Gonzó

Populár

Győzött az igazság!

Fredvagyok Nemeszter táncesztéta gonzója: Szombat esti láz VI.

lead-6 vastagékAzért örülök különösen Vastag Csabáék győzelmének, mert általa – szinte népmesei motívumként – a tisztességes munka, a szorgalom, a jóakarat nyerte el jutalmát. Elkelne mostanság sokfelé tanulságul, megerősítésként: lehet sikert elérni egyszerűen a legjobb teljesítménnyel is, nem kell feltétlenül beállni abba a sorba, ahol cicomákkal és nagy dumákkal takargatják tudásuk hiányosságait a tülekedők.

Fredvagyok Nemeszter táncesztéta gonzója: Szombat esti láz VI.

Azért örülök különösen Vastag Csabáék győzelmének, mert általa – szinte népmesei motívumként – a tisztességes munka, a szorgalom, a jóakarat nyerte el jutalmát. Elkelne mostanság sokfelé tanulságul, megerősítésként: lehet sikert elérni egyszerűen a legjobb teljesítménnyel is, nem kell feltétlenül beállni abba a sorba, ahol cicomákkal és nagy dumákkal takargatják tudásuk hiányosságait a tülekedők.

 

Semmi ördögtől való nincs abban, ha egy show-műsor készítői, finanszírozói igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a műsor nagy nézettséget érjen el, még utólag is sokan emlegessék, beszéljenek róla, és az újabb szériát még nagyobb érdeklődés övezze. Ennek érdekében nyilván nyomást is gyakorolnak az összes közreműködőre, a kérdés csak az, hogy ez a nyomásgyakorlás törvényes-e és/vagy belül marad-e a hétköznapi erkölcs és jó ízlés határain. Tulajdonképpen (szakmai) nyomásgyakorlás az is, ha a szereplőket jó megjelenésre, príma szereplésre ösztökélik, és mindeközben megpróbálják rávenni őket, hogy valamennyire bepillantást engedve a magánszférájukba is, színes sztorikkal díszítsék televíziós jelenlétüket. Az is nyilvánvaló, hogy rutinosabb szereplők már félszavakból is megértik egymást (meg a helyzetet, az elvárásokat, plusz a biznisz-világ követelményeit), és nem kell a szájukba rágni semmit, a nélkül is teszik a dolgukat.

Határozottan állítom, hogy a zsűri nem lépte túl a törvényesség és a jó ízlés határait, de letagadhatatlan: elképesztő vehemenciával propagálta, hogy a Varga Izabella–Cseh-Szakál Tibor páros a favoritja. Választásuk – összehasonlításban a Mármarosi Tünde–Vastag Csaba kettőssel – szakmailag abszolút indokolhatatlan. Nem azért, mert Vargáék nem nyújtottak adásról adásra színvonalas produkciót, sőt, Izabella teljesítménye vitán felül elismerésre méltó. Csak Vastagék minden szempontból felülmúlták őket. A nézők természetesen a legtöbbször nem szakmai szempontok alapján szavaznak, most mégis különösen értékes a voksuk, mert a Mármarosi–Vastag páros nem dobott be semmilyen különleges, népszerűsítő faksznit (ezt azért a többiek nem mondhatják el magukról). Persze próbálkoztak ők is ilyesmivel, de mivel semmilyen extrém-bizarr bombát nem sikerült felrobbantaniuk, egyre inkább csak a produkciókra koncentráltak.

