Szerelem. Mi más?
Beszélgetés Juhász Zsolttal
Idén októberben ismét – immár kilencedik alkalommal – rendezi meg a Duna Táncműhely és a Budakalászi Faluház a Kalászi Kortárs Tánctalálkozót Budakalászon. Egy évvel a jubilálás előtt beszélgettünk Juhász Zsolttal, a fesztivál megálmodójával.
Beszélgetés Juhász Zsolttal
Idén októberben ismét – immár kilencedik alkalommal – rendezi meg a Duna Táncműhely és a Budakalászi Faluház a Kalászi Kortárs Tánctalálkozót Budakalászon. Egy évvel a jubilálás előtt beszélgettünk Juhász Zsolttal, a fesztivál megálmodójával.
- Ebben az évben bizonyos mértékben változik a Kalászi Kortárs Tánctalálkozó koncepciója – nem is egy vonatkozásban: gyermek/ifjúsági elődások és külföldi vendégjáték is lesz. Miért éppen a kilencedik évben jött el a változás, változtatás ideje?
- Idén azt gondoltuk, hogy beavató színházi jelleget adunk a fesztiválnak. Korábban is arra törekedtem, hogy legyenek kapcsolódási pontok az előadások között, amennyire ez lehetséges, de emellett az alapkoncepció mindvégig – és most is –változatlan maradt. Azokat a koreográfusokat, alkotókat próbáltam mindig bevonni a fesztiválba, akik valamilyen szinten kötődnek a néptánchoz, ebből a kincsből táplálkoznak, és ebből készítenek kortárs előadásokat. Sokan dolgoznak a kortárs műfajban olyanok, akik a néptánc területéről érkeztek. Az ő munkáikban ha nem is konkrétan néptáncmotívumokat lát az ember, mégis valahol benne van alkotásaikban ez a világ, a gyökerek ott vannak a koreográfiákban. Sajnos azon kortárs koreográfusok egyre kevesebben vannak akiknél karakteresen jelenik meg a néptáncmatéria, és még színvonalas is amit csinálnak. Tudom, hogy közeledik a jubileumi év, újdonságokkal is készülünk majd, ahogy az ötödik jubileumon is tettük, de egyelőre ezek még csak elképzelések.
- Ez az első alkalom, hogy a fesztivál a gyerek és kamasz nézőkre is gondol, öt produkcióból hármat szánnak ennek a korosztálynak. Miért tartja fontosnak bevonni a fiatalabb nézőket a kortárs tánc világába?
- Ha nem is minden évben, de már többször jelen volt a fesztivál programjában a gyerektáncszínház. Idén tudatosan koncentráltunk a nagyobb arányú, gyerekeknek és kamaszoknak szóló előadások meghívására. A magyar színházlátogatottság jelenleg viszonylag alacsony – ennek nagyon sok oka van, amire most nem szeretnék kitérni. A színházszererető közönséget a gyerekek színházba szoktatásával lehet kinevelni. Viszont úgy érzem, hogy szakmai téren mostanában kicsit háttérbe szorult a gyermek-táncszínház műfaja. Mintha a szakmát sem érdekelnék ezek az előadások, pedig azt gondolom, hogy nagyon izgalmas dolgok születnek. Azt a tendenciát kellene folytatnunk, hogy minél több érdekes és színvonalas kortárs gyermekszínházi előadás szülessen, mert a kortárs színházra nevelés nagyon fontos. Ha jól tudom, a mostani kaposvári gyerekbiennálén nem is volt táncelőadás, annyira perifériára került maga a tánc műfaja (és sajnos nemcsak a gyermekeknek szóló színjátszásban). Most – hogy ez változzon egy kicsit – szervezünk a budakalászi fesztiválon belül egy mini konferenciát is. Lesz egy beszélgetés a szombati napon, ahol a gyerek-táncszínházak helyzetét kívánjuk elemezni.
