Még mindig a Virtus a terítéken
A Tánc Fesztiválja, 2016, Veszprém – II. GONGÜTÉS
A második etapban újabb négy, Duda Éva Virtusát ajánló szöveget közlünk.
Előzmények röviden:
Május 23-án kezdődik A Tánc Fesztiválja, vagyis a veszprémi, XVIII. Országos Kortárs Összművészeti Találkozó. A sokszínű, impozáns versenyprogram (Töltsd le itt!) mellett az idei Találkozó egyik érdekessége, hogy – lapunk, a Tánckritka.hu támogatásával – kritikai workshop is szerepel a kiegészítő programok között.
A workshopra leginkább a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának dráma- és színházismeretre is szakosodott hallgatói jelentkeztek, akiknek felvételi procedúrán is át kellett esniük: a fesztivál előadásai közül három, szabadon kiválasztott produkcióról ajánlót kellett írniuk… További részletek, valamint az első négy ajánló itt olvasható: Kritikuskurzus
Movein Mission (Duda Éva Társulat): Virtus
Duda Éva Társulat – Virtus
Remek művészek, magával ragadó élőzene, egy-két cirkuszi kellék és színes jelmezek felvonultatása, némi humorral fűszerezve. Ez a Virtus, a Duda Éva Társulat 2013-as produkciója. A darabhoz díszlet sem kell, mivel a táncosok betöltik az egész teret, a talajtól a plafonig. Pontos precizitást igényel az előadás megvalósítása, tele szokatlan helyzetekkel. A színpadon nem hiába jelenik meg a piros-fehér-zöld hármasa, mivel a Virtus a magyar valóságra épít. Emellett betekintést nyerhetünk a cirkusz világába is. Erőteljes érzelemkifejezés van jelen, mind mimikailag mind mozgásformailag. A nagyobb létszámú, zajos jelenetek mellett valamivel bensőségesebb duókat is láthatunk a darab folyamán. A mozgalmasság azonban mindenütt jelen van, mindez az artisták jelenlétének és a magyar néptánc egy-egy eleme beemelésének is köszönhető.
Nagy Petra
*
Duda Éva Társulat – VIRTUS
Piros, fehér, zöld. Pirosfehérzöld. Éled a magyar trikolor, éled a magyar virtus. Elszabadulnak az energiák, minden vibrál a színpadon. Mintha szél fújná a zászlót, úgy hullámzik a táncosok testén a nemzeti színű jelmez. Összekapcsolódások, elválások, egymásra találások, szétfröccsenések, versengés, civódás és kivagyiság formálja a színpadi létezést. Az örökös vágy a megmutatkozásra, nem hagy elnyugodni senkit. Lüktet a színpad, a porond. Attrakció van. Feszül a tér, az energiák felfordítják a színpad vízszintes rendjét, nem lehet megmaradni a talajon, kell a levegőég. A tér enged a hódításnak, a lendület felhajtóereje szembeszegül a gravitációval. Mindenki felfelé törekszik. Folyamatos a licitálás. Az aláhullások is a lendület felszabadító erejéből születnek. Lefelé repülnek, a semmibe vetettség megszelídíthetetlen energiájával. A virtus, az egyénben és a csoportban egyaránt buzduló őserő egyre vadabb tettekbe hajszolja a testeket, túlhajtja önmagukon. Mutatvánnyá változik minden, örökös cirkusszá. A zene űzi a táncost, diktálja az iramot, nincs lassítás. Pörget. Késztet és előhív. Vad és elemi rítus. A körforgás összekapcsolja a bánatot az örömmel, a harcot a kibéküléssel. Igazi sírva vigadó magyarkodás, a kontrollálatlan létezés kultusza.
Pintér Viktória
*
Magyar cirkusz (Duda Éva Társulat – Virtus)
Ismered az érzést, amikor minden nyugodt, élünk egyetértésben magunkkal és másokkal harmóniában? Hát én sem. Biztos dögunalom lehet.
Megadom az esélyét, hogy nem értjük magunkat, de holtbiztos, hogy lenyakazzuk azt, aki nem ért meg minket. Szédüljenek belénk, ha nem tudják elég lendületesen kapkodni a fejüket!
Pulzáló káosz, nyüzsgő zsivaj, összezáró védvonalak, és mindenki mondja a magáét. Pirosan a szívtől, fehéren az idegtől, és zölden a cirkuszi forgásról, de nagyon magyarul. Otthon, édes otthon…
Duda Éva merőben újat húzott. Az underground cirkuszi, illetve a kortárs táncot elegyítő mozgás és a magyar, valamint balkáni népzenébe kevert elektronikus motívumok együttese úgy képezi le kicsiny népünket, mint az elkészült homokvár a vödröt, amivel létrehoztuk. Formázott ugyan, de a lényeg látható. Alkotóművész kollégákkal, cirkusztechnikában jártas szakértőkkel karöltve igazán különlegeset hoztak létre.
A kelet-európai Virtusban benne van, ami jó vagy nem jó, de bizonyára látványos bennünk. Kapkodó cirkusz, de annak legalább egységes. Gúnyos és hihetetlen. Merész és kecses. Földön ragadt, és föld felett lebegő. Nem baj, ha nem tudod, hol is vagy épp, mert ámulni fogsz.
Szalai Renáta
*
A Duda Éva Társulat a tőle megszokott könnyed humorral prezentálja Virtus című darabját a Tánc Fesztiválja keretein belül. Aki nemcsak táncos produkcióra vágyik, jó előadást választ: kortárs tánc elegyedik a cirkuszművészettel, és az élőzenével. Ezzel új kifejezési módok felé kacsintgatnak, és úgy gondolom, ez igen gyümölcsöző vállalkozásnak bizonyult. A hegedű sírós dallami találkoznak a zsonglőrködéssel, esetenként a slam poetry-vel, és ez az összeházasítás kiváló elegyet alkot. Az emberi kapcsolatokban megtalálható feszültségeket humorral, és szarkazmussal érzékeltetik, és ez nevetésre készteti az előadás nézőit. Az ezzel kapcsolatos párhuzamokat nem rejtik véka alá, bárki könnyen azonosulhat az előadás szereplőivel. Duda Éva komoly, elgondolkodtató munkái után igazi felüdülést hoz ez a könnyed hangnem. Az, hogy a kortárs táncot ötvözi az underground cirkusszal, merőben újítónak bizonyult. Azoknak ajánlom ezt a darabot, akik tudnak öniróniával tekinteni a magyar mindennapok tragikomikus szituációira.
Újvári Boglárka
(Kutszegi Csaba
folyt. köv.)
2016. május 15.
