Két premier egy hónapban, köztük 7330 kilométer
Készül a MÁNE krónikája – 7. rész
Alig, hogy hazaértek Kínából, várt rájuk az újabb, ezúttal hazai ősbemutató…
A Magyar Állami Népi Együttes 71-75., azaz a 2022-2026 közti éveinek krónikájából természetesen nem maradhat ki az a két bemutató, amellyel tavaly szeptemberben jelentkezett a társulat, és mely darabokat idén szeptemberben is játsszák. A Magyar rapszódiáról és a Nagyvárosi vándorokról van szó, az előbbinek Kínában volt az ősbemutatója…
2023 szeptemberében a Pekingtől 50 kilométerre található ötmilliós városkában, Langfangban zajlott a Langfang Dream Carnival, amelynek díszvendége ezúttal a Magyar Állami Népi Együttes volt. A magyar táncosok a szuper modern művészeti központ, a Silk Road International Arts Center színpadán több ezer néző előtt nagy sikerrel mutatták be a Magyar rapszódiát. De hogy kerül Kínába egy héttel az itthoni premiere előtt a MÁNE? A nem mindennapi kiruccanás történetét legjobban Mihályi Gábor együttesvezető ismerheti. Az alábbiakban részleteket közlünk a Krónikába készülő, vele folytatott beszélgetésekből.
Silk Road International Arts Center
Hogyan jutottatok el Kínába, milyen volt a hely, ahol felléptetek?
Egy elképesztően futurisztikus 21. századi kulturális centrumot képzelj el, benne színházakkal, koncerttermekkel, kiállítási terekkel. A komplexum igazgatója, Claudia Yang fellépő együtteseket keresett a fesztiváljukra, kifejezetten Magyarországon. Ez azért nem véletlenül történt így, mert Claudia zongoraművész, sokszor fellépett nálunk, néhány évig Magyarországon is élt, ha jól tudom, a gyerekei is itt születtek. Szóval, érzelmileg kötődik az országhoz, keresgélt az interneten, és ránk talált. Két művészeti kikötése volt: a zene legyen tradicionális, de látványvilágában, szemléletében a mához kötődjön az előadás. Tekintettel arra, hogy Kína nemcsak kilométerekben, hanem kulturálisan is elég messze van tőlünk, már a címválasztásban is a könnyen érthetőségre törekedtem, így lett a Magyar rapszódia, amelynek értelmezéséhez nem kell különös folklorisztikus tudás, speciális ismeret, és ráadásul nagy érzelmek, impozáns látványvilág társítható hozzá. Ez utóbbira nagy szükség is volt a hatalmas színpadon.
Érdekelnének az internetes kutakodás részletei. Tényleg így jön létre egy kínai turné? A langfangi impozáns kulturális intézmény vezetője, mivel Magyarországról szép emlékeket őriz, nézegeti az interneten az ottani táncegyütteseket, és rátalál a MÁNE-ra? Aztán küld egy e-mail-t?
Volt egy történelmi apropó is: tavaly emlékeztek meg a kínai – magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulójáról, ezért is kínálkozott nekik a magyar irány. Hogy miért minket választottak? Viccesen szívesen mondanám, hogy értenek a tánchoz, és kitűnő az ízlésük… Azt viszont komolyan gondolom, hogy a honlapunkon bepillanthattak az előadásainkba, és szerintem az azokban látható vizuális elemek keltették fel az érdeklődésüket. Mert az később kiderült, hogy hasonló látványvilágot várnak tőlünk. Aztán tényleg, Claudia küldött egy e-mail-t. Késő tavasszal, azzal, hogy vegyük fel a kapcsolatot, és szeptemberben utazzunk. Tehát pánikszerűen gyors kommunikálás és szervezés kezdődött: megállapodás, repülőjegyek, szállás, komoly nagy díszletelemek kiszállítása… Egy valami nagyon megkönnyítette a dolgot (ez igazán ritkaság): minden költséget ők vállaltak, nem kellett itthon pályáznunk, forrásokat keresnünk. És el kell mondanom azt is, hogy a Silk Road International Arts Center egy komoly apparátussal bíró, hatékonyan működő intézmény, de a mi Együttesünk menedzsmentje is kitűnő, nagyszerűen dolgoztak az ügyön a mi embereink is.
Claudia Yang
Ahhoz ragaszkodtak, hogy új műsorral menjetek, ősbemutatót tartsatok a Langfang Dream Fesztiválon?
Nem. De néhány hónap alatt, közben egy betervezett premierünkre készülve, nem is tudtunk volna teljesen új műsort létrehozni. Egy-két évvel korábban a Szegedi Szabadtéri Játékokon léptünk fel, ott kitűnő képek készültek a díszletünkről, Claudiának az nagyon megtetszett, azt kérte, hogy azok az elemek feltétlenül benne legyenek az előadásunkban. Ezen kívül mindent ránk bízott, szabad kezet adott, csak még az eredeti népzenéhez ragaszkodott. Természetesen számos jól működő jelenetet, képet, tételt felhasználtunk már meglevő, egyéb előadásainkból…
És ezeket beillesztettétek egy laza, elvont narratívába, egy nő és egy férfi, egy szerelem történetébe…
Erről is azt gondoltuk, hogy a világon mindenhol megérthető. De a történet tényleg csak lazán, nagy elemeiben jelenik meg az előadásban, nincs családi hátterével együtt kidolgozott Rómeó és Júlia-sztori.
Hogy érzékelted? Követte a helyi közönség a történetet, vette az üzenetet?
