Kritika

Kortárs tánc, Balett

Turbuly Lilla: Eressz gyökeret!

Badora Társulat: Pianissimo -

Ahogy haladunk előre, a párosok átrendeződnek, kapcsolatok gyúlnak és kimúlnak, csak szegény pálmára nem figyel senki, legfeljebb átrakják a tér egyik pontjáról a másikra.

A Badora Társulat új előadásának főszereplője egy agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia). Igénytelen növény, elég háromhetente megöntözni, szűk cserépben is jól érzi magát, és túl sok fényt sem igényel. Nyilván innen a neve is – a botanikáról vajmi keveset tudó agglegények is bátran befogadhatják.

pia1Horváth Zita és Csizmadia Tamás / fotók: Jókúti György

A Pianissimóban azonban folyamatosan vízért könyörög, és nem is mindig pianóban. A növény gondolatait ugyanis – Szemenyei János hangjának köszönhetően – kihangosítják nekünk. Körülbelül úgy, mint a Ni csak, ki beszél?-filmekben a babákét. A szomjhalál szélére sodródását pedig az okozza, hogy gazdái egymás gyötrésével-szeretésével vannak elfoglalva, nem vele.

pia2Szőllősi Krisztina

Mindjárt az első jelenetben egy robbanásszerű, félig-meddig verekedésbe forduló párkapcsolati krízisbe futunk bele, Szőllősi Krisztina és Földesi Milán interpretálásában. A szó szerint ütős kezdet ellenpontja a fal túlsó oldalán a félhomályban éppen csak rebbenő-mozduló Tokai Rita. Hogy ki ő az előadásban, az már nehezebb kérdés. Lány a szomszédból, a viharos életet élő pár mindennapjainak fültanúja? Egy – pálmánkkal ellentétben – hallgatag növény? Legalábbis erre utal, hogy a pálma időnként Bibének szólongatja. Van még egy postás is, Szóka Roland személyében, akinek nem nagyon örülnek, nem csoda, manapság a nyugdíjat várókon kívül senki sem örvendezik, ha a postás egyet-kettőt csenget, mert az minimum egy ajánlott, de még inkább egy tértivevényes levelet jelent NAV-tól, rendőrségtől, bíróságtól. De jönnek más vendégek is: Horváth Zita és Csizmadia Tamás párosa a kapcsolatok könnyedebb oldalát mutatja meg, náluk (még) nem az indulatok robbannak, csak a flitterpatronok.

pia3Földesi Milán és Tokai Rita

Kovács Andrea jelmezei valóban leképezik – színbe, anyagba, formába öntik – a hétköznapi megszokásba fulladt, a még ünnepien csillogó kapcsolatokat és a légies kapcsolatkeresést egyaránt. A térhatárokat éppen csak jelzik a színpadon, a határátlépések így sokszor szinte észrevétlenek, de az ajtót mint határpontot annál hangsúlyosabban használják.
Ahogy haladunk előre, a párosok átrendeződnek, kapcsolatok gyúlnak és kimúlnak, csak szegény pálmára nem figyel senki, legfeljebb átrakják a tér egyik pontjáról a másikra. Egy idő után frusztráló hallgatni, ahogy egyre kétségbeesettebben vízért könyörög, az ember legszívesebben rászólna a táncosokra, hogy öntözzék már meg, az isten szerelmére. Olyan az egész, mint azok az álmok, amikor az ember azt álmodja, hogy elfelejtette megetetni a gyