Felnövő fesztivál
Vida Virág jegyzete a VIII. Magyar Táncfesztiválról
A program a gyerekek körében aratja a legnagyobb sikert; a színpadra felugró roma kisfiú mestereket megszégyenítő ügyességgel ropja, arcán katartikus öröm – akár a fesztivál arcának is választhatnák.
Vida Virág jegyzete a VIII. Magyar Táncfesztiválról
A program a gyerekek körében aratja a legnagyobb sikert; a színpadra felugró roma kisfiú mestereket megszégyenítő ügyességgel ropja, arcán katartikus öröm – akár a fesztivál arcának is választhatnák.
A növendékek felsorakoztatása, a fiatalokba vetett hit mintha új kezdetet jövendölne a győri Magyar Táncfesztiválnak. A megújulás érzése hatotta át a nyolcadik – Nemzeti Táncfesztiválként is emlegetett – tizenhat évnyi múltra visszatekintő szemle megnyitóját, mely idén a növendékekre koncentrált.
A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola és a Magyar Táncművészeti Főiskola tanítványai mellett idén a kínai, Wuhani Művészeti Iskola is bemutatkozhatott két fiatal tehetségével a Rába menti táncünnepen. A jövő reménységeinek jelenléte szimbolikus. Győrben ugyanis új időszámítás kezdődik el – új tervekkel, új koncepcióval és néhány nappal hosszabb fesztiválprogrammal. Nem lesz többé biennálé, a „találkozások városában" ezután évente rendezik meg majd a magyar táncélet legnagyobb hivatalos mustráját, a Magyar Táncfesztivált. Így kívánnak új korszakot nyitni a tizenhat éve elkezdett rendezvénysorozatnak.
South Bohemian Ballet
A gálaestek színvonalát sokszor azzal lehet jellemezni, hogy „sokat markol, keveset fog". A szervezők általában igyekeznek mindenféle műsorszámot belezsúfolni a fesztiválnyitó programba. Győrben ezúttal sikerült megőrizni az est ünnepélyességét, pedig tizenhárom – stílusában és minőségében eltérő – produkció került egymás mellé. A különböző előadói tapasztalatokkal bíró táncosok (gyakorlott táncművészek és reményteljes növendékek) által bemutatott koreográfiák közül kétségtelenül kiemelkedett a Csehországból érkezett, (dísz)vendégeskedő South Bohemian Ballet társulata. A magyar tagokkal is megerősített cseh együttes két rövidebb darabbal szerepelt a műsorban. Az Egerházi Attila vezette társulat előbb a magyar koreográfus alkotását mutatta be. A négy párra épülő In and Out (Kint és bent) a minimál-kortárstánc stílusát követve, egyetlen látványos díszletelem köré szerveződik. A színpad bal hátsó traktusában vertikálisan kifeszülő, időnként központi tengelye körül megforduló, forgóajtó-szerű fehér függönycsík hol bentre, hol kintre tereli a táncosokat a játéktérből. De a kint és a bent nem csupán a bekerülés és a kirekesztettség vízióját vázolja, hanem belső, lelki konfliktusok, emlékek, bonyolult emberi szituációk porondja is lesz. Egerházi Attila nyelvezete megőrizte korábbi sajátosságait, de a koreográfus a más környezetben létezés okán újabb elemekkel töltötte fel eszköztárát, ám tekintetét mintha még inkább a flamand-vallon tánckultúrára szegezné. Letisztult kompozíciói az Nederlands Dans Theater színpadi harmóniáját idézik – mindenféle túlzástól, sallangtól mentesek. Nem is véletlen, hogy az együttes Győrben bemutatott második produkcióját Jirí Kylián jegyzi. A neves táncalkotó most sem okoz csalódást. Az Un Ballo mestermű, igazi kyliános ujjgyakorlat. Nem több mint egy precíz mestermunka, de tökéletes arányaival, kreatív mozgásnyelvével és lenyűgöző díszletével (belógatott, emelkedő sorokba rendezett égő gyertyatenger) az est legjobb előadása.
Magyar Táncművészeti Főiskola
Más kultúrából érkezik a wuhani iskola duettje; a koreográfia az európai szemnek szokatlan látvány. A műfaj definiálhatatlan (talán ez a kínai kortárs?), egyszerre hordozza a keleti tradíciókat, harsány ízlésvilágával a XXI. századi Kína általunk ismert arcát, valamint a nyugati világ kortárs táncművészetének panelszerű elemeit. Ez a furcsa ötvözet kontakt elemekkel tűzdelt, show-tánc jelmezben előadott, mímes modern balettként ragadható meg leginkább. A táncosok képességük maximumát nyújtják, a lány pontos és hajlékony, ujjai indonéz táncosnők feszülő ízületeit mintázzák, máskor balettos légiességgel hullik alá kézfeje. Partnere fürge és rugalmas; mindkettejük előadói stílusa zavaróan túljátszott, színpadiasan hiteltelen. Ezt azonban nem lehet a szemükre vetni, mert hazájuk színházi elvárásainak és hagyományainak felelnek meg – maximálisan.
