Jegyzet

Mozgásszínház, Néptánc

Turbuly Lilla: Vele nézzük

Magyar Állami Népi Együttes – Hagyományok Háza: Apám ablakából az ég -

Az előadás erényei közé tartozik az is, hogy az alapvetően komoly, emlékező hangnemet könnyedebb, humoros betétek oldják, kiforgatják a hagyományos férfiszerepeket, így lesz a botos táncjelenetből a jól odacsapkodós virtuskodás helyett görbe tükör.

Apám a vadludakkal. Apám ablakából az ég. Egy dal- és egy előadáscím. (Egy interjúból tudható, hogy a dal indította el az előadás megszületését.) Mindkettőben költészet, és nem csak a címekben, hanem a dalban és az előadásban is, mégpedig az a fajta költészet, amivel azok is azonosulni tudnak, akik különben nem napi versolvasók. Elég belenézni az Apám a vadludakkal Youtube-felvételéhez fűzött kommentekbe: sok-sok ember mondja el, hogy talált erre a dalra, és hogy segített neki az apja utáni gyászban. És elég volt belehallgatni az előadás egy pontján a hirtelen megsokasodott nézőtéri orrfújásokba, hogy egyértelmű legyen: Szabó Balázs nagyon eltalált egy közös fájdalmat.

ap1Fotók: Dusa Gábor

Az előadás az apa–fiú kapcsolatot járja körbe, úgy, hogy történetmorzsákat ad belőle, így nem konkretizálja egyetlen történetté, még akkor sem, ha érezhetően kerültek bele személyes mozzanatok. Inkább olyan általános motívumokat ragad meg, mint a generációk egymásra épülése, az apa-fiú viszony stációi, tradicionális férfiszerepek, férfi–nő kapcsolat.

ap4 nem eszNémeth Eszter

Mindehhez többféle eszközt használ, amelyek között vannak szerencsésen és kevésbé jól eltaláltak is. Ott van mindjárt a szöveg: dalban és prózában. A dalszövegek jól működnek, színvonalasak. A próza kétféleképpen szólal meg: a bábbal megtestesített kisfiú „szájából” és a már meglett férfiként visszaemlékező fiúéból – utóbbit filmbejátszásról láthatjuk. Ezek a szövegek már nem egyenletesek, vannak köztük irodalmi szintű mondatok, és közhelyesebbek is. Az a régi tapasztalat mutatkozik meg itt is, hogy ami dalszövegben a helyén van, az a dallam nélkül már nem biztos, hogy elég.
Kifejezetten jó választás a bábfigura szerepeltetése. Mátravölgyi Ákos kisfiúbábját Makra Viktória kelti életre. A stilizált alak egyszerre nyújt lehetőséget az azonosulásra és a távolságtartásra, és ad egy nézőpontot is: legtöbbször az ő szemszögéből látjuk a színpadi történéseket. A filmvetítés viszont kevésbé szerencsés eszköz. Az, hogy ezt a megoldást választották, nem ad hozzá többet az egészhez, mintha Ottlik Ádám a színpadon, élőben mondaná el a felnőtt fiú mondatait. Talán az időbeli távolság érzékeltetése lehetett a cél, de a filmes bejátszások nem tudnak szervesen beépülni a színpadi egységbe.
Az előadást a díszlet meghatározó eleme foglalja keretbe: egy fémből készült, könnyen mozgatható óriási alkotmány, amely ablakként és képkeretként is szolgál. Sokféleképpen használják, forgatják, az egyik jelenetben még fel is emelik. Vissza lehet nézni általa a múltba, mintha egy fényképalbumot nézegetnénk, kijelöli a szűkebb vagy a tágabb család, közösség helyét, és persze ablak is az égre, ahová az apa a csillagokat csavarozza a gyermeki képzeletben. Néha úgy tűnik, túlságosan megterhelik ezt a vezérmotívumot, nem bírja el az egész előadást, aztán újra tudnak még vele mit kezdeni, mint amikor a korábbi jelenetekből vett kis részletek fűzérével zárják az előadást – az élet folytonosságát mutatják meg a keretben.

ap2
Az előadás erényei közé tartozik az is, hogy az alapvetően komoly, emlékező hangnemet könnyedebb, humoros betétek oldják, kiforgatják a hagyományos férfiszerepeket, így lesz a botos táncjelenetből a jól odacsapkodós virtuskodás helyett görbe tükör. Előfordulnak az autentikus néptánchoz közelítő jelenetek, de zömmel nem néptáncot látunk. A közeg, ahol az előadás játszódik, inkább tűnik falusinak, enyhén archaikus ízekkel (Szűcs Edit jelmezei is erre utalnak), de vannak olyan visszatérő mozgássorok is, amelyek a városi életmódot idézik, mintha például villamoson kapaszkodnának a táncosok, vagy ahogy csontváz ernyőkkel sétálnak. A táncosok végig egyenletes színvonalon, jól teljesítenek. Ellenben ha színházként nézünk az előadásra, színészi teljesítményként csak a bábfiú marad meg az emlékezetben.

ap3 szobSzoboszlai Balázs

A nézőtéren ülő sok fiatalt feltehetőleg az is vonzotta, hogy Szabó Balázs-zenét hallgathatnak, és biztosan nem csalódtak. A dalok (Bognár Szilvia és Szoboszlai Balázs előadásában) pedig különösen szép pillanatai az előadásnak.
Az Apám ablakából az ég közhelyesnek is mondható alapigazságokat mutat meg születésről, életről, halálról, szülő–gyermek kapcsolatról, öröklődésről és lelki örökségről. Mindehhez olyan, szintén közhelyessé vált motívumokat használ, mint a csillagok, az égbolt vagy az apai bakancs, amibe belenő a gyerek lába. Többnyire azonban jól bánik ezekkel a közhelyekkel, és amikor nem, azt is megbocsátjuk neki, mert vele nézzük apánk ablakából a vadludakat.

Apám ablakából az ég (Magyar Állami Népi Együttes – Hagyományok Háza – Nemzeti Táncszínház)

Bábművész: Makra Viktória. Zeneszerző: Szabó Balázs. Koreográfusok: Ágfalvi György, Kökény Richárd, Mihályi Gábor. Jelmeztervező: Szűcs Edit. Díszlet- és bábtervező: Mátravölgyi Ákos. Kisfilm: Birinyi Tamás (A filmbéli fiú: Ottlik Ádám.) Rendezte: Szabó Balázs.
Előadja: A Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara. Szólót énekel: Bognár Szilvia, Szoboszlai Balázs. Közreműködött: Szabó Balázs Bandája.

Nemzeti Színház, 2016. december 2.