Kádár Elemér: Mindannyiunk meséje
Háromszék Táncegyüttes: Az én mesém – JEGYZET
Ősi szertartáselemeket is őrző népi gyermekjátékokból, dalokból, reneszánszkori udvari táncokból, néptáncokból, sőt kortárs tánctechnikák felhasználásával készült táncetűdöket, jeleneteket láthatunk, nagyon szépen összefésült, harmonikus képekben. Soha egyetlen elem sem lóg ki, minden szervesen összeépül, s a teljes képet erősíti.
Furik Rita és a Háromszék TE táncosai szemmel láthatóan szeretik a meséket, a játékot, a színházat és önmagukat is komolyan venni. Nem csupán színpadra alkalmaztak egy mesét: megszámlálhatatlan apró részletre szétszedték a magyar, de bátran állíthatom azt is, hogy a nemzetközi mesekincs legjellegzetesebb darabjait, formáit megismerték, megízlelték, leporolták, kifényezték, újragombolták, elemeztek, osztottak-szoroztak, s úgy adják végül elő, hogy frissebb, kortársabb, élőbb, mint amilyen csak valaha volt, miközben nem változtatták meg, nem „aktualizálták", ősi ritmusába, színébe-ízébe, belső igazságtartalmába nem babráltak bele. De átszűrték magukon, beleszűrték magukat, eggyé váltak vele. Mindenki játszik mindent, mindennel, mindenkivel, s minden egyes szereplőnek alkalma adódik a legjobb formáját kiemelten is megmutatni. Egy pillanatra sem szűnnek meg a táncosok önmaguk maradni, nincs uniformizálás, mindenki egyéniség, de ettől a kép nem szétesik, nem követhetetlen lesz, épp ellenkezőleg, nagyon is egységes és erős marad.
A Háromszék TE tánckara az egyetlen olyan társulat az erdélyi hivatásos táncéletben, amelyre bátran lehet bízni szövegmondó feladatokat is, minden pillanatban minden táncos minden szavát értem, s el tudom fogadni, elhiszem, amit mond. Ez önmagában is egy bravúr, de ők ennél jóval többet is tudnak: fantasztikus, pontos, összeszedett és hiteles a játékuk. Ez az előadás ebben a formában bármelyik színházi társulatnak is becsületére válna. A változatos, szellemes koreográfiák és a magas szintű tánctudás pedig még ennél is tovább viszik. A minimális, de kellemes gyermekszoba-hangulatot árasztó díszletkeretben megjelenő csudaszép, sőt mondjuk bátran így, meseszép jelmezek első pillantásra elvarázsolják a nézőket. A kis mókázás közepette felsorolt mesekezdő formulák, szavak, mondattöredékek között egyszer csak szépen körvonalazódni kezd egy mese... Közben mint egy svájci óra, hajszálpontos mozgással a tánckar folyton változó, tüneményes színekkel-képekkel állandóan ébren tartja a figyelmet, s külön megdicsérendő, hogy egyik-másik jelenethez micsoda lazasággal és furfanggal oldják meg a díszletek átcsoportosítását. Látványos, változatos, fényes, színes, esztétikus, népies, mesés...
Ennél a csapatnál nem éreztem egy percig sem, hogy miközben elkalandoznak a tánc területéről más műfajok felé is, elfeledkeznének arról, ami a társulat előadói anyanyelve. Ősi szertartáselemeket is őrző népi gyermekjátékokból, dalokból, reneszánszkori udvari táncokból, néptáncokból, sőt kortárs tánctechnikák felhasználásával készült táncetűdöket, jeleneteket láthatunk, nagyon szépen összefésült, harmonikus képekben. Soha egyetlen elem sem lóg ki, minden szervesen összeépül, s a teljes képet erősíti. A táncosok önmagukba, s az előadásba vetett hite a bolondozásban, mókázásban is mindvégig megőrzi annak erejét. Ez az előadás is jól példázza, hogy a komolyan vett humor erősíti, míg a más előadásban látott olcsó poénkodás ezzel szemben nagyon is gyengíti az előadást. Jól példázza továbbá azt is, hogy a nem csupán lemásolt, hanem megértett és élettel, tartalommal megtöltött hagyományos formáknak micsoda átütő ereje van ma is, és hogy a hagyományos értékek, tartalmak micsoda mai, élettel teli formákat képesek létrehozni. Ez az előadás hatalmas és felemelő élmény, nem csak gyermekeknek, s nem csak néptánckedvelőknek.
Úgy az alkotóknak (Furik Rita, Prezsmer Boglárka, Benkő Éva), mint az előadóknak szívből gratulálok, és kívánom, minél több helyen, minél több alkalommal játsszák, s terjesszék az Igét, hiszen: „Mindannyiunk lelkében igazi ének szól. Érdemes útnak indulni érte. A mi mesénkben a szomorú királylány rátalál saját hangjára, önmaga boldogságára, mert saját hangunk megtalálása a mindenség megtalálása. Amikor megmerítkezünk hagyományaink kincseiben, akárcsak a szomorú királylány szívét, úgy hangoljuk át magunkat is a boldogságra, hogy helyreálljon bennünk a világ. Mert a mese régebbi minden tudománynál, benne a világ rendjének ősi mintái és igaz képei őrződnek." (Furik Rita)
Az én mesém (Háromszék Táncegyüttes)
Rendező-koreográfus: Furik Rita.
Székelyudvarhely, 2015. október 17.
Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek XI. Találkozója
Az előadás megtekinthető a Hagyományok Házában 2015. december 12-én, 11 órakor
