Jegyzet

Néptánc

Kihaló szakma a tánckritikusé

Készül a MÁNE krónikája – 10. rész

…bármilyen furcsa is, de ahol megszűnik a leírt, felkészült, elemző szakkritika, ott néhány évtized elmúltával lyukas lesz a nemzeti emlékezet: ugyanis senkinek nem lesz értékelhető képe arról, mi milyen volt harminc-negyven éve.

Tánckritikus helyett írhatnánk színházkritikust is, mert ez utóbbi tevékenység is – legalábbis hazánkban – igencsak elkopóban van. Mi lehet ennek az oka? Vajon korunkban nincs igény elemző kritizálásra? Ebben van valami, de mégsem ilyen egyszerű a képlet, hiszen például a könyv-, zene- és filmkritika az előbbiekhez képest még egészen jól tartja magát – bár állami és magántámogatással e műfajok orgánumai sincsenek vastagon eleresztve, sőt. Márpedig művészetkritika-kiadásból sehol a világon nem lehet üzletet csinálni, ezért e tevékenységet mindenhol a kultúrára adó államok és a kultúrát (önzetlenül, távlati célokból) támogató szponzorok tartják el. A művészetkritika ugyanis normális esetben a kulturális élet egyik pezsgő, fontos terepe, szellemi értéket teremt, melyek révén az egész kulturális életre erősen visszahat. Mutasd be hazádban általában a művészetkritika helyzetét, és megmondom, milyen országban élsz – mondhatnánk.

A 75. évfordulójára készülő MÁNE krónikájában a kritika helyzetével, a kritikai tükör változásaival is fogunk foglalkozni – mert e jelenség sok kérdésre rávilágít, sokféle tanulsággal szolgál.

ecseri 03Részlet az Ecseri lakodalmasból

A közelmúltban nem egyszer felmerült, hogy a szakmáknak kellene eltartaniuk a kritizálóikat (például úgy, hogy a színházak a működési költségük 1%-át átutalják kritikailap-kiadásra). Első hallásra (és tízedikre, huszadikra is) sokaknak perverznek tetszik a gondolat: miért is a postás osztogasson az őt megugató kutyának jutalomfalatokat? Persze, kétségtelen, ez a mindenkori állam feladata volna. De bármennyire is furcsa, összességében a megkritizáltnak válik a leginkább hasznára a kritizálás, ha közvetlenül nem is (hacsak nem csupa dicséretet kap), de közvetve egészen biztosan. Mert bármilyen furcsa is, de ahol megszűnik a leírt, felkészült, elemző szakkritika, ott néhány évtized elmúltával lyukas lesz a nemzeti emlékezet: ugyanis senkinek nem lesz értékelhető képe arról, mi milyen volt harminc-negyven éve. Mert a személyes visszaemlékezés (azok részéről, akik megélték a korábbi korokat) és a mozgóképfelvétel hihetetlenül csalfa, megbízhatatlan alap. Aki nem hiszi, nézzen meg egy felvételt a múlt század 80-90-es éveinek egyik-másik sztártáncosáról, avagy emblematikus, akkor korszerű koreográfiájáról. Persze akadnak kivételes remekművek, amelyek értékei sokáig, még rossz felvételen is kiragyognak a patina alól, de az nagy ritkaság.

Viszont ha Kosztolányi Dezső, Ady Endre vagy Jókai Mór színikritikáit olvassuk (pedig ők „csak” impresszióikat megíró, megélhetési kritikusok voltak), még ma is szinte látjuk a korabeli előadást, és a cikkíró leírásaiból, szubjektív véleményéből, továbbadott információiból élő képet kapunk a kor viszonyairól – pláne akkor, ha ugyanarról az előadásról más tollából is még három-négy cikket elolvashatunk.

Természetesen sem most itt, sem pedig a majdani Krónikában nem lesz alkalmunk rá, hogy akár csak az elmúlt egy-két évtized kritikailap-támogatásait alaposan kielemezzük, de néhány szám kiragadása is igen beszédes. A magyarországi táncfolyóiratok egyetlen állami támogatója a Nemzeti Kulturális Alap (NKA). A táncművészettel kapcsolatos döntéseket az NKA szakkuratóriuma, a Táncművészet Kollégiuma hozza meg – természetesen, hogy mekkora keretből, azt nem a Kollégium határozza meg (de a kereten belüli arányokat a grémium állítja fel). Minden különösebb eszmefuttatás nélkül két számot érdemes összehasonlítani.

ecseri 04Részlet az Ecseri lakodalmasból

A Kollégium táncfolyóiratok 2010. évi megjelentetésére 26.300.000 forintot ítélt meg. A számok ezen a linken ellenőrizhetők: Folyóirat-támogatás 2010-re

Ezzel szenben a Táncművészet Kollégiuma a táncfolyóiratok 2025. évi megjelentetését 5.283.676 forinttal támogatja. Ez a szám két linken ellenőrizhető:

Meghívásos folyóirat-támogatás 2025-re

Egyedi folyóirat-támogatás 2025-re

(Mindeközben a szakma nem is kevés képviselője rendszeresen elcsodálkozik: manapság miért nem jelennek meg kritikák? Persze leginkább dicsérő, elismerő, biztató kritikákra gondolnak.)

