Kortárs tánc, Mozgásszínház, Balett
Kutszegi Csaba: Ha április, menjünk Miskolcra!
A hetedik Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztiválra készül a Miskolci Balett /
Kozma Attila új koreográfiájának címe: A szerelem hatalma. Főszereplői pedig a középkorból érkeznek: a történelem egyik leghíresebb szerelmespárja, Abélard és Héloise.
Április 23-27-ig újra Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál lesz Miskolcon! És ez már a hetedik…
Gyorsan telik az idő, és a Horizont is változik benne. Például néhány éve vált hagyománnyá, hogy a nyitóelőadás a Miskolci Balett premiere, amely (és ez változatlan) már a témaválasztásával megmozgatja a nézők fantáziáját. Nincs ez máshogy idén sem: az első nap délutánján ünnepélyesen megnyitják Éder Vera fotókiállítását, amelyhez ezúttal Gálos Mihály Samu is csatlakozik a felvételeivel. A késődélután és az este pedig már az előadásoké.
Kozma Attila új koreográfiájának címe: A szerelem hatalma. Főszereplői pedig a középkorból érkeznek: a történelem egyik leghíresebb szerelmespárja, Abélard és Héloise. Abban biztosak lehetünk, hogy az „érzelmekkel, árulással és sírig tartó ragaszkodással” teli történet a balettban nem a középkorban játszódik majd (igen, a fenti három fogalom korunkban sem ismeretlen), már csak azért sem, mert az is több évszázados hagyomány, hogy a legendává vált szerelmet minden korban aktuális körülmények közé helyezik a kortárs feldolgozók. Ilyen kortárs újraértelmező volt hajdanán Jean-Jacques Rousseau, a felvilágosodás nagy filozófus-írója, aki A Júlia vagy Új Héloïse címmel írta meg a sztorit, átdolgozva, a kor divatjának megfelelően: szentimentális levélregényben.
Az esti előadás, a Horváth Renátó Production Testbe zárt ima című előadása minden bizonnyal a magyar tánctörténet felkavaró autobiografikus színházi bemutatója lesz, amelyben a formáció névadója saját rendezésében és koreográfiájával, valamint önmaga élő narrációjával tárja fel – a művészet nyelvén – az életében tragikus fordulatot hozó betegsége történetét.
A következő napokon is az élet színpadra való nagy kérdéseivel találkozhatnak a nézők – különböző műfajokban, hol fájdalmas, elgondolkodtató, komoly hangulatú ábrázolásban, hol vidám, nevettető feldolgozásban, de az sem lesz ritka, amikor mindezek egységesen jellemzik majd a produkciót. Szerintem ilyen (mármint vidám és egyben elgondolkodtató is) a GG Tánc Eger – Ahogy tetszik újratöltve című előadása, amelynek szinte már a címéből is kitalálható, hogy egy újabb Kulcsár Noémi-féle Shakespeare-feldolgozás.
Mint mindig mindenhová, ezúttal is titokzatos produkcióval érkezik az Artus – Goda Gábor társulata. A társulatvezető „Xing” idézet című alkotását előzetesen semmi sem jellemezhetné jobban, mint a szerzői ajánló kezdete: „A Xing jelenti mindazt, ami láthatatlan, kimondhatatlan. Megidézni annyit tesz, mint kimondani és láttatni azt, ami Xing.” Előzetes cikkek írásakor mindig figyelek rá, hogy nehogy spoilerezzek. Ezúttal ha direkt akarnék, akkor se tudnék.
A szintén Kulcsár Noémi koreografálta Kócbaba című „interaktív táncmese Halász Judit zenéjére” óvodás és kisiskolás korosztály számára készült gyerekelőadás, amelyet a Közép-Európa Táncszínház ad elő. Spoilerezni itt sem lehetne, mert a gyerekkel folytatott interakciókban mindig bármi megtörténhet. És különben is elég az előadás plakátjára pillantani, és a néző (nagyok és kicsik egyaránt) rögtön tudják, érzik, hogy érdemes jegyet váltaniuk rá, mert színekben és szépségben gazdag élményben lesz részük.
A Duna Táncműhely Tájképek (koreográfus: Juhász Zsolt) és a Nuovo Balletto Di Toscana Bajadér (Michele Di Stefano) című előadása bár merőben más-más műfajban fogant, annyiban hasonlítanak egymásra, hogy bennük alkotóik komoly kérdéseket vetnek fel a tánc nyelvén: áttételesen a múló idővel, a hagyományok jelenben élésével foglalkoznak. Érdekesség, hogy a néptáncon alapuló kortárs mozgásnyelv, valamint a kortárs balett durván hasonló korú „eredettel” büszkélkedhet: amit ma autentikus néptáncnak hívunk, annak „látható” gyökerei kb. 150-250 évre nyúlnak vissza, és a klasszikusbalett-nyelv nagy alapító-kimunkáló atyja, Máriusz Petipa is a 19. század közepétől tevékenykedett, fejtette ki világra szóló, korokon átívelő hatását. Eredetileg a Bajadér is az ő koreográfiája, amire a Toszkán Balett előadása minden bizonnyal valamilyen formában utalni is fog.
Aki a sok táncelőadást egy kicsit ki akarja pihenni, de a témát nem szeretné még rövid ideig sem elengedni, nézze, hallgassa meg Bősze Ádám és Megyeri Léna Keresd a nőt! című látványos és teátrális ismeretterjesztő előadását, mely a Lábujjhegyen – zenéről és táncról, párban című sorozatuk újabb része. Nem kell félni, feleltetés, dolgozat, osztályzás, ellenőrzőelkérés nem lesz, és olykor hangosan közberöhögni sem tilos, sőt, ajánlatos.
Kozma Johanna idén is kétszereplős koreográfiával jelentkezik, de ezúttal nem Havasi Ninával lép fel, hanem Bali Boglárkával. Ehhez csak annyit fűzhetek, hogy amennyi bánatot okoz Havasi hiánya, remélhetőleg ugyanannyi örömöt eredményez majd Bali megjelenése. A Menty B című előadás minden bizonnyal nem egy Menta nevű kedves hölgy becézgetéséről fog szólni, erre még egy magamfajta koros boomer is hamar rájön, ha egy kicsit kíváncsiskodik pl. a TikTokon. Szóval, a cím az angol mental breakdown Z-generációs rövidítése, ami ugye, mentális összeomlást jelent (Lányok, másszatok ki belőle hamar!). A két nő kettősét szünet után a Kovács Gerzson Péter – TRANZDANZ Hermésze követi, amely egy igazán férfias férfiszóló, ráadásul a különös képességekkel és kisugárzó erővel megáldott Tókos Attila előadásában. A koreográfus KGP pedig ezúttal is bizonyít egy alapigazságot, hogy tudniillik öreg boomer nem vén boomer.
A Fesztivál utolsó napján lesznek még Hazai Pálya címmel flashmobok a Belvárosban és esti gálaműsor a Kamaraszínházban, amelyeken „a táncélet azon megkerülhetetlen helyi szereplői vesznek részt, akik Miskolcon, sőt regionális hatókörrel végzik áldozatos munkájukat a táncművészetért és a táncoktatásért”.
Részletesebb információk találhatók a Fesztivál honlapján, itt.
2024. április 17.