Interjú

Néptánc

A szöveg előtt jól kitáncolja magát

Bemutatjuk a MÁNE színész-táncművészeit 1. -

Gondos Magdolna szerepében Gyetvai Júlia, Kömény Móka: Kele Kristóf.

Szokatlan feladatot kaptak a Magyar Állami Népi Együttes táncosai: a tánc és az ének mellett szövegmondással is játszaniuk kell, mint a „prózai” színdarabot előadó színészeknek. Mindannyiukat meglepte a feladat, kit kevésbé, kit jobban. Az Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz című táncszínjáték Tamási Áron Énekes madár című színműve nyomán készül, bemutatója – két szereposztásban – november 27-én és 28-án lesz. További információért kattints ide: Idesereglik, ami tovatűnt - Óda az énekes madárhoz.

GyetvaiJúliaGyetvai JúliaGyetvai Júlia a Felvidéken, közelebbről: Losoncon született. „Nagyon nagy szerencséje volt, mert már a szülei is érdeklődtek a néptánc iránt, úgyhogy igazándiból beleszületett…”. Gyerekkorában sok népzenét hallgatott, táncházba jártak, a szülei részt vettek a magyar kulturális élet szervezésében, így Julcsi „a népi kultúra szeretetében nőtt fel”. Táncolt az iskolai néptánccsoportban, aztán egy nagyobb együttesben, de amikor – tizenkét évesen – úgy érezte, hogy már nem elég a heti két néptánc, jelentkezett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc-előkészítő szakára. És felvették! „Egyedül költözött Pestre, persze nagy volt az izgalom…”. A főiskola kollégiumában először éppen a mostani partnerével, aki párja is az életben, Kele Kristóffal találkozott, de akkor még évekig „csak” barátok lettek…  

KeleKristófKele KristófKele Kristóf történetének kezdete egy dologban éppen az ellenkezője: „a szülei révén egyáltalán nem lett érintett a népi kultúrában. Ő az elevensége miatt került bele”, és a bázakerettyei általános iskola néptánc-szakkörében megszerette a néptáncot. (Innen már hasonló a két történet! – a szerk. megj.) Egy közeli városba, Lentibe került néptáncegyüttesbe, eljutott országos gyermek szólótáncversenyekre, majd ötödik osztályos korában eldöntötte, hogy néptánccal szeretne foglalkozni. Amikor nyolcadikos lett, a lehetőség is megnyílt: a Táncművészeti Főiskola felvételt hirdetett néptánc szakra, és Kristófot felvették. A diploma megszerzése után mindkettőjük útja a Magyar Állami Népi Együttesbe vezetett.

A Főiskolán tanultak színészmesterséget, de az jórészt abból állt, hogy verseket elemeztek, verset mondtak. Ilyen feladatuk, hogy színdarabban kell játszaniuk, prózai szöveget kell mondaniuk, még nem volt. Julcsi kicsit izgult a szokatlan feladat előtt, de úgy érzi, nagyon megtisztelő, hogy színészként is kipróbálhatja magát, és e téren is fejlődhet… Reméli, a próbák során már fejlődött is. Kristóf „talán éppen a mai próbán érezte úgy először, hogy már a prózai részekben is gördülékenyebb, és nincs állandó csomó a torkában”. A főiskolai színészmesterség órákhoz képest az a nagy különbség, hogy ott öt éve ismert barátok előtt kellett megszólalniuk. Kristófnak is megtiszteltetés, hogy kiválasztották, de egyben „baromi nagy feladat is”.

DSC 6958 1Gyetvai Júlia és Kele Kristóf / Fotó: Papp Kornél

Elolvasták Tamási Áron Énekes madárját, felvételről megnézték több előadását, és Julcsi most már úgy érzi: sikerült a figurához közel kerülnie, most már úgy játssza, hogy egyre többet tud magából is belevinni. Máshogy kell mondania a megmaradt, „népies” Tamási-szövegeket és az előadásba belekerült vendégszövegeket, például Shakespeare-t vagy József Attilát. Utóbbit nehéz volt úgy mondani, hogy természetes maradjon, de közben megtalálja a vers értelmét és emelkedettségét is, és mindebbe belevigye a saját lelkületét is.

Kristóf szerint nagy szerencse, hogy egy párt alkotnak Julcsival, mert így könnyebb Móka szerepéről gondolkodnia. Kedvenc része nincs az előadásban, egységesen szereti az egész szerepet. De könnyebb azokban a részekben megszólalnia, amikor a szöveg előtt jól kitáncolta magát, és így már sikerélménye volt. Az ebből merített öröm ad neki erőt a beszédhez.

Gyetvai MihályiGábor Kele próbánGyetvai Júlia, Mihályi Gábor és Kele Kristóf egy próbán / Fotó: Váradi Levente - Lumidance

Julcsi eleinte „csak a folklór vonalán mozgott, és ez ma is megmaradt”. De a főiskolán már más stílusok rejtelmeibe is bevezették (pl. balett, modern tánctechnikák, sztepp), így már akkor kezdett kinyílni számára a világ, ami az Államiban teljesedett ki. A világ is változik. Ezeket a változásokat és a velük járó igényeket fontos figyelembe venni, „de a szíve csücske természetesen mindig is a néptánc marad”.

Kristóf sem zárkózik el más stílusoktól. Sőt, már a főiskolán néhányan fiúk összeálltak, és másfajta koreográfiákat is készítettek. FolkmanuShowk nevű formációjukkal szvinges haknikat is gyártottak. A kis társulat tagjai között ma is szoros a barátság, tervezik is, hogy összeállnak, és – a mai fejükkel, a mostani felfogásukkal – megpróbálnak valami „néptáncból merítő újat” létrehozni. Azt gondolja, hogy az Államiban eltöltött három éve közben nyitottabb lett a világra.

  1. október 16.