A sorsformáló erejű színpadi műfaj
Bemutatjuk a MÁNE 70 e-kötetet -
Hogy él tovább a jelenünkben és a jövőnkben a néptánc?
A 2021-ben 70 éves Magyar Állami Népi Együttes születésnapját egy médiacsomaggal ünnepeljük. Elkészítettük a MÁNE 70 – Beszélgetések múltról, jelenről, jövőről című elektronikus kötetet, valamint létrehoztunk négy kisfilmet, amelyekben fel-felvillantunk régi képeket – szertelenül és szabadon, ahogy általában a különböző korú tanúk emlékeiben él a múlt.
A kötet szerkesztői úgy vélik, hogy a MÁNE születésnapját – egyebek mellett – úgy lehet méltón megünnepelni, ha ezúttal nemcsak róla, hanem a mindenkori környezetéről is írnak, gondolkodnak. Aki a néptáncról gondolkodik, önmagáról és az emberi környezetéről is gondolkodik, aki a MÁNE-jelenséget jobban megismeri, Magyarországról fog többet megtudni. Mert kétségtelenül történelmi-társadalmi okai (is) vannak annak, hogy a magyarok – a világon vitathatatlanul egyedülálló módon és mértékben: tudományosan rendszerezve-feldolgozva és helyi öntevékeny mozgalomként, valamint aktuális kortárs művészetként és szórakoztató szabadidős tevékenységként – őrzik, frissen tartják a népművészetüket.
A szerkesztők – ahogy a kötet bevezető tanulmányában is olvasható – kíváncsiak rá, hogy a nemzettudat és a néptánc között milyen (történelmi és aktuális) kapcsolat van, és hogy a néptánc az autentikus formáinak megőrzése mellett hogyan válhat aktuális, kortárs művészetté, egyáltalán: a népművészet miként él tovább a jelenünkben és a jövőnkben. Ám nem kecsegtetik az olvasót azzal, hogy a szerteágazó, sokakat érdeklő, de nem ritkán vitás kérdésekre pontos, kész válaszokkal tudnak szolgálni. Nem is akarnak. Gondolkodni szeretnének, méghozzá közösen: igyekeztek minél több tanút megkérdezni, olykor tisztelettel vitába bocsátkoztak velük.
A kötet első fejezete a MÁNE a történelemben címet viseli, különböző korú történelmi tanúk visszaemlékezései olvashatók benne. Az interjúalanyok eltérő módon kapcsolódtak-kapcsolódnak a néptánchoz. Van közöttük táncos, énekes, nagy tekintélyű, köztiszteletnek örvendő koreográfus-rendező, aki több együttest is vezetett, továbbá tudományos kutató, egy göcseji kisfalu hajdani népi együttesének egykori vezetője, valamint az az egykori táncos, aki – legjobb tudomásunk szerint – egyedüliként él a MÁNE 1951-es operaházi bemutatkozó estjén fellépett MÁNE-táncosok közül. Mindenki a saját emlékeit idézi fel, a szubjektív véleményét mondja el.
A további két fejezet címe: MÁNE és a társművészetek, valamint Emberi sorsok a MÁNE-ban. E csoportosítással csak a könnyebb átláthatóság kedvéért éltek a szerkesztők, a fejezetek tartalma egyáltalán nem különül el egymástól élesen, sőt: bármelyik írás lehetne bármelyik másik fejezetben. Ugyanis a néptánc közösségi volta miatt minden korban csak a maga sajátos társadalmi és területi (régiókhoz kötődő) kontextusában szemlélhető, tehát nem ragadható ki a történelemből, mindemellett mindig is társművészetekkel „működött együtt”. Az meg egyszerűen kitalálható (és a kötetben csak újabb megerősítést nyer), hogy a néptánc mekkora sorsformáló erő annak, aki egy életre elköteleződik vele. A kötet mindhárom fejezetében a történelem (és a tánctörténet) tanúi beszélnek múltról, jelenről, jövőről.
A MÁNE 70 – Beszélgetések múltról, jelenről, jövőről mindenki számára elérhető, ingyen letölthető itt:
Kedvcsinálóként ajánljuk az Olvasó szíves figyelmébe a kötetet kísérő negyedik kisfilmet
MÁNE 70
Tánctörténeti események tanúival beszélgettünk IV.
2021. december 30.
