Interjú

Kortárs tánc, Mozgásszínház

Hét kemény év után

Beszélgetés Béres Lászlóval

lead beres„A dance.movement.theater fesztivál mintha egy trendbe igazodna, de létrejöttében közrejátszott az is, hogy én már a kilencvenes évek közepétől több táncos, mozgásszínházi előadást rendeztem."

Beszélgetés Béres Lászlóval

„A dance.movement.theater fesztivál mintha egy trendbe igazodna, de létrejöttében közrejátszott az is, hogy én már a kilencvenes évek közepétől több táncos, mozgásszínházi előadást rendeztem."

 

- Köztudott, hogy már csak napokig vezeted a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházat. Mi történt?

- Június 30-án lejárt a menedzseri mandátumom. A román törvények értelmében az intézmény fenntartójának a mandátum lejárta előtt legkésőbb 120 nappal kérnie kellett volna tőlem egy beszámolót, amit leosztályoznak, és ha megfelelő a pontszámot érek el, maradok, ha nem, új versenyvizsgát kell kiírni. Ez nem történt meg, hanem új versenyvizsgát írtak ki, amelyre jelentkeztem ugyan, ám a menedzseri tervem szóbeli megvédésére nem kaptam meg a megfelelő pontszámot.

- Szerinted szándékosan mulasztották el bekérni tőled a beszámolót?

- Szerintem igen, de nem akarom minősíteni a helyzetet. A beszámoló bekérésének elmulasztása, a versenyvizsga kiírásának és lebonyolításának módja mögött érdekes kérdések lappanganak, de azt gondolom, ezek nem szakmai, hanem személyes és talán bizonyos mértékig politikai kérdések, így én ezekkel nem kívánok foglalkozni. Szerintem egy színházi alkotó embernek nem szabad idáig leereszkednie.

- Ezzel mélységesen egyetértek, de mégis engedj meg még egy kérdést: jól érzem mindebből, hogy téged valakik előre megfontolt szándékkal, mintegy koncepcionális összeesküvéssel eltávolítottak?

- Fogalmazhatunk így is. Úgy tűnik, hogy az a fajta színház, amelyet hét éve igyekszem itt megvalósítani, sem a városvezetésnek, sem a társulatnak (kivéve egy pár embert) nem kell.

- Ezt megdöbbenve hallom... Mert közben a korszerű színházat kedvelők elég népes tábora – határon innen és túl – irigykedve tekint Gyergyószentmiklósra, mert ebben a kisvárosban európai léptékkel mérve is jelentős színházi kultúra alakult ki. A közönség sem igényli ezt?