Igen, mert egyetemes, emberi, könnyen követhető viszonyrendszerbe helyeztem a finom cselekményszálat. A tapsokból, egyéb visszajelzésekből úgy éreztem, hogy átment az üzenet.
És a dinamikus, temperamentumos, csapásolós friss jelenetek?
Persze, azoknak volt most is a legnagyobb sikerük. Egy-egy temperamentumos csapásolás az egekig felemeli az előadást.
Silk Road International Arts Center
Mit mondhatunk mindezek után? Aki kíváncsi rá, milyen az a magyar néptánc-előadás, amelyet még Kínában is könnyen megértenek és élveznek, nézze meg a Magyar rapszódiát a Nemzeti Táncszínházban, és közben képzelje magát Langfangba. Az előadást szeptember 13-án, este 7-kor játsszák, jegyek itt válthatók:
Magyar rapszódia – JEGYVÁSÁRLÁS
***
Alig, hogy hazaértek Kínából, várt rájuk az újabb, ezúttal hazai ősbemutató:
Nagyvárosi vándorok (2023. szeptember 23., Hagyományok Háza). Erről is Mihályi Gábort kérdeztük.
Vajon kik azok a nagyvárosi vándorok? Röviden hogy foglalnád össze a róluk szóló előadás különlegességét?
Ennek a műsornak a színpadra állítása missziós küldetés, ami túlmutat önmagán. A Magyar Állami Népi Együttesben még létezik cigányzenekaros tudás. Ilyen szinten, és működő szervezeti formában máshol már nem. Pál István Szalonna művészeti vezetővel, a kitűnő muzsikussal együtt azt gondoltuk, hogy ennek a tudásnak, kultúrának, zenei világnak teret kell adnunk.
Mi az a cigányzenekar? Mi az a cigányzenekaros tudás? Mert a „cigány” előtag minden bizonnyal nem a tagok nemzetiségi hovatartozására, hanem egyfajta zenei stílusra, tudásra utal…
Ha nagyon tudományoskodó akarnék lenni, azt mondanám: a cigányzenekar a népies műzene továbbéltetését szolgálja. Ez a muzsika a 18. század végétől a magyar zenei világ lényeges szegmense, híres prímások sora fémjelzi, hatása, inspirációja a kor jelentős zeneszerzőinek alkotásaiban megmutatkozik, Erkel Ferenctől Johannes Brahmson át Liszt Ferencig. Ennek a zenének a megőrzésére, interpretálására az Együttesünk zenészei képesek, hiszen valamennyien ebben a zenei világban nőttek fel, felmenőik több generációja muzsikus volt. Merem állítani: náluk jobbak a műfajban sehol sincsenek. Fontos, hogy a cigányzenészek mindig nyitottak voltak arra, hogy rugalmasan rezdüljenek a divat változásaira, hiszen ebből éltek. Asztal mellett nem lehet olyan muzsikát játszani, ami senkit nem érdekel. Otthonosak például a filmzenében, a különböző etnikus stílusokban, például a széles, sokrétű balkániban, populáris, virtuóz komolyzenei tételekben, lehet mondani, hogy mindent kitűnően eljátszanak, ha kell, kísérik a magyar nótát, aminek például régebben a televízióban, rádióban nagy divatja volt. Összetett, komplex a tudásuk, külön érdekesség, hogy a Nagyvárosi vándorokban együtt muzsikálnak a Pál István Szalonna vezette népzenészekkel. Tehát autentikus parasztzenét is muzsikálnak. Az előadáson szinte minden zenei világ megjelenik, amit Radics Ferenc vezető prímás, zenei szerkesztő a világon több évtized alatt magába szívott: magyar népzene, balkáni, cigány, zsidó zene a 20. századból, de még Nino Rota is.
És a legérdekesebb talán az, hogy az említett zenei irányzatokat képesek egyfajta egységes stílusba integrálni, náluk nem eklektikus ez a sokféleség, hanem valahogy esztétikailag egységesül.
Te találtad ki Pál István Szalonnával, hogy teret adtok ennek a muzsikának. A koreográfiát, a rendezést mégsem te vállaltad, hanem átadtak a lehetőséget egy fiatal koreográfus párosnak, Borbély Beatrixnak és Farkas Máténak…
Ahogy az Együttes vezetője lettem, színpadra többet táncosként nem léptem, de egy percig sem gondoltam azt, hogy pusztán az én privilégiumom volna a műsorok elkészítése. Még az egyik kezem sem, csupán a néhány ujjam kell ahhoz, hogy megszámoljam, hány olyan műsort koreografáltam-rendeztem, amelyikbe nem adtam más koreográfusoknak is lehetőséget. Az Együttesen belül is több olyan alkotó van már, aki nem csupán alkalmazott, bedolgozó munkatársnak alkalmas, hanem azt lehet mondani neki, hogy ez a feladat, dolgozz ki hozzá koncepciót, vagy itt a koncepció, finomítsd, és tedd a magadévá. Így lett a Nagyvárosi vándorok Beáé és Mátéé. Választhattam volna másokat is, de azt gondoltam, ők erre kifejezetten alkalmasak.
Szeptemberben még három alkalom kínálkozik rá, hogy a néző eldöntse, jó választás volt-e a fiatal koreográfus páros. A Nagyvárosi vándorokat 15-én a Pécsi Nemzeti Színházban, 26-án és 27-én a Hagyományok Házában játsszák:
Nagyvárosi vándorok – JEGYVÁSÁRLÁS
Az interjúkat Kutszegi Csaba készítette.
2024.szeptember 11.
