Őrjítő, erotikus csoroszlya
Fredvagyok Nemeszter táncesztéta gonzója: Szombat esti láz IV.
Sok barátom állítása szerint ez így is történt: hozzá sem nyúltak a telefonjukhoz, csak másnap látták az elküldött sms-t. A csodákra nem fogékony, földhöz ragadt feleségek erős gyanakvással hallgatták a történetet.
Fredvagyok Nemeszter táncesztéta gonzója: Szombat esti láz IV.
Sok barátom állítása szerint ez így is történt: hozzá sem nyúltak a telefonjukhoz, csak másnap látták az elküldött sms-t. A csodákra nem fogékony, földhöz ragadt feleségek erős gyanakvással hallgatták a történetet.
Vastagéknak végre sikerült életszerű álkonfliktussal előállniuk. Mármarosi Tündét látva ugyanis tökéletesen el tudom képzelni, hogy Vastag Csabának önmagán belül nem könnyű elválasztania a fivért a férfitől, de megnyugodhatunk, mert az igazi férfit nem csak a kémia és biológia törvényszerűségei irányítják, hanem – bármily hihetetlen is – normális, érző-gondolkodó emberi lénye is. Mivel a katonás rumba után Vastag Csabát nemcsak egyre jobb táncosnak, hanem igazi férfinak is gondolom (az előbbi a nehezebb, az utóbbi a ritkább), kizártnak tartom, hogy egyhamar féltékenységi testvérháború törne ki. Hogy mért gondolom mégis álkonfliktusnak az egészet? Mert ha igazi volna, a fiatalok megszeppenten hallgatnának (már bocsánat: vagy ugat a kutya, vagy harap...). De mivel a kedves közönség már (és folyamatosan mindig) annyira áhítozik egy ellenállhatatlanul perzselő szerelmi sztorira, már a nem létét is érdemes hangoztatni (lásd Tóth Gabiék elhatárolódását minden ilyen irányú feltételezéstől). A láztól visszatérve a tánchoz, valóban nagyon jól sikerült a „ha hívják, mennie kell" elit kommandós és szenvedélyes katonafeleségének kettőse. Akármennyit erőlködnek is az elemző tánctudorok, a tánc a kivételes pillanataiban egy cseppet sem törődik a róla összehordott szavakkal, hanem csak úgy van, magától értetődő természetességgel, létének magyarázatára igényt nem tartva tündököl, siklik, folyik, zajlik, létezik és ragyog, és ha kedve van hozzá, nagyvonalúan egy kis sztorit is elmesél, de csak azért, hogy a krónikus szájmenésben szenvedő okos tojásoknak azért lehessen valamiről beszélniük is. Na, ilyen szám volt Vastagék rumbája.
Mármarosi Tünde és Vastag Csaba - Rumba / fotók: facebook.com/szombatestilaz
Meg Varga Izabelláéké is a második körben. Abban sem volt erőltetett mimika, motiválatlan túltengés, hanem csak hömpölygött a csodálatos élet a maga medrében, az élmény delejes hatással volt mindenkire, mert még a zsűritagok is egészen értelmes kommentárokat fűztek a látottakhoz: Szirtes tanár úr nyugodt magabiztosságot emlegetett, az autentikus lépésekre vadászó Keleti Andrea pedig hirtelen – magát sem értve – a koreográfia finom lelkiségéről beszélt. Jómagam, hírhedt táncesztéta és rosszmájú kritikus lévén, itt Madáchot kell hogy idézzem: „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!" Ugyanis egészen az utolsó nagyemelésig tátott szájjal bámultam, hogy Varga Izabella táncos lett, aztán jött az a széttárós-forgatós nagyelem, amely lebunkózta a teret addig betöltő finom lelkiséget, csakhogy a végén csattanjon az ostor. Ha Szilveszter gazda abszolválta volna eme emelést, azt gondolnám, az agrárolló veszélyes szétnyílására akarná vele a figyelmet felhívni.
