
Győrfi Pál, az ország mentőse a harmadik fordulóra elfáradt. Mintha Práger Kitty és közte a kohéziós erő is már fogyóban lett volna. Győrfi egyik szoborpózból a másikba menetelős tangójánál mélyebb mélypont csak az volt, amikor az arcjáték betervezett gyakorlásáról beszélt. Jaj, Pál, ha egy tangóban a mimikát is meg kell koreografálni, és külön gyúrni kell rá, akkor ott gáz van. A szenvedély- és vehemencia-szakértő Esztergályos Cecília ufótangónak nevezte a produkciót. Győrfi engem inkább az Óz kedves, igyekvő Bádogemberére emlékeztetett. A jó mesék katartikus happy enddel végződnek. Én is azt remélem, hogy Győrfi Pál szíve eztán nemcsak vészhelyzetben, hanem már a tánc szó hallatán is hevesen fog kalapálni. Esztergályos művésznőnek meg azt kívánom: Pál sose látogassa meg nagy kocsival.
Mármarosi Tünde és Vastag Csaba
Vastag Csaba és Mármarosi Tünde ismét megbízhatóan, jól teljesített. Csabának közben sikerült a világértelmezés sarkalatos pontjává avatni a férfias csípőtekerés kontra csajos égés ismeretelméleti dichotómiáját. Vigyázat! A közbeszédet mindig akkor tematizálják, ha valamilyen hiányt akarnak palástolni vele. A táncról sem beszélni kell, hanem csinálni. Mint ahogy a szexről is az beszél sokat, aki vagy még nem, vagy már nem... Aki már igen, és még mindig, az általában bölcsen hallgat. A tánc is ott kezdődik, ahol a szó már kevés. Vastag Csaba magyarázkodását legközelebb csak akkor fogadjuk el, ha nem szóba önti, hanem eltáncolja.
2013. március 27.
A cikksorozat támogatója
a
