Jegyzet

Balett

Csak azokról ír, akikbe szerelemes volt…

Hézső István jegyzete Ivor Guest budapesti látogatásáról

lead_igorA huszonhetedik nemzetközi konferencia augusztus első hetében zajlott a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének égisze alatt – mintegy zártkörű klubként, az egész magyar táncszakma kizárásával.

Hézső István jegyzete Ivor Guest budapesti látogatásáról

A huszonhetedik nemzetközi konferencia augusztus első hetében zajlott a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének égisze alatt – mintegy zártkörű klubként, az egész magyar táncszakma kizárásával.

 

A 91 éves világhírű angol balett-történész „magánemberként” Budapesten töltött néhány napot. Ez a tény szenzációt keltene minden táncaffinitással bíró városban, de Magyarországon a legtöbben megkérdezik: ki is tulajdonképpen Ivor Guest?

ivor_guest

Ha röviden kellene jellemeznem, azt mondanám: ő a balett-történészek „pápája”.

Fiatalkorában jogot tanult, és hosszú ideig ügyvédként dolgozott. Ösztöndíjasként Párizsban III. Napóleon életét kutatta, ebből született első könyve is, amelynek címe: III. Napóleon Angliában. A könyv írása közben figyelt fel arra, hogy milyen gazdag a XIX. századi balettművészet. Rájött, hogy ez egy teljesen kiaknázatlan terület. A párizsi opera könyvtára és archívuma ekkor a második otthonává vált: szinte naponta kerültek kutatói asztalára a soha nem látott kincsek, eredeti dokumentumok, amelyekben az általános történelem és a balett-történet összefüggéseit figyelhette meg. Ezek indították el egyedülálló tánctörténészi karrierjét. Segítségére volt a nagy angol balett-történész és kiadó, Cyril Beaumont, aki mindenben önzetlenül támogatta. Guest hatalmas oeuvre-je – közel negyven könyv és számtalan egyéb publikáció – kikerülhetetlen a balett elméletével komolyan foglalkozók számára. Munkássága a balett kialakulásától mintegy három évszázad történelmét öleli fel. Elsősorban a francia balett területére specializálódott, de angol, osztrák, olasz kalandozásai szinte átölelik egész Nyugat-Európa tánctörténetét. Nálunk sajnos még kísérlet sem történt arra, hogy valamelyik műve magyarul is megjelenjen.

Ann_and_Ivor_GuestIvor Guest nem egyedül (és nem is először) jött Budapestre: most a 92 évesen is rendkívül aktív és agilis felesége, Ann Hutchinson Guest kísérőjeként érkezett. Ms. Hutchinson a Nemzetközi Lábán Kinetográfiai Tanács elnökeként járja a nagyvilágot, ahová többnyire férje is elkíséri. A huszonhetedik nemzetközi konferencia augusztus első hetében zajlott a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének égisze alatt – mintegy zártkörű klubként, az egész magyar táncszakma kizárásával. Kétségtelen, hogy ez nagyon speciális terület, még a táncszakmán belül is kevesen ismerik. A titkolózást – részben – talán ezzel lehet magyarázni, de azért mégsem kellett volna agyon hallgatni az eseményt, hiszen a világ minden tájáról legalább ötven specialista érkezett a rangos konferenciára. A tudományos testület egyébként kétévente tartja üléseit, legutóbb Bangkokban, legközelebb pedig Szingapúrban lesz tanácskozás.

A két világhírű szaktekintéllyel egy csendes, várbeli kis szállóban találkoztam (nem mindennapi esemény a balett-történészek doyenjével szemben ülni). Ivor Guest ma is aktívan dolgozik, éppen a Giselle társkoreográfusa, Jean Coralli életét kutatja (a másik társszerző, Jules Perrot monográfiáját már korábban elkészítette).

- Lát-e a balett-történetben még feldolgozatlan korszakot? – kérdeztem.

- Talán a XIX. század két utolsó és a XX. század első évtizede, az a bizonyos harminc év, mondhatnánk Gyagilev együttesének megjelenéséig. Itt még vannak homályos pontok, bár fiatal kollégák már kezdik kutatni ezt a periódust is – hangzott Mr. Guest válasza.

- Mit gondol az utánpótlásról? Lát-e fantáziát a fiatal kutatókban?

- Ó, hogyne, hiszen Amerikában és Angliában is vannak lelkes fiatalok, akik bámulatos felkészültséggel fognak neki a témának. Amerikában például ott van a kitűnő Lynn Garafola, Angliában pedig Jane Pritchard, akiknek már több publikációjuk is megjelent.

Arra a kérdésre, hogy – ha lehetőség lenne rá – melyik művét ajánlaná magyar kiadásra, rövid gondolkodás után a Romantikus balett Párizsban című munkáját és a Fanny Elssler-kötetet említette. Kíváncsi voltam arra is, vajon miért nem írta meg a nagy XIX. századi balerina, Marie Taglioni életét, hiszen a táncosnő összes egykori kollégájára sort kerített. Guest helyett Hutchinson válaszolt némi játékos féltékenységgel: a férjem csak azokról a balerinákról ír, akikbe „szerelmes” volt…

2011. augusztus