Varga Kinga: Kurzuszárás a Bethlenben
Az 5. Bethlen Terminál záró estje
A tréningen egyénileg kapnak tanácsokat, hogy milyen irányban, milyen képzésre érdemes tovább menniük. A különleges tehetségek kiugrási lehetőségéről azt tudtam meg: volt már rá példa, hogy egy fiú úgy került be a KET-be, hogy egy ilyen este után azt mondták neki, szeretnék, hogyha bemenne hozzájuk gyakorolni.
Tízhetes kortárstánc-kurzusa végére ért a Bethlen Terminál, a Bethlen Téri Színház és a Gangaray Dance Company közös programja, melynek záróakkordjaként a középhaladó és haladó szintre osztott résztvevők több mint hatvanperces est keretében érzékeltethették a mestereiktől ‒ Egyed Beától, Hámor Józseftől és Mádi Lászlótól ‒ tanultakat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy bemutatták a kurzuson elsajátított tudást, hanem a közönségnek átadták a lelkületet is, amelynek legfőbb jellemzője az összetartozás, az egymásra hangolódás volt.
Fotók: Puskel Zsolt
Kezdetben úgy tűnt, a középhaladó és a haladó csoport váltogatni fogja egymást: a középhaladók mintha a tréningen használt ruhát, vagyis annak imitációját kapták volna magukra (fehér és drapp felsők fekete hosszú alsórészekkel), míg a haladók „utcai viseletben", farmerben, farmerszínű sztreccsnadrágban és színes, kockás, hosszú ujjú felsőkben és farmeringekben táncoltak. A szintkülönbség a mozgás típusából kikövetkeztethető volt: a középhaladók számára több volt a tréningelem, vagy az azt utánzó mozdulatsor. Mintha a napi próbán végzett gyakorlatok megkoreografálásai lettek volna (köztük esések, légzésgyakorlatok). Egy ideig valóban azt lehetett hinni, hogy a két csoport mozgástípus és öltözék alapján megkülönböztethető. Aztán elkezdődtek az átöltözések, és már a haladók is tréningruhában mozogtak, sőt, az egyik csoportváltásnál a két „szint" össze is olvadt: a táncteret egy ideig közösen futották körbe, illetve a záró formula kompozíciója is a közös jelenlétre épült. Természetesen az egyes csoportváltások határvonalait pontosan is ki lehetne jelölni, akár csak a viselt jelmezek, illetve a tréning- és táncelemek egyensúlyát, de az összhatás lényege éppen az volt, hogy a végére minden jelentésesen összemosódott, így az est is túlmutatott egy egyszerű kurzuslezáró bemutatón, sokkal több lett annál.
Az intenzív tánckurzus felépítéséről és saját benyomásairól Egyed Beát, a Lábán Rudolf-díjas és Fülöp Viktor-ösztöndíjas táncművészt kérdeztem, aki először tanított idén a kurzuson. A Terminálról elmondta, hogy oda bekerülni felvételi útján lehet, a felvettekkel három tanár foglalkozik, akiknek három-három hete van mindegyik csoporttal, napi öt órában. Így telik el kilenc hét, a tízediken az estre készülnek. A tanárok keze nincs megkötve, mindenki a saját stílusában alkot, külföldi párhuzamokból meríthet. Az egyetlen kérés feléjük az volt, hogy a táncképzésben a táncot, és ne a színházat tartsák szem előtt. Az intézményi háttérről Egyed Bea elmondta, hogy a Bethlen Terminál a Gangaray Trambulin és a KET együttműködésével jött létre öt évvel ezelőtt, és a Terminál tulajdonképpen a Trambulin előkészítője.
Kiderült továbbá, hogy a résztvevők középhaladó vagy a haladó csoportba osztásakor a csoportdinamika alakulására is figyeltek. Idén az előző évektől eltérően a csoportok között nem volt átjárás. A kurzusra jelentkezők szeretnének profi táncosok lenni, akár megélhetési szinten is, de a legtöbben még tovább akarnak tanulni. A kurzus így azért is hasznos, hogy nem tétlenséggel, hanem gyakorlással töltik a nyarat. A felvettek tehetségesek, bátorításra érdemesek. A tréningen egyénileg kapnak tanácsokat, hogy milyen irányban, milyen képzésre érdemes tovább menniük. A különleges tehetségek kiugrási lehetőségéről azt tudtam meg: volt már rá példa, hogy egy fiú úgy került be a KET-be, hogy egy ilyen este után azt mondták neki, szeretnék, hogyha bemenne hozzájuk gyakorolni.
Az estre a két csoportnak mind a három tanár készített egy-egy tízperces koreográfiát – így jött ki a kicsit több mint hatvanperces előadásidő. A sorrend a következő volt: (1.) Hámor József középhaladó csoportja, (2.) Egyed Bea haladó csoportja, (3.) Mádi László középhaladó csoportja, (4.) Hámor József haladó csoportja, (5.) Egyed Bea középhaladó csoportja, (6.) Mádi László haladó csoportja.
És hogy miért fontos ez a program? Mert van létjogosultsága, szükség van rá, és ahhoz képest, hogy milyen intenzív (három tanár, három stílus és még bemutató is), a külföldi kurzusokhoz képest olcsó. Továbbá nagyon előnyös, hogy mire kezdődik az évad, a táncosok teljesen felkészülten várhatják a lehetőségeket.
Egy biztos: a kurzus résztvevői maradandó tudással gyarapodtak, és a végzett munka öröme nemcsak látszott rajtuk, hanem azt a nézőknek át is tudták adni.
5. Bethlen Terminál, záró est
A középhaladó kurzus résztvevői: Szitó Brigitta, Lebán Anita, Kiss Henrietta Szilvia, Farkas Kitti, Farkas Kata Borbála, Kelemen Henriett Szabina, Peták Róbert, Tóbiás Tünde, Uhr Lilla Anna, Hájos Tamás Balázs, Iványi Flóra.
A haladó kurzus résztvevői: Thury Zita, Temesvári Zsófia, Gál Horváth Bernadett, Füzesi Csongor, Börcsök Zsófi, Farkas Gergő Dávid, Mangi Kornélia, Bacsó Gabriella, Kiss Csenge, Eőry Mónika, Radóci Lilla, Bocsi Petra, Bárány Péter.
Mesterek: Egyed Bea, Hámor József, Mádi László.
Bethlen Téri Színház, 2015. augusztus 28.