- A másik lényeges változás, hogy 2O12-ben első alkalommal külföldi együttes, a prágai ProART is megjelenik a programban. Kivételes alkalomról beszélhetünk, vagy hagyományteremtő szándéka van az idei vendégjátéknak?
- Nem igazán választás volt a cseh együttes meghívása – ők találtak ránk az interneten. Emailben kerestek meg bennünket, és a visegrádi program keretében kínáltak együttműködést. Egy vendégegyüttes meghívása nem olcsó dolog, arra gondoltam, hogy ha adottak a feltételek, próbáljuk meg. Megnéztem a munkájukat egy videómegosztón, és úgy gondoltam, hogy bizonyos szempontból beilleszthetőek a tematikába. Bár a kortárs tánc mellett nem a néptánchoz, hanem a klasszikus baletthez nyúlnak vissza – az is hagyományos formanyelv keverve a kortárssal, és náluk ez utóbbi a meghatározóbb. Ha lesz lehetőségünk rá, a jövőben is szívesen látunk vendégül külföldi együtteseket.
- Idén tavasszal az Axis Mundin, a Magyar Táncműhely (R)Evolúció-estjén hat fiatal koreográfus mutatkozott be és mindannyian a kortárs tánc és a néptánc közötti kapcsolatot kutatták. Feltűntek tehetséges alkotók. Önnek van alkalma figyelemmel követni a fiatal tehetségeket?
- Természetesen láttam az estet, sőt, mentorként részt is vettem a fiatalok munkájában. Ígéretesnek tartom, és nagyon örültem annak, hogy a legifjabb generáció is lehetőséget kapott ilyen módon a bemutatkozásra. A pályáztatási rendszer hosszú átfutási ideje miatt azonban még egyikőjük sem kerülhetett be az idei fesztiválprogramba, de a jövőben mindenképp szeretnék teret adni nekik is. A legjobban Nemes Szilvia munkája tetszett, mert azt éreztem, hogy ő nem más korográfusok nyelvén beszél és útján jár, hanem önmagából táplálkozva kreált valami újat.
A fesztivál helyszíne
- A fesztivál említése kapcsán két műfaji meghatározás kerül előtérbe: a kortárs tánc és a kortárs néptánc fogalma. Ez előbbi talán jobban benne van a köztudatban, az utóbbi kevésbé. Hogyan tudná meghatározni a két fogalmat?
- Nem szoktam igazán elhatárolni a kortárs néptánc és a kortárs tánc fogalmát, hiszen – ha nagyon kötözködnénk – akkor úgy, mint kortárs néptánc ez a fogalom valójában nem is létezik. Inkább csak azért használjuk, hogy a két kifejezés a nézőknek adjon valamiféle iránymutatást, amikor beülnek egy előadásra.
- A néptánc szórakozási forma volt a múltban, a hagyományos paraszti kultúrában, a kortárs tánc színpadi műfaj. Hogyan kapcsolódhat mégis össze e kettő Ön szerint?
- A néptánc valóban elsősorban szórakozási forma volt, de ha jobban megvizsgáljuk, például egy kalotaszegi legényesben vagy egy verbunkban, már a megmutatkozási, önkifejezési, versengési vágy is előtűnik, ami az előadói műfajok körébe emeli a néptánc egyes elemeit. Ezáltal a folklórban is jelen van az előadóművészet. Aztán később felkerült a műfaj a színpadra is, és a koreográfusok rájöttek, hogy az egymást megtermékenyítő közép-kelet-európai táncokból létrejött hihetetlenül gazdag matéria micsoda lehetőségeket rejt magában. Először a néptánckoreográfusok fedezték fel, aztán a kortárs korográfusok is. Valahogy így kapcsolódhatott össze a két műfaj.
- A kortárs tánc egy állandóan változó jelrendszer, míg a néptánc egy állandóságot képviselő örökség. Hogyan látja az elmúlt, közel egy évtizedben hogyan változott a kortárs tánc és a néptánc viszonya?