Az ifjú kínai művészek finomkodó formanyelve után a Pécsi Művészeti és Szakközépiskola által bemutatott Káosz tényleg kaotikus élményként hat. A diákok szinkronról csak hírből hallottak, a lányok testtartása a kamaszos hanyagság mellett már hordozza a magabiztos, néha túlságosan is agresszív kortárstánc-jellemzőket. Az előadásmód dinamikája nem hagy kivetnivalót maga után, és különösebben az egyéni teljesítményekben sincs mit számon kérni diákokon és tanáraikon, de a négy táncos egyszerűen nem képes együttműködni. Mindenki önmagát akarja megvalósítani – ha úgy tetszik, ki akarnak tűnni a Káoszból. Haller János koreográfiája – nyilván szándékosan – vad és erőszakos, a lányok piros jelmeze érzelmeket korbácsol fel; a rövid szoknyarész kíméletlenül irányítja a figyelmet a lábmunkákra, amelyben – átfeszített térdükkel és szúrós spiccükkel – a pécsi növendékek jelesre vizsgáznak.
Magyar Nemzeti Balett
Hasonlóan jól teljesítenek Eva Hotova kis tanítványai a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolából. A tíz-tizenkét év körüli balettnövendékek elragadóan bájos színfoltjai a fesztiválprogramnak. Pózaik ki vannak dolgozva, pozícióik nyitottak, és a gimnasztikai elemeknél megcsodálhatjuk hajlékonyságukat is. Később, a klasszikus vonalon tovább haladva, Kalóz-szólóval mutatkozik be a Győri Balett ázsiai származású fiatal táncosa, Daichi Uematsu és a Magyar Nemzeti Balett rutinos és rendkívül pontos balerinája, Pazár Krisztina – partnerével, Apáti Bencével. Seregi Lászlóra emlékezve fellép Pap Adrienn és Liebich Roland is: a nemrégiben elhunyt mester alkotta Sylvia-pas de deux-vel.
A gála szünetében hivatalosan is megnyitják a Kanyó Béla fotóművész munkáiból válogatott Seregi-kiállítást. Kanyó Béla expresszív képei a kiteljesedett életpálya bőséges kínálatából fel-felvillantják a koreográfus nagysikerű munkáinak egyes pillanatait.
Másnap a színház előtti szabadtéri színpadon roma kultúrdélutánt tartanak. A rekkenő hőség ellenére rengetegen gyűlnek össze, hogy élvezzék a pergő ritmusokat és a látványos táncokat. A program a gyerekek körében aratja a legnagyobb sikert; a színpadra felugró roma kisfiú mestereket megszégyenítő ügyességgel ropja, arcán katartikus öröm – akár a fesztivál arcának is választhatnák. Közben megkezdődnek az előkészületek az esti programokra. A Bozsik Yvette Társulat Az Ezeregyéjszaka virágaival érkezik, a Győri Balett Fodor Zoltán koreográfiáját, a tavalyi fesztiválon debütált Magyar Rapszódiát játssza újra. A Győri Balett másik izgalmas kezdeményezése a Roof-dance performance a Rába Hotel különböző tereiben elsősorban a szálloda vendégeinek szól, de a Városháza előtt kihelyezett nagy kivetítőn több száz érdeklődő tekintheti meg a műsorról készült, folyamatosan játszott filmváltozatot. A Kisfaludy teremben este a Budapest Táncszínház szerepel.
Győri Balett | fotó: Dusa Gábor
Június közepén, a fesztivál öt napja alatt öt helyszínen, közel húsz együttes mutathatta be előadását a szinte elviselhetetlen kánikulában a „három folyó városában". A győri Magyar Táncfesztivál – Kiss János, a Győri Balett igazgatójának és a táncfesztivál főszervezőjének ígérete szerint – a továbbiakban erősebb, koncepciózusabb fesztiválprogrammal, évenkénti rendszerességgel folytatja diadalmenetét, melynek keretében külön napot kapnak majd a bemutatkozásra a kiemelkedő tehetségű növendékek. Az ifjúságra fókuszálás egy felnövekvő fesztivál jövőbe vetett hitének lehet jelképe.
Győr, 2012. június 25.