- Szerintem igényli, ezt bizonyítja az a tény, hogy jelenleg is a fesztivált nagy érdeklődés övezi, és az előadások többnyire teltházakat vonzanak. A kérdéskör valójában összetettebb. Gyergyószentmiklósnak a legutolsó népszámlálás szerint 17.700 lakosa van. Az 1990-ben alakult Figura alapító okiratában is szerepel a „kísérleti" jelző, amely helyett én ma szívesebben használom „a színházi nyelv megújítása" meghatározást. Ez egy ilyen kisvárosban nyilván elég problematikus vállalkozás. Ezért a műsorpolitikában komoly hangsúlyt fektettem a közönség megszerzésére, majd megtartására. A 2005-ös igazgatói pályázatom egyik alapvető célkitűzése volt a bérletrendszer kialakítása, felnőtteknek szóló nagyszínpadi előadásokkal és ezzel párhuzamosan gyerekbérlettel. Emellett igyekeztünk megőrizni a „figurás hagyományokat" is, vagyis a törekvést a színházi nyelv megújítására. A kísérletező arcvonal megerősítésére született meg 2006-ban a beres 03dance.movement.theater fesztivál, amely – hasonlóan a már létező Nemzetiségi Színházak Kollokviumához – kétévente került megrendezésre. A bérletrendszer egyébként azt eredményezte, hogy az addigi évi két-három bemutató és húsz-harminc előadás helyett ma már öt premierről és körülbelül száz előadásról beszélhetünk. Ebben az időszakban történt, hogy a színház a városi könyvtár gyengén felszerelt helyiségeiből átköltözhetett a művelődési házba, ahol – visszaszerezve a diszkótól – egy stúdiótermet is sikerült kialakítanunk. Az épületbe bevezettük a fűtést, próbatermet, raktárakat, hangosító és világosító fülkéket, műhelyeket alakítottunk ki, kicseréltük a színpaddeszkákat, olyan infrastrukturális fejlesztéseket hajtottunk végre, hogy mára a fesztiváljainkhoz már nem kell technikát kölcsönkérnünk. Növekedett a társulat létszáma is, a versenyvizsga kiírásakor tíz diplomás színésze a volt színháznak. Műsorpolitikánkra a hármasság volt jellemző. Két nagyszínpadi bemutatónk a nagyközönségnek szólt, ehhez évadonként erdélyi magyar színházaktól „vásároltunk" még két musicalt vagy zenés vígjátékot, egy premierünk gyerekszínházi volt, amihez még kettő társult, mert a két másik Hargita megyei színházzal közösen működtettük a gyerekbérletet (megjegyzem: csak Gyergyóban 1200 gyerekbérletesünk volt a múlt évadban), a maradék két bemutatónk pedig bérleten kívül, a kísérletezés jegyében készült. Önmagáért beszél, ha csak megemlítem, hogy kik jártak ide alkotni. A Bozsik Yvette által rendezett produkciókat rendszeresen díjazta a román szakma, Goda Gábor rendezésével idén Veszprémben elnyertük a megosztott fődíjat, Bicskei István („Bütyök", Nagy József társulatának tagja) éppen most rendez Beckett-parafrázist, de rendezett itt Döbrei Dénes, tartott workshopot Szabó Réka vagy M. Kecskés András, rendszeresen fellépett Pintér Béla Társulata, járt már itt a Duda Éva Társulat, a Duna Táncműhely, a mostani fesztiválon pedig megismerhette a közönség Ágenst és Gergye Krisztiánékat is... De nemcsak a magyar kapcsolatokat erősítettük: Vava Ştefănescu a Román Nemzeti Táncközpont művészeti vezetője például két nagyszerű előadást is rendezett nálunk.

- Ez koncepció, hogy a színházi nyelvet tánccal, mozgással próbáljátok megújítani (ez egyébként egy világtrend manapság), vagy esetleg személyes vonzódás, praktikus okok is közrejátszottak az irányválasztásban?

- Szerencsés egybeesésről van szó. A dance.movement.theater fesztivál mintha egy trendbe igazodna, de létrejöttében közrejátszott az is, hogy én már a kilencvenes évek közepétől több táncos, mozgásszínházi előadást rendeztem. A sor a kolozsvári Maszkurával kezdődött, és a Háromszék táncjátékaival folytatódott, de említhetem a 2001-es, többszörösen díjazott, flamenco táncokra épülő csíkszeredai Vérköteléket, vagy a Figurában, majd Piatra Neamţ-on rendezett Yermát (ez utóbbi a Román Nemzeti Színházi Fesztiválra is meghívást kapott). Egyszóval a személyes vonzódásom egybeesett a trenddel, amely egyébként a 2000-es évek elején a Figura irányvonalában is már megjelent, így alakulhatott ki, hogy aztán évente egy-két mozgásszínházi előadás vagy vizuális esszé születhetett meg és került a műsorunkra. Ehhez még hozzátehetem, hogy én Bukarestben végeztem a színházrendező szakon és a román színházra az erős teatralitás, a sok mozgás, a gazdag látványvilág jellemző; mindezek az én előadásaimban is felfedezhetők.