- Maga a néptánc – és itt alapvetően a folklórról van szó – önmagában is egy változó rendszer, egy változó világ. Akik a néptáncot mostanában színpadra viszik, azok csak egy bizonyos állapotát állítják reflektorfénybe. Az igaz, hogy a néptánc formakincsének fejlődése valahol megállt, de nagyon nagy anyag áll most a rendelkezésünkre. Mi, alkotók foglalkozunk azzal, hogy ezt a meglévő anyagot szétboncolva aktualizáljuk. Ezáltal lesz a néptánc is változó dolog. A kortárs táncnak ugyanúgy kialakultak mára a hagyományai, sőt a kliséi, ezért – véleményem szerint – ott is szükség lenne újításra, amely felfrissítené, újratermékenyítené magát a műfajt. Lehet, hogy ezt a lehetőséget éppen a néptánc tudja megadni, ez a formavilág tudja újraéltelmezni a kortárs műfajt. A kortárs tánc és néptánc kapcsolata az elmúlt tíz évben nagyon hullámzó volt. Születtek nagyon izgalmas dolgok és születtek kevésbé érdekes előadások is; de hogy nem jött el még az igazi áttörés ideje, az nem biztos, hogy a szakma hibája.
- Mi lehet akkor mégis az oka?
- Nem szeretném a koreográfusokon elverni a port, mert azt gondolom, ahhoz, hogy jó előadások szülessenek, három dologra mindenképpen szükség van: jó alkotókra, jó előadókra és egy nyitott, érzékeny befogadói közegre. Ha ebből a háromból valamelyik is problematikus, akkor már nem kerek a történet. Ezért nekünk, alkotóknak nagyon sok feladatunk van még, hogy a nagyon-nagyon elkommerszesedett ízlésvilágú közönséget valahogy vissza tudjuk hódítani. A saját példámat tudom említeni: a fesztiválra meghívok például egy kortárs előadást, amelyet a barátaim, ismerőseim is megnéznek; engem az előadás mélyen megérint és áthat, míg nekik nagyon idegen, és nem tudnak vele mit kezdeni. Ez nagyon érdekes számomra: vajon miért vannak még ennyire távol a befogadóktól ezek az alkotások még 2O12-ben?
A fesztivál helyszíne
- Korábban azt nyilatkozta, hogy ellentétben a korábbi művészeti vezetéssel, a Duna Művészegyüttesben nem a kortárs felé, hanem a kortárs néptánc felé nyitást szorgalmazza; ezért hív a néptánc berkeiből vendégkorográfusokat. Ez a fesztivál mégis a két műfaj szimbiózisáról szól. Ez valamiféle elnyomott szerelem az Ön lelkében, amelyet hivatalos keretek között nem erőltet, de egy fesztivál erejéig érdemesnek tartja a megmutatkozásra?
- Két dolgot külön kell választani: a Duna Művészegyüttest és a Duna Táncműhelyt. A Duna Művészegyüttesnek az a feladata, hogy a néptáncot közvetítse korszerűen a közönség felé. Ott ezért a „néptáncszínház" kifejezést szoktam inkább használni, hiszen azon kísérletezem, hogy az autentikus néptáncból és népzenéből hozzak létre valami korszerűt, ami lehet, hogy éppen kortárs... A Duna Táncműhely azonban egy szabadabban kísérletező világot képvisel, ahol újraértelmezhetünk, és ahol elemeire bontva, a néptánc formakincsét saját mozgásokkal elegyítve, hozunk létre produkciókat. És, hát igen... Szerelem. Mi más? Fiatalon szerelmes lettem a művészetbe, aztán szerelmes lettem a táncba és a színházba. Most ezek között élek, ez az, ami motivál, és ez az, ami meghatározza az életemet, és előre visz.
