Jegyzet

Populár, Kortárs tánc

Szigetolimpia

Vida Virág jegyzete a 20. Sziget Fesztiválról

lead sziget...az alternatív színház kiszorult nyári játékunk „kultúrsportjai" közül, pedig nemzetközi szinten is éremesélyesnek számítunk a műfajban.

Vida Virág jegyzete a 20. Sziget Fesztiválról

...az alternatív színház kiszorult nyári játékunk „kultúrsportjai" közül, pedig nemzetközi szinten is éremesélyesnek számítunk a műfajban.

Nagy felismerés birtokába jutottam valamelyik nap: a Sziget tulajdonképpen a mi olimpiánk. Minden évben, valamikor augusztus elején a Hajógyári-szigeten megnyílik az „olimpiai falu", ahová folyamatosan érkeznek a külföldi és hazai versenyzők, hogy felkészüljenek az alábbi versenyszámokra: gyaloglás, futás, (iszap)birkózás, cselgáncs, magas(ból le)ugrás, ökölvívás, hosszútávúszás (sörben, borban, koktélban, egyeseknek a Dunában) stb. A megnyitó ceremónia alkalmával (és később is) hatalmas zászlókkal vonulnak fel a küldöttségek, vannak nagyon népszerű és kevésbé látogatott versenyszámok, de a biztatásból mindenkinek kijut. A mi nyári játékunknak nincsenek vesztesei, igaz, győztesei se nagyon. A több ezer néző nagy részét a technikai sportok érdekelik, ők a legnagyobb versenyhelyszínen, a nagyszínpadnál és a nagyobb sátrakban tobzódnak, de akadnak látványsport-szerelmesek is, akik inkább a Nagy Utcaszínházhoz és a Porondszínház küzdőteréhez látogatnak el. Magam is ezt a tábort erősítem.

proba lamancha
A La Mancha próbája a Porondszínházban

A békéscsabai színházigazgató remek befektetése, a megvásárolt cirkuszi sátor pótolta idén az elmúlt években megszüntetett Színház- és Táncsátort. A Porondszínház, ha nem is elégített ki minden igényt, némi gyógyírt jelentett a „látványsportágak" rajongóinak. A kiszuperált cirkuszsátor helyet adott komoly zenének, stand up comedynek, irodalmi programoknak, éjféli jazznek, cirkusznak és négy kortárs táncelőadásnak is. Természetesen a sátrat kölcsönző Jókai Színház Cseh Tamás-estje és La Mancha-összeállítása sem hiányozhatott a válogatásból. Apropó válogatás. Az már kevésbé ismeretes, hogy milyen szempontok alapján gyűjtenek a leendő fellépők „olimpiai kvótát", és hogyan kvalifikálják magukat végül a programba. A három magyar kortárstánc-fellépő – Méhes Csaba, Gergye Krisztián Társulata és a Hodworks – ellen egyáltalán nincs szakmai kifogásom, mégis érdekelne, hogy a sok remek együttesből más miért nem kap lehetőséget. A Hajógyári-szigeten – és a programban is – bőven elférne még legalább tizenöt produkció, ha nem is fő műsoridőben, és nem is teljes játékidőben. Érdeklődő biztosan lenne rá.

 208
Shine Lady

Az is kérdés számomra, hogyan került idén kiemelt produkcióként a Porondszínházba három új-zélandi táncosnő. A Spinning Sun elnevezésű formáció Shine Ladyje a leírás szerint „az emberi élet ciklusait vizsgálja különböző női istenségeken keresztül". A táncosnők – kiművelt mozgáskultúrájukkal – alkalmasak lennének földöntúli alakok, áttetsző testű istennők megszemélyesítésére, ha a koreográfia nem erőltetne rájuk pátoszos allűröket és elkoptatott kliséket. Az egyébként rutinos koreográfus, Anne Dewey néhány érdekes mozgáskombináció kivételével csupán sokszor látott, színpadias panelokat ismételget, és rémisztően banális kellékekkel (például felkötött Ken Barbie-kkal), különböző színű selyemkelmékkel és néhány önmagában érdekes, de a darabvilágtól teljesen idegen díszletelemmel próbálja bestoppolni a meglehetősen lyukacsos dramaturgiai textúrát. Persze még a Ken Barbie-k se lennének zavarók, ha bármilyen funkciót vagy „szerepet" kapnának, de a szegény, meztelen, műanyag férfiszimbólumok csupán ellenpontozásra vannak kárhoztatva a Máriaként és különböző vallások női istenségeiként feltűnő nőalakok mellett. Bizonyára ők lennének a „humor" eszközei is (ahogyan azt az ajánló ígéri), de sajnos szánalmasságnál több érzelmet nemigen váltanak ki.

