Jegyzet

Kortárs tánc

Szoboszlai Annamária: Amit a tér kér

Gergye Krisztián: Ahol a sötétség -

 Leginkább olyan, mint egy festmény, melynek egyes részletei, ha sokáig nézzük őket, megelevenednek az ember szeme előtt…

Van, hogy előkerül „egy sötét doboz mélyéről” néhány mellőzött, bár egykor mindennél jobban szeretett barát. Akik mindenhová elkísértek, belekapaszkodtak a kezünkbe, hogy el ne szakadjunk. A sok hurcolástól idővel mégis elszakadtak. Nem tudom, ki lehet Gergye Krisztián magánmitológiájában az a fehér rongyruhás báb, akit előengedett a sötétből 2020 júliusában, a Kőszegi Várszínházban bemutatott szólóelőadásában, s melyet a nézőknek a Nemzeti Táncszínház jóvoltából alkalma volt felvételről megnézni. Mindenesetre a dobozomat juttatta eszembe.

lg sotewebA fotó forrása a Nemzeti Táncszínház

Kőszeg Gergye szülővárosa, már csak ezért is különleges jelentőségű minden, itt létrejövő bemutatója. Interjúkból azt is tudni lehet, hogy a tavaly tavaszi karantén időszaka alatt, amikor az előadóművészek különösen nehéz helyzetbe kerültek, Gergye termékeny festői korszakát élte. Zömében az ekkor született akvarellekből, valamint régebbi munkáiból született egy kiállítás a Várszínház lovagtermében, Levitációk címmel, mely nyilván szorosan kötődik a 2019-es Levitációk című szólóelőadásához, melyben a nyilvános kivégzések, azon belül is az akasztásos halál groteszk, vérre menő (színházi) látványosság-mivoltát emelte színpadra. De úgy, hogy a képszerű megjelenítésből elhagyta a kötelet. Így maradt a puszta test különös, súlyos-súlytalan, földtől elemelkedett látványa. Az akkori fotókat visszanézve, mintha bebábozódott lények sötét sziluettjeit látnánk a háttérben, az óriási fehér vásznon. Bábokét (lelkekét), akik csak eztán készülnek megszületni. Furcsa paradoxon.

Bár nem volt alkalmam megnézni az előbb említett szólót, de sejtem, az Ahol a sötétség ugyanezen tőről fakadhat. Már csak azért is, mert a szóló egy térinstallációhoz kötődik. A színen megjelenő építmény festett mása már szerepelt az akvarellekből rendezett egyéni kiállításon. Gergye úgy fogalmazott, hogy akvarelljeiben olyan tereket rögzített, melyek őt koreográfusként és táncosként inspirálják, ahol szívesen táncolna. Így hát megszületett ez a térinstalláció, egy, a vízszintes síkból kimozdított, s ily módon strukturált belsejébe némi belátást engedő téglatest, mely első látásra éppúgy emlékeztet egy óriási nyitott szájra, mint egy ütött-kopott medencére, vagy egy tetőt vesztett családi kriptára. A néző képzeletét nem korlátozza az alkotó. De az nyilvánvaló, hogy Gergye számára ez nem egy random épület, hanem valami olyasminek a képe, amihez erősen kötődik. Mivel több változatát is megfestette, feltételezem, létező építményről van szó.

161891220 3925042140917842 6644323611742204490 nA fotó forrása a Gergye Krisztián Társulat fb-oldala

Ennek a kopottas, döntött terű installációnak két „lakója” van. Egy fehér rongyokba bugyolált báb, és Gergye Krisztián. Utóbbi koszolt fehér kabátjában, arcát sokáig takarva maga is bábnak mutatkozik. Ezen kívül látható még egy fejnyi nagyságú fekete golyó, melyet talán ágyúból lőttek ki egykor, és megjelenik egy pár fényesre suvickolt, fekete férficipő, melynek jobbja és balja a fekete golyó felé araszol-togyog, majd lecövekel mellette, mintha merőn nézné ezt a tömör, sötét valamit. Komolyan, még döbbenetet is látni vélek, riadt csodálkozást a cipők orrán. Később előkerül még két, feketére festett fakaró, melyek attól függően mutatnak X-et, keresztet, hogy Gergye egymáshoz képest miként pozicionálja őket. És rögtön a darab elején feltűnik egy szemeteszsák (fekete „fólialény”), mely a darab végén rézvörös színben kerül újra elő, s feltűnő módon hasonlít A test emlékezete című összművészeti homage-ban szereplő fólialényhez.

Fontos megjegyezni, hogy az Ahol a sötétség nem táncelőadás, hanem egy térinstalláció, benne megjelenő, animálódó tárgyakkal, lényekkel, köréjük és a térbe írt mozgással. Leginkább olyan, mint egy festmény, melynek egyes részletei, ha sokáig nézzük őket, megelevenednek az ember szeme előtt, eltöltve kusza, nehezen körvonalazható érzésekkel, sejtelmekkel a szemlélőt, beindítva a belső moziját. A különbség annyi, hogy a belső mozinknak ez esetben jórészt Gergye szab irányt, ő az, aki feltölti a teret, aki vezeti a nézőt, persze nem kötélen… Kötél itt sincs. Csak jelzések vannak, hasonlóságok, melyekből a néző olvas. Ilyen jel például a báb és Gergye hasonló szabású kabátja, a színes belső bélésével. Vagy a cipők, melyekről csak akkor derül ki, hogy gyermekéi, mikor Gergye hórihorgas alakja föléjük magasodik. Vagy a kis papírrepülők a darab elején, melyek egy sötét ablakmélyedésből repülnek elő, majd Gergye, aki a repülést imitálva a megdöntött építmény falán hasal-egyensúlyoz, „levitál”. Vagy a fekete ágyúgolyó, melyet előbb fejként a bábra próbál illeszteni, majd saját maga próbálja fel… Vagy a levetett, és kereszt alakban kifeszített fehér kabát… S persze mindeközben szól a zene, mely leginkább olyankor vonja magára a figyelmünket, mikor egy emelkedett női énekhang is megszólal. Vagy amikor átvált fenyegető, vészjósló mormogása.

Az egész atmoszférát rokonnak érzem a Jerger Krisztina művészettörténésznek emléket állító, s egyben Magdalena Abakanowicz lengyel avantgárd képzőművész világát megelevenítő előadással, A test emlékezetével. De míg ott szükségszerű, a szüzsé szempontjából is elengedhetetlen az emberi szereplők jelenléte a szobor-installációk mellett, addig az Ahol a sötétség valahogy túlbeszéltté válik a táncos jelenléte miatt. Feszesebb, bátrabb lenne az előadás, ha Gergye „varázslóként” a háttérben maradna, s többet bízna a tér emlékezetére, és a benne, általa (is) animálódó tárgyakra.

Persze mint minden felvételről visszanézett előadás esetében, úgy most is meg kell jegyezni, hogy az online műélvezet nem helyettesíti az élőt, egy előadás puszta rögzítése nem képes visszaadni az eredeti atmoszférát.

Ahol a sötétség (Kőszegi Várszínház – Gergye Krisztián Társulata)


Díszlet: Trifusz Péter. Jelmez: Béres Móni. Produkciós asszisztens: Jankovich Eszter, Fazekas Anna. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Rendező, koreográfus, előadó: Gergye Krisztián.

Nemzeti Táncszínház – Online, 2021. március 18.