- Jól látom, hogy szerencsés egybeesés az is, hogy a sokmozgásos, látványos, esetleg kevés verbális szöveget tartalmazó előadásokkal jobban tudtok érvényesülni román nyelvi közegben is?

- Volt bennem – nevezzük így! – enyhe számítás is, hogy ezekkel az előadásokkal fel tudjuk hívni magunkra a román szakma és közönség figyelmét is. Azt gondolom, ez be is jött. Míg 2005-ben egyedül a „kötelező penzum" kisvárdai fesztiválra voltunk hivatalosak, az elmúlt évadban kilenc fesztiválmeghívásnak tettünk eleget. És ennek körülbelül a fele romániai, román társulatok számára szervezett fesztivál volt.

beres 02

- Úgy érzem, egy felfelé ívelő folyamat, egy sikerszéria fog megtörni azzal, hogy nem te vezeted tovább a Figurát. Mi lesz a színház és a dance.movement.theater fesztivál sorsa?

- Válasszuk külön a két dolgot! Erdélyben, Romániában számos olyan színházi fesztivál van, amely szorosan kötődik az alapítója személyéhez. Azt gondolom, hogy ez a helyzet a dance.movement.theaterrel is, mely az én nevemhez kötődik.

- És hol lesz a jövője a fesztiválnak?

- Ez most még nagyon lóg a levegőben, ezzel kapcsolatban sok a nyitott kérdés. Ebben a pillanatban (még zajlik a fesztivál) a jelenre kell koncentrálnom, a jövőt is majd ez után kezdem el építgetni. És itt már bejön a képbe a színház. Elmondhatom, hogy eltöltöttem itt hét kemény évet. Ez szimbolikus és ugyanakkor mesebeli szám, a sárkánynak is hét feje van, de az életciklusaink is hétévente változnak. Úgy tűnik, most külső és belső okok hatására is megérett a helyzet a váltásra. Nekem is eljött az idő, amikor lehet, hogy a menedzseri tevékenység helyett inkább az alkotói energiáimat helyezhetem előtérbe.

Ez a színház életében is egészen biztosan változást fog hozni. Hogy lesz-e új műsorpolitika, vagy a mostanit folytatják majd? Hogy a színház arculatában szerepel-e majd a törekvés a színházi nyelv megújítására? Ha igen, ebben jelen lesznek-e majd továbbra is hangsúlyosan a tánc- és mozgásszínházi előadások? Lesz-e bérletrendszer egyáltalán? Nos, mindez nagymértékben az új művészeti vezető személyétől függ majd. A változásért – hogy úgy mondjam – a társulat meg is tett bizonyos lépéseket, innentől nekem is, és a társulatnak is újra kell értékelnünk a magunk helyzetét. Ehhez a kollégáknak majd fel kell nőniük, mert eddig – személyemben – volt a csapatnak egy határozott, talán diktatórikus vezetője, aki hangsúlyosan vitte egy irányba a színházat. Hogy most mi fog történni? Ez már nem az én történetem...

- Van arról valamilyen híred, sejtésed, hogy ki lesz a színház élén az utódod?

- Nincs. Az mindenesetre kicsit furcsa egybeesés, hogy éppen a fesztivál kezdetekor hirdették meg az új versenyvizsgát, amelyre – már három héttel ezelőtt jeleztem – én biztosan nem fogok jelentkezni. Kívánom, hogy minél többen jelentkezzenek, akár a társulat tagjai közül is, és akadjon egy olyan új vezető, aki jobb irányba tudja vinni a színházat.

- Egy szóra még térjünk vissza a fesztiválhoz. Elképzelhető, hogy a dance.movement.theater fesztivál a jövőben nem Gyergyószentmiklóson folytatódik?

- Egyelőre azt gondolom, hogy a fesztiválnak folytatódnia kell. Hogy hol, az még nyitott kérdés.

 

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.

Gyergyószentmiklós, 2012. szeptember 15.