annwithlightssmaller
Anne Dewey, koreográfus

A három táncosnő közül Julie Van Renen emelkedik ki klasszikus iskolázottságával: precíz és pontos, kidolgozottabb és légiesebb a kortárs táncban ugyan otthonosabban mozgó Elizabeth Kirknél és Liana Yew-nál. Az ázsiai származású Yew más erényekkel tűnik ki társai közül, erőteljes színpadi jelenléte meggyőző, sőt olyannyira szuggesztív, hogy csak komolyabb odafigyelés árán fedezhetők fel lábmunkájának hiányosságai. A táncosnők mindvégig összhangban maradnak, szinkronjuk jó, a kontaktokban összecsiszoltak. Ügyesen kihasználják a Porondszínház eltérő körülményeit is, de gesztikulációjuk, mimikájuk alkalmanként túljátszott és kiábrándítóan banális; valószínűleg a színészvezetés hibái (vagy hiánya) teszi őket bizonytalanná. Mindezzel együtt a darab technikai pontszáma öt, a kiviteli nyolc pontot ér nálam (az előbbit csupán a mozgáskombinációk változatos összetétele miatt adom meg). A librettót és a rendezést inkább nem pontoznám...

Annál inkább értékelem a Filter Performance-sorozat előadásait, melyek minden nap más-más meglepő jelenettel, tizenöt perces akciókkal keltették fel a szigetlakók figyelmét a színházi sátor előtti tisztáson. A hét egyik leghidegebb estéjén például lengén öltözött férfi és nő kezdett ásni egy állólámpa társaságában, majd a gödröt úgy nyolcvan liter tejjel töltötték fel, aztán a fehér tó fölött állva, egymásba kapaszkodva, ölelkezve emlékezetes táncperformansz kerekedett, melyben a táncosok szájából csorgó fekete tinta bepiszkolta ruhájukat, ártatlanságukat, múltjukat és ki tudja még mit. A kezdeti finomságot, az óvatos érintéseket állatias ösztönmozdulatok váltották fel, és végül a tó megtisztító fehérségében megpróbálták egymásról lemosni a rajtuk esett foltokat. Goda Gábor táncosai már évek óta kísérleteznek hasonló akciókkal, elhivatottan hisznek a szimbólumokra és zsigeri intuíciókra, ösztönökre épülő színházművészetben. Jó úton járnak, mert akcióik magával ragadók, katartikusak és gondolatébresztők. Az iszapbirkózásba torkolló performansz minimum dobogós teljesítmény a Sziget Fesztivál színházi programjai között (maga mögé utasítva az új-zélandi versenyzőket).

compagniepipototal120811sziget-177
Compagnie Pipototal

A csapatjátékban remekelő francia együttes, a Compagnie Pipototal volt a Nagy Utcaszínház egyetlen indulója. A hatalmas épített monstrumon egy egész kis társadalom, egy mesebeli gyár elevenedik meg. A gépezet folyamatos mozgásban tartásáért a látványos cirkuszi elemekre építő rendezés felel; az akrobaták néha követhetetlenül gyors és trükkös megoldásai egyetlen üzenetet építenek fel közösen: az emberi élet folyama megállíthatatlan, csakúgy, mint a természet körforgása.

A Sziget Fesztiválok története is hosszú, éppen húsz éve tartó folyamat, melynek nehéz megjósolni a jövőjét. Egy biztos: az aranykor már beköszöntött, és reméljük, sokáig fog tartani. Mint ahogyan az olimpia is, a Sziget is, korszerűvé vált a kezdetekhez képest. Erősödött a nemzetközi részvétel, új „sportágak" kerültek be, technikailag felszereltebbé vált, és komoly sajtóesemény lett belőle. De sajnos ezzel egyenes arányban az alternatív színház kiszorult nyári játékunk „kultúrsportjai" közül, pedig nemzetközi szinten is éremesélyesnek számítunk a műfajban. Némi plusz pontot jelent a kisebb helyszínek programajánlatában feltűnő amatőr táncmozgalom: a Hungarikum Falu tánctanítása, a Cöxpon sátorkert Bollywood dance és hastánc workshopja, a Koré Company modern tánc bemutatója... De mindez nem pótolja a Színház- és Táncsátor hiányát. A szervezők idén is jól vizsgáztak, kis pihenő és a tapasztalatok levonása után megkezdődhet a felkészülés a jövő évi játékokra.

Óbudai-sziget, 2012. augusztus 8-13.