Egyedi és személyes koreográfiákat válogattam
Beszélgetés Frenák Pállal – 10. Színházi Olimpia *
„A test egy gondolkodó lény, nem lehet elválasztani a lélektől. Fontos, hogy a testbeszéd, és az, amit mondok, találkozzon.”
Június 16. és 18. között immár harmadszor rendezi meg a FrenÁk Társulat Kápolnásnyéken a Cafe de la Danse Fesztivált. A fesztivál alapgondolatáról és a programról Frenák Pált kérdeztük.
Itthon 2021-ben tartották az első fesztivált, de úgy tudom, Franciaországban hosszabb múltja van. Mire utal a név?
Egy intimebb, bensőségesebb hangulatú fesztiválra, ahonnan nem rohan el a közönség az előadás után, lehetőség nyílik beszélgetésekre. Azzal, hogy a nézők esetleg részt vesznek a táncos workshopokon, majd ott maradnak az előadásokra, átjárhatóbb lesz a művészek és a közönség közötti határ, személyesebbé válik a fesztivál. A művészek is nézik egymás előadásait, találkoznak, nem az történik, mint sok fesztiválon, hogy a saját előadásuk után már mennek is. Ezt a Franciaországban már bevált formát és nevet hoztuk el Kápolnásnyékre.
Van a kortárstáncnak itthon vidéken közönsége?
Frenák Pál / Fotó: Joseph MarčinskýÉl az az előítélet, hogy nincs. Kápolnásnyéken azonban teljesen mást tapasztalunk. 2021 óta még csak két év telt el, de érezhető a megnövekedett érdeklődés, idén már nagyon gyorsan elfogytak a helyek. Minőségi előadásokat hozunk, és a régió közönsége ezt értékeli, nyitottan fogadja. Olyanok is visszatérő nézők lettek, akik korábban sosem láttak kortárstánc-előadást.
Miért éppen Kápolnásnyék a helyszín?
Itt van a FrenÁk Társulat magyarországi befogadó székhelye, így logikus volt, hogy ide szervezzük a fesztivált is. Hozzáteszem, a társulat küzd azzal, hogy itthon nincs önálló próbatermünk és játszóhelyünk, a célunk az, hogy legyen.
Az első nap saját darabjukat, a Fiúkat játsszák, a második és a harmadik napon azonban külföldi koreográfusok mutatkoznak be. Hogyan állt össze a program?
Új generációs, fiatal alkotókat hívtam, akikben fantáziát és ambíciót látok, és akik már egy vagy két koreográfiával bizonyították a tudásukat. A második napon három mini etűddel lép fel Theo Pendle, Anibal Dos Santos és Eoin Mac Donncha. Három országból (Franciaország, Németország és Írország), három különböző kultúrából érkeznek. Azt tapasztalom, hogy a kezdő koreográfusoknak sokszor túlságosan nagy falat egy 40-50 perces koreográfia, agyonnyomja őket a feladat. Itt egy-egy rövidebb, 15 perces etűddel lesznek jelen, és hármuk munkáiból, fragmentumszerűen épül fel az este.
Az utánuk fellépő Manuel Martinez chilei származású művész, aki a francia központi cirkusz növendéke volt. Az a 40 perces légi duett, amit Pablo Peñailillo Sotóval előadnak, világszerte is kuriózumnak számít.
A harmadik napon a finn MimoArt Company Body Notes című előadása ötvözi a kortárstáncot a butoh-val, a pantomimmel és a vizuális művészetekkel.
A táncfesztiválokat járva sokszor tapasztalom, hogy a táncosok az éppen divatos trendekhez illeszkednek, ettől pedig nagyon egysíkú lesz a program. Én arra törekedtem, hogy a meghívott művészek új, egyedi térforma-rendszerekben és kifejezési eszközökben gondolkozzanak. Friss mozgásanyag, újszerű látásmód jellemzi őket. A cél az, hogy az egyedi és a személyes teret kaphasson. Ebbe belefér a kísérletezés is. A színpad technikai lehetőségei korlátozottak, de nem is ez a fontos, hanem hogy a belső lényeg, a koreográfus gondolkodásmódja megmutatkozhasson.
Body Notes / Fotó: Kai Kuusisto
A programban táncos workshopok is szerepelnek, teljesen kezdőknek és haladóknak is.
Minden életszakaszban és minden állapotban megvan a lehetőségünk arra, hogy táncoljunk. Édesanyám még 85 éves korában is táncolgatott. Volt olyan workshopunk, ahol például szülők és gyerekek táncoltak együtt. Franciaországban is tartottunk ilyeneket, és azt tapasztaltuk, hogy a tánc közvetítésével máshogy kapcsolódnak egymáshoz, a nehezen kezelhető gyerekek viselkedése is megváltozik.
Ezeken a workshopokon a természetes, organikus mozgásformákhoz való visszatérésen van a hangsúly. Valamikor mindenkiben megvolt ez a természetes kapcsolódás például a talajhoz, ahová gyökeret engedtünk, vagy a természethez. Ezt azonban életük során sokan elvesztik. Képzett táncosoknál is tapasztalom, hogy például nehezükre esik csak úgy gurulni a földön, ami egy kisgyereknek természetes.
A workshop vezetője felméri az adott csoportot, és hozzájuk igazítja a gyakorlatokat. A kurzusokon egyszerű dolgokból indulunk ki. Hogy például mi mindent lehet csinálni egy székkel. Leülni rá, lehajolni, fordulni, körbejárni. És máris ott vagyunk a koordinációs problémáknál. Foglalkozunk a periférikus látással, amivel az emberek többségének gondjai vannak. A test egy gondolkodó lény, nem lehet elválasztani a lélektől. Fontos, hogy a testbeszéd, és az, amit mondok, találkozzon.
A tánc mellett zenei programmal is készülnek: Thomas Csaba gitárestjével.
Thomas Csaba kiváló gitárművész, nemzetközi gitárfesztivált is nyert Tokióban. Magyar zenészcsaládból származik, de még sosem játszott Magyarországon. Lelkületében erősen kötődik ide, én pedig szerettem volna lehetőséget adni arra, hogy visszatérjen a forráshoz.
A tánc mint műfaj most először került be a Színházi Olimpia programjába, és gazdag kínálattal van jelen. Az Önök fesztiválja is része ennek a programnak.
A Színházi Olimpia lehetőséget adott arra, hogy pályázzunk, és mivel a pályázatunkat elfogadták, színes programmal valósíthatjuk meg ezt a fesztivált.
2023. június 9.
Az interjút Turbuly Lilla készítette.
*A cikk a Színház.org és Tánckritika.hu együttműködésével készült.