szomabat6-döntősök

A döntősök / fotók: facebook.com

Hogy – minden elismerésem mellett – mért nem vagyok feltétlen, odaadó híve a táncművész Varga Izabellának, arról már korábban is írtam. Most csak felemlítem Tihanyi Ákos egyik elszólását. Azt mondta a szakmailag felkészült, szimpatikus zsüror: Izabella táncán látszik, hogy előadója mennyire maximalista. Ez így is van. Csakhogy ez nem erény, hanem hiba. A maximalizmus nagyon jó szolgálatot tesz a felkészülés időszakában, de a nyomait sem szabad észrevennem a színre vitt produkcióban. Nézőként csak azt lenne szabad látnom, hogy a táncos magától értetődő természetességgel táncol, akár lassú lírait, akár dinamikus gyorsat abszolvál. A szép korú ínyencek még emlékeznek arra a fogalomra is, hogy „művészi alázat". Nos, manapság már egyre kevesebben birtokolják eme képességet és/vagy erényt, olyan időket élünk inkább, amelyben a feltárt maximalizmus a nagyobb érték. Varga Izabellától már ezért is nagyobb, fenntartható nézői érdeklődést reméltek a szervezők, ám – a karatén és búvárkodáson kívül – a mellette szóló döntő érv az lehetett, hogy igen sokak által ismert médiaarc.

szombat6-vastagék

Mármarosi Tünde és Vastag Csaba

Ha lenne, a Művészi Alázat-díjat megosztva Molnár Andreának és Mármaros Tündének adnám. Minden alkalomra alaposan felkészültek, úgy léptek színpadra, mintha életük legfontosabb előadása volna, igyekeztek mindig a lehető legjobb teljesítményt nyújtani úgy, hogy közben végig a „partnerükre játszottak" (értsd: ügyesen úgy intézték, hogy a saját csillogásuk is a partnerre vessen jó fényt). Na, valahol itt kezdhetünk el előadóművészetről beszélni...

Az elvitathatatlanul tehetséges Tóth Gabinak egyébként leginkább azért kellett a vártnál korábban búcsúznia, mert azt még nem érti, nem tudja, hogyan lehet visszafogottan is jelentőségteljessé válni. A kiesettek táncában előadott produkcióján is az látszott, hogy még mindig azt hiszi: minél több a robbanószer, annál nagyobb a robbanás. Ez a bombakészítésnél minden bizonnyal így van, de a művészet ennél bonyolultabb képlet.

A kiesettek produkciói egyébként határozottan bizonyították, hogy rendkívül erős volt a mezőny. Dundika és Mészáros Máté könnyed, magabiztos, helyenként bravúros cha-cha-chája akár az aranyérmes produkció is lehetett volna, de Südi Iringó és Istenes Bence is régi pompájukban ragyogtak újra. A Legőszintébb Könnyek-díjat egyébkényt Südinek adnám: bámulatos, hogy sokat megért profiként is hogy eltört nála a mécses a kiesésénél.

szombat6 vastagék2

Mármarosi Tünde és Vastag Csaba

Azért örülök különösen Vastag Csabáék győzelmének, mert általa – szinte népmesei motívumként – a tisztességes munka, a szorgalom, a jóakarat nyerte el jutalmát. Elkelne mostanság sokfelé tanulságul, megerősítésként: lehet sikert elérni egyszerűen a legjobb teljesítménnyel is, nem kell feltétlenül beállni abba a sorba, ahol cicomákkal és nagy dumákkal takargatják tudásuk hiányosságait a tülekedők. (Ezt persze általánosságban mondom, nem a mostani versenytársakra értem.) Vastag Csaba borzalmasan szomjazza a sikert, nyilván azért, mert mindig rengeteget tesz is érte. Nem a véletlenre bízza, hanem megdolgozik érte. Rendkívül feszült volt az eredményhirdetésnél, viszont álságos nyugalommal nem takargatta azt. Ezzel szerénységét, egyszerűségét visszamenőleg is hitelessé avatta. A legfontosabb tulajdonsága e verseny alapján talán mégis az, hogy kiemelkedő teljesítményre képes, miközben folyamatosan megbízható.

Ezennel búcsúzik Fredvagyok Nemeszter táncesztéta és kiérdemesült gonzómester – pozitív alkatához híven, Esztergályos Cecíliával szólva –: le a kalappal az ország előtt, mert a sugalmazás, szuggerálás ellenére ezúttal jó helyre szavazott.

2013. április 17.

A cikksorozat támogatója

a

sansha