De még véletlenül se tűnjék úgy, hogy a táncosokon akarnánk elverni a port. Nem számoltuk össze ugyan, hogy a Színházművészet Kollégiuma 2010-hez képest jövőre mennyivel támogatja a színházi lapokat, de a kritikusok körében igen nagy elképedést váltott ki, hogy az állam 4 színházi lap támogatását, közöttük a legpatinásabbét is, jövőre beszünteti. Értsd: 0 forintot kapnak.

A művészetkritikából nemcsak az elemzés tárgyául kiválasztott műalkotásról lehet – jó esetben – releváns információkat megtudni, hanem a korról is, amelyben a produktum létrejött. Különösen így van ez olyan nagy múltú társulatoknál, mint a Magyar Állami Népi Együttes. Az alábbiakban néhány MÁNE-ról szóló kritikarészletet közlünk, nem áruljuk el, ki írta őket és hol jelentek meg, csak azt, hogy mikor.

ecseri 05Részlet az Ecseri lakodalmasból

1951

„A szebbnél szebb népviseletben pompázó, viharos, játékos kedvű táncegyüttessel valóban az új életre ébredt magyar falu derűje, életkedve áradt szét a színpadon. Az „Ecseri lakodalmas” előadása nemcsak a táncrészleg „oroszlánkörmeit” mutatta meg, hanem a tánc, zene és ének kiváló egybehangoltságát is. Teljes és a valóságot híven ábrázoló ecseri lakodalmat láttunk a színpadon, amelynek – néhány különösen magával sodró percében – majdhogynem résztvevőivé váltunk. E tánc sok mozzanata, elsősorban a gazdagon, bátran feltárt népi formák, a játékos fantáziával megalkotott és fegyelmezetten, pontosan eltáncolt alakzatok azt mutatják, hogy a táncrészleg is megtalálta a maga helyes útját. Egy népi együttesnél a táncolás technikájának tökéletesítése az egyik legnagyobb feladat. Az együttes nagy munkát végzett az egyes táncelemek összegyűjtésével és feltárásával, gazdag nyersanyaguk van, szép táncfigurákban és alakzatokban. Különösen az „Ecseri lakodalmas”-nál mutatták meg ezt. De a meglévő anyagot koreográfiai munkával tovább kell fejleszteniök.”

 

1953

„[…] a hazánk felszabadításának nyolcadik évfordulója alkalmából bemutatott második műsoruk iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a művészeti munkával szemben mind igényesebb közönség és a szakemberek részéről. Azt hiszem, a fokozott várakozásnak megfelelt az együttes második műsora s ezen belül a tánckar teljesítménye. A mostani táncműsor szélesebb skálájú, mint a régebbi. Egyszerű néptáncfeldolgozás (Búcsú a legénységtől, Pántlikázás, Háromugrós), jellemképek (Találkán, A két öntelt), történelmi múltunkkal foglalkozó szám (Végek vitézei), népi táncjáték (Szüreten) találhatók az új repertoárban. De nemcsak szélesedett a műsor, hanem, ami ennél fontosabb, nagyobb igényű, tartalmasabb lett. Megjelent az új témára, a mai életet ábrázoló témára való törekvés, és nem is sikertelenül (Találkán). A dramaturgiai kérdésekkel való alaposabb, elmélyültebb foglalkozás eredménye a kitűnően sikerült Szüreten. A gondosabb komponálás majdnem minden számon meglátszik.

ecseri 1Részlet az Ecseri lakodalmasból

1964

„Az ötvenes évek elején születtek meg a hivatásos néptáncegyüttesek, és időtálló értékű művekké formálták meg a magyar paraszti táncfolklór kincseit. Egy új táncművészeti ág született ekkor, amelynek legjobb értékeire ma is büszkék vagyunk, s amely egészségesen hatott a magyar balettművészet fejlődésére is, nemzetközi viszonylatban pedig jelentős elismerést, sok sikert szerzett hazánknak. […] Emellett már az első nagysikerű folklór-műsorok után jelentkezett az együttesek munkájában a kérdés: merre tovább? Az biztos volt, hogy a hagyományos múltból a mához kellett közeledniük: szemléletben, témában és részben formanyelvben is, hiszen mai emberek művelték és művelik ezt a művészeti ágat is – mai közönség számára. De mit és hogyan csináljanak – ez volt és maradt hosszú ideig a legnagyobb kérdés, és a teljes értékű válasz még ma is késlekedik.”

E három idézetből az ember könnyen azt olvashatja ki, hogy 1951 és 1964 között rengeteget változott a világ, ám 1964-től napjainkig (csekély 60 év alatt) – legalábbis a néptánc égető kérdéseit illetően – szinte semmit.

Talán az egyetlen nagy változás az, hogy ma egyetlen szaklapban megjelent elemző kritikát sem lehet találni a MÁNE 2022 óta bemutatott egyik új műsoráról sem. És úgy látszik, ez később sem lesz könnyebb.

2024. december 27.