Cseh-Szakál Tibor és Varga Izabella - Rumba
De Szilveszter gazda egyáltalán nem ragadtatta el magát a rumbában. Mivel bevallottan gondot okozott neki egy hét alatt két táncot megtanulni, ezért nyilván partnerével és koreográfusával együtt úgy döntött, hogy az egyik alatt elég lesz ügyesen járkálnia, és néha meg-megállva, kezével Molnár Andrea körül hókuszpókuszolnia. És elég is lett a továbbjutáshoz. Ehhez persze az kellett, hogy Andrea egy komplex erotika-kisugárzás legyen, külleme, teste-lelke, ruhája, mozdulatai, porcikái úgy ragyogjanak, hogy Magyarország összes tizennégy éven felüli férfilakosának valamennyi mobiltelefonja szavazáskor magától írja be és küldje el a páros kódját. Sok barátom állítása szerint ez így is történt: hozzá sem nyúltak a telefonjukhoz, csak másnap látták az elküldött sms-t. A csodákra nem fogékony, földhöz ragadt feleségek erős gyanakvással hallgatták a történetet. Molnár Andrea akkor is bombasztikus, amikor csoroszlyát alakít. Eredetileg ugyanis azt az éles fémet hívták így, amely a nagyeke előtt barázdát vágva előszántott. Szilveszter gazda rumbaritmusban mutatta be az ősi szerszám működését.
Molnár Andrea és Szilveszter gazda - Rumba
Istenesék rumbája és quickstepje egyáltalán nem volt olyan rossz, hogy megérdemelten estek volna ki velük, de közel sem volt annyira jó, hogy általuk jogosan bennmaradhattak volna. Ezzel a mondatommal titokban Szirtes Tamás bölcs mondásainak magasságáig szerettem volna feljutni, de belátom: jómagam túl gyarló vagyok ahhoz, hogy egekben szárnyalhassak. Tanár úr viszont rendesen szörfölhet a végtelen virtuális valóságban, ahol minden tánchoz összeszedegetett egy csokornyi internet-szagú bölcsességet. Akkor már inkább a szakállas színházi dumák (lásd pl.: annyira tiszteli a zenét, hogy nem lép rá). Nos, Istenes Bence és Südi Iringó most is kedves, vidám, lendületes volt, mindketten (!) jól is táncoltak, de az állandó, bájos, ám kicsit gyerekes hülyéskedés közben nem tudták megtalálni érdekes, markáns, saját arcukat. Kicsit el is laposodott a táncban, próba közben, civil életben zajló folytonos mókázás.
Südi Iringó és Istenes Bence - Quickstep
Tóth Gabi és Markó Róbert ezúttal is színvonalas produkciót nyújtott, mindkét táncban, de a quickstepjükre megítélt három tízes igazi barokk túlzás. Rumbájukat nézve meg néha kifejezetten úgy éreztem, hogy nagyot akarást látok meg nyögést. Ahogy a quickstepjük végén meg értelmezhetetlen röhögő görcsöt. A páronként két tánc szabálya általában nem hozta a kívánt eredményt, igazán eltérő hangulatokat és minőséget – Vastag Csaba és Mármarosi Tünde kivételével – egyik páros sem tudott produkálni. Úgy is fogalmazhatnám: a műkedvelő versenyzőktől túl sok energiát és figyelmet követelt az összetett feladat, arra, hogy fejlődjenek, előrébb lépjenek, nem volt esélyük. Varga Izabella és Nagy-Szakál Tibor is például szerencsés csillagzat alatt találkozott a rumbával, de quickstepjük a már szinte megszokott jellemzőkkel bírt: Izabella inkább vehemens volt, mint sikkes, korrekt páros részeiket számuk végén cirkuszi elemekkel igyekeztek truvájosítani.
Mármarosi Tünde és Vastag Csaba - Quickstep
A negyedik forduló kiemelkedő párja egyértelműen a Vastag–Mármarosi kettős volt. Nagyszerű, művészi rumbájuk után szakmailag igen színvonalas, táncos quickstepet mutattak be, amelyben az énekes-táncos férfi-fivér könnyedén, elegánsan, helyenként bravúrosan szerepelt. Tihanyi Ákos általában keveset beszél, ezúttal is röviden bökte ki az igazságot: ez volt Vastagék eddigi legjobb produkciója.
2013. április 3.
A cikksorozat támogatója
a