Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc

Krámer György: Most szólj hozzá!

Észrevételek a Nemzeti Táncprogramról

Májusban lapunkon megjelentettük a Nemzeti Táncprogram teljes anyagát (a cikk elérhető innen is: Elkészült a Nemzeti Táncprogram). Ugyanakkor ösztökéltük a szakma képviselőit, hogy tanulmányozzák e fontos dokumentumot, és szóljanak hozzá, írják meg a véleményüket róla. Az alábbiakban Krámer György észrevételeit közöljük:

Leszögezhetjük, kiváló gondolat volt, hogy készüljön egy átfogó tanulmány a magyarországi táncművészetről, helyzetfelméréssel, a felmerülő problémák összegyűjtésével, megoldási javaslatokkal. Köszönet illeti mindazokat, akik ebben a nem csekély munkában részt vettek.

Az elkészült dokumentum a Magyar Táncművészek Szövetsége hivatalos helyzetértékelését, és a problémák megoldására tett, a kormányzat felé képviselni szándékolt javaslatait tartalmazza. Ezért kell komolyan venni!

Az anyag átfogó elemzésére ezúttal nem vállalkoznék. Sok megállapításával, javaslatával egyet lehet és kell érteni. Rendkívül fontosnak tartanám, hogy a szakma széles körben megismerje, véleményezze az elkészült dokumentumot. A finomítás, a korrigálás, a kiegészítés lehetősége rejlene ebben.

Van azonban néhány dolog a dokumentumban, amit igazságtalannak, és van, amit tévesnek és kifejezetten káros szemléletűnek tartok.

Igazságtalannak tartom, hogy a fesztiválokról készült fejezet érdemi részében, amely a jelenlegi helyzetet hivatott bemutatni, a veszprémi táncfesztivál említésre sem került. Az a fesztivál, amelyik minden, az anyagban hangsúlyosan tárgyalt fesztiválnál régebbi. Szakmai minőségét az eltelt 18 év alatt senki nem vitatta. '98-as indulásakor mintát adott a szakmának. Elsőként bizonyította, hogy lehet a táncművészettel mit kezdeni egy vidéki városban. Utat tört későbbi követőinek. Sovány vigasz, hogy a fejezet végére biggyesztett fesztiváltérképről a veszprémi táncfesztivált nem felejtették le. Ha komolyan vesszük azt, hogy a Nemzeti Táncprogram egy hosszú távú szakmai stratégiát tartalmazó konszenzusos fejlesztési terv, egyfajta értéktár, akkor a veszprémi fesztivál méltatlanul súlytalan szerepet kapott az anyagban. A szaporodó fesztiválok, a kényszerből születő fesztiválok a fejezetben említett problematikája bizony alaposabb, több résztvevővel történő átbeszélést igényelne. Egyáltalán: nem látom az anyagban a víziót, hogyan kéne kinéznie a szakmai fesztiválok térképének, a magyar táncfesztivál-kínálatnak. Nincs a megoldási javaslatban biztosíték a táncfesztiválok kiszámítható finanszírozására. Miért nem követeli a szakma fesztiváljai számára a Kulturális Fesztiválokat Támogató Kuratóriumban a képviseletet? (Ha jól emlékszem, 2014-ben a keret 2,5%-a jutott táncfesztiválra!)

Nem elég hangsúlyos a dokumentum 2.6-os, pályázattal foglalkozó fejezetében a megfelelő forrással ellátott önálló táncművészeti szakkollégium visszaállítására tett javaslat. Ezt követelnie kell a szakmának, mert a Nemzeti Táncprogramban felmerült problémák jelentős része csak ezen az úton kerülhet közelebb a megoldáshoz.

Ebben a fejezetben sajnos szerepel egy, a pályázókat önmérsékletre szorítani szándékozó javaslat is, mely maximálná az egy helyről, vagy egy személy által beadható pályázatok számát. Ez hibás gondolat! Az altémás rendszer lényege, hogy részterületekre osztja, milyen projektekre vár javaslatot a pályázóktól éppen azért, hogy a nyertesek arra költsék a pénzt, amire a kiírók azt szánták. Egy beérkezett pályázat vagy jó, vagy nem, függetlenül attól, hogy az adott pályázó hány altémára nyújtott be pályázatot. És miért zárjunk el forrást egy aktív, erős alkotótól, alkotó csoporttól?

A párhuzamos pályázás tiltásának lehetőségét is belengeti a dolgozat. Ez szintén hibás gondolat. Miért ne ítélhetné meg ugyanazt a projektet két különböző összetételű grémium? A több szempontú döntési folyamat kiegyenlítettebb, vagy adott esetben markánsabb visszajelzést küldhet a szakma felé, kevesebb tévedési lehetőséggel.

A „megélhetési pályázók"-ról szóló passzust nem is minősítem.

A legmeredekebb számomra ugyanennek a fejezetnek az egyes számú (1.) megoldási javaslata:

„ A kuratóriumok felállításának kritériumai közé kerüljön be, hogy aktívan tánccal nem foglalkozó (nem táncos, nem koreográfus, nem együttesvezető) szakember és elméleti szakember ne lehessen táncművészettel foglalkozó bizottság tagja sem az NKA-nál, sem az EMMI-nél."

Egy szakma hivatalos állásfoglalásban, hosszútávra szánt programadó dokumentumban eltartja magától az elméleti szakembereit? Milyen üzenete van ennek? Kizárni a döntési folyamatokból az esztétikai szempontot? Kizárni a döntési folyamatokból azokat a szakembereket, akik a „végtermék" felől vizsgálják a „működést"? A finanszírozás, a működés, a pályázatok, a Nemzeti Táncprogram, ez az egész cécó végül is a művészi produktumért van! Biztos, hogy ezt kizárólag aktív táncos, koreográfus, együttesvezető tudja jól megítélni? Szerintem nem. A kontroll elengedhetetlen, életbevágóan fontos! Egy kurátor vagy jól végzi a dolgát, vagy nem. Lehet részrehajló, lehet elavult ízlésű, lehet döntéseiben következetlen stb. De nem azért mert esztéta, vagy tánckritikus!

Ez az a gondolat, amely miatt, ha volna rá fórum, a Nemzeti Táncprogram azonnali visszavonására tennék javaslatot.

Krámer György
2015. július 1.