Akik a hátukon viszik a világot
Készül a MÁNE krónikája – 11. rész /
„Megcsinálták. Mert művészek. Az ilyen pillanatok gazdagítják a műsort, és gazdagítják a táncosokat is.”
Az előző Krónika-előzetesünkben a művészet- és benne a tánckritika haldoklásával foglalkoztunk. Egy januári aktualitás most azt kínálja, hogy idézzünk egy régebbi cikkből, amely még a boldog békeidőkben íródott, akkor, amikor az érintettek talán még olvastak is kritikát, a döntéshozók pedig juttattak forrást a szaklapokra.
Kutszegi Csaba 2012 júniusában egyebek mellett az alábbiakat írta a Hajnali Hold bemutatójáról:
„A Hajnali Holdnak príma a matériája. Zenében, táncban, énekben, szövegben a gyűjtött anyag kellemmel egybesimul az újonnan komponálttal, a teátrális eszközök (a világítás, a szimbolikus kellékezés, öltözködés és „leplezés", valamint a szövegmondás és az egyéb színpadi akciók) szintén barátságban vannak a hajdani paraszti életformából származó természetes viselkedéssel. Szép az előadás íve. A kitűnő indítás után jó tempójúak, de talán helyenként túl óvatosak az előkészítő-felvezető jelenetek, ám a türelem megtermi a rózsáját, a szüntelen fokozódás kiválóan robbanó, hatásos csúcspontokba vezet, amelyek egymásra licitálva támogatják egymást, hogy az előadás végén közös áhítatban-lírában lecsengjenek.
Hajnali Hold / A fotók forrása a Hagyományok Háza
Az egyik ilyen csúcspont a gedáját elvesztő oláh leány története, amit szövegmondással, stilizált, mutogatós vásári színjátszással és természetesen dallal-tánccal adnak elő. Közben a magamfajta eleinte azon töpreng, mi is az a geda. Aztán megérti, hogy a pajkos-humoros, nyelvezete alapján XX. századinál nem régebbi mesében gidáról van szó. A végén pedig kiderül, hogy az oláh leány a legnagyobb földi bánat súlyát cipeli: a gidában meghalt kisgyermekét keresi. Ez nemcsak katartikus, érzelmekre ható csúcspont, hanem egy kortárs színházi pillanat: valamiről, amiről eleinte azt sem tudjuk, micsoda, egy-két perc múlva – magától értetődően, magyarázkodást nem igényelve – a legnagyobb fájdalom, a pótolhatatlan hiány szimbóluma lesz.” ( A teljes cikk itt olvasható: Mi az a geda? )
Az előadást 2023 májusában felújították, ennek okairól, körülményeiről kérdeztük Mihályi Gábor rendező-koreográfust:
A Hajnali Holdnak nem olyan régen volt a bemutatója, alig több mint 10 évvel a felújítás előtt. Miért kellett ilyen hamar felújítani?
Azt gondolom, saját magam vagyok önmagam legnagyobb kritikusa. Tehát, ha egy régebbi előadásra gondolok, általában szeretném újra megélni, jobban megcsinálni. De ennél még fontosabb, ha azt érzem, hogy az előadásban olyan táncos jelenlét, olyan teljesítmények vannak, amelyeket a fiatalabb táncosaimnak is meg kellene élniük. Hogy átlépjenek azokon a kapukon, bejárják azokat az utakat, hogy lelkileg gazdagodjanak. Persze, az is számít, ha noszogatnak a szervezésről, hogy újítsd már fel ezt vagy azt, mert úgy emlékszünk, annak idején nagyon jól ment. Ilyenkor először visszanézem videón az előadást… Ezek a felvételek ám nagyon kegyetlenek! Az egydimenziós képernyőn valahogy sokkal jobban látszanak a problémák, az esetleges hibák, de érdekes, az is ki tud derülni, melyek az erős, jól sikerült részek.
Nem akarom alapjaiban újragondolni az egészet, mert ha erre szükség volna, talán nem is lenne érdemes felújítani, viszont már öt-hat év pihentetés után is meglátszik, hol települt rá egy kis por, amit érdemes, muszáj lefújni. Ebben nagyon inspirálnak a táncosaim. Mutatok egy-két dolgot, hogy ez így volt, ez kéne, és erre ők mutatnak egy sokkal jobbat. A fiatalok. Nagyon érdekes, felemelő, amikor egy másik generáció már máshogy viszonyul nem is olyan régi dolgokhoz. De most beletettem egy új jelenetet is, amely már a premier előtt is működött bennem, de végül kimaradt. Azt mondtam a lányoknak, hogy álljatok fel a színpadra, és játsszátok el, hogy megöregedtek. 22-25-28 éves lányoknak. Fontosnak tartottam, hogy az előadásba ez is bekerüljön: megöregszünk, és félünk a haláltól. Azt gondoltam, hogy szinte lehetetlent kérek, de azt hiszem, sikerült. Megcsinálták. Mert művészek. Az ilyen pillanatok gazdagítják a műsort, és gazdagítják a táncosokat is.
A Hajnali Holdban hihetetlenül elmélyült, érzékeny előadóművészi jelenlétre, színészi játékra van lehetőség, azt gondolom, kimondható, hogy jóval sokrétűbbre, gazdagabbra, mint például egy hagyományos, autentikus folklór-előadásban. Úgy érzed, hogy ez a fiatalabbakat is megfogja, inspirálja? Tudják, mit kell csinálni?
Nagyon is. Persze ehhez kellett egy Borbély Beatrix is, a zseniális nőitánckar-vezető, aki ebben segített, elejétől végig velük volt. Mert egy ilyen felújításban egy fiatalnak sokkal nehezebb helytállnia, mint egy teljesen új betanulásban, amikor lépésről-lépésre együtt rezgünk, haladunk. Bea továbbította a fiataloknak mindazt, amit anno én kértem, mondtam, és benne megmaradt, de hozzátette a maga személyiségét, nőiségét is, mert ő már megtapasztalhatta nőként az előadás szakralitását.
A Kárpát-medencei folklórban nagyon jellemző az erőteljes, látványos férfidominancia. Ez az előadás viszont nőkről, nőiségről szól.
Hát, bizony ebben a férfiak leginkább „statiszták és díszletmunkások”, de tudom, hogy ennek ellenére ők is szeretik az előadást. És, hát a végére „megérkeznek”. Nem véletlenül Hajnali Hold a cím, utána jön ugyanis a napfelkelte, szóval, az egész előadás a várakozásról szól. A nők végig a férfiakat várják, miközben – remélem, ez az előadásból is kiderül – ők viszik a hátukon az egész világot.
(Az interjút Kutszegi Csaba készítette.)
A Hajnali Holdat 2025. március 8-án játsszák legközelebb. A nőnapi eseményhez 9-12. évfolyamos középiskolai csoportok számára többlépcsős színházpedagógiai program is kapcsolódik: a foglalkozásokra az előadás megtekintése előtti, illetve utáni egy – legfeljebb két – héten belül kerül sor, a pedagógussal egyeztetve az időpontot. „… a résztvevő táncosok jeleneteket mutatnak az előadásból, melyeket a fiatalok szabadon értelmezhetnek, hogy megérezhessék a befogadói autonómia fontosságát, mely nélkül egyetlen művészeti alkotás sem válna teljessé. A zenészek pedig a zenei hagyomány egyes mozzanatait emelik ki, és értelmezik a csoporttal.” – olvasható a Hagyományok Háza honlapján, itt: Színházpedagógiai program .
2025. január 24.