- Saját koreográfusi tevékenységében hová húz inkább: a kortárs tánccal ötvözött irányba vagy a kortárs néptánc irányába?
- A saját munkámban a kiindulási alap természetesen a néptánc. Ezt tanultam meg, ebben nőttem fel – az elmúlt több mint tízéves koreográfusi múltamat követve már nem nagyon fogok változni, ebből fogok táplálkozni. Ezt szeretem, ehhez értek. Limónt, kontaktot vagy bármilyen más modern, kortárs technikát már nem fogok megtanulni, de szívesen dolgozom olyan előadokkal, akikek ezeket jól ismerik. A szakmát közösségnek tekintem – szerintem csak együttműködve tudunk jó dolgokat létrehozni. Ezért volt igényem arra kilenc éve, hogy megszervezzek egy fesztivált, és azokat a kollégákat, akiknek a munkáit nagyra becsülöm (illetve inspirálnak is, mert hiszek abban, hogy egymást inspiráljuk), szerettem volna a budakalászi, régiós közönséggel is megismertetni. Emellett a művész kollégáknak ez is egy fellépési lehetőség, és motiváló élmény lehet számukra, hogy itt más típusú közönséggel találkoznak.
- A fesztivál időtartama 2012-ben már négy napra nyúlt, talán a helyszínt is kinövi hamarosan az eseménysorozat. Felmerült esetleg, hogy új település vállalja át a Kortárs Tánctalálkozó szervezését? A tízéves jubileum indokot is adhatna erre a változtatásra...
- Fején találta a szöget, mert Nánay Fanni – aki az utóbbi években komoly segítségem, és ma már együtt szervezzük a fesztivált – ötlete volt, hogy nyissunk Szentendre felé. Budapestben eleve nem gondolkoztunk, mert ott éppen elég fesztivál és kulturális esemény zajlik, emellett szeretném megtartani a vidéki jelleget. A Kalászi Kortárs Tánctalálkozó példa arra, hogy igenis lehet kortárs fesztivált szervezni egy kisebb településen. Teljesen biztos, hogy nem fogunk átköltözni Szentendrére, mert a budakalászi faluház vezetősége ragaszkodik a programhoz, másrészt pedig hiába nagyobb Szentendre, nincsenek igazán alkalmas előadói, stúdiószínházi terei. De ez a dolog most még csak ötlet szinten áll.
- Juhász Zsolt most hogyan látja a fesztivál, valamint a kortárssal keveredő néptánc (néptánccal keveredő kortárs tánc) jövőjét?
- Sok a tennivalónk, hogy egyáltalán legyen jövője a fesztiválnak és a műfajnak egyaránt. A földön járva, és a körülöttünk alakuló világot szemlélve, nem könnyű optimistán látni a jövőt. Nagy kihívás, de szép munka, hogy 2013-ban is szervezzünk fesztivált, és hozzunk létre innovatív előadásokat. elkerülve a kommerszesedés útját. Nem szeretnék kiszolgálni bizonyos elvárásokat, értékrendeket. Még akkor sem, ha éhen halok...
Az interjút Vida Virág készítette.
Budalakász, 2012. október 2.
Kalászi Kortárs Tánctalálkozó
Október 11.
15:00 FORTE TÁRSULAT: Koto és Kaori
Október 12.
17:00 DUNA TÁNCMŰHELY: Ami a szívedet nyomja
18:00 Kiállítás megnyitó
TRANZDANZ: Jövőtánc
SZŰKÍTETT KVARTETT koncert
Október 13.
14:00 - 17:00 KONFERENCIA: Fókuszban a gyermek és ifjúsági táncelőadások
18:00 KÖZÉP-EURÓPA TÁNCSZÍNHÁZ: Shakespeare-mesék
19:00 TRANZDANZ: Jövőtánc
21:00 ROHONCZ FOLKMŰHELY koncert
Október 14.
19:00 PROART (CZ): Kreutzer-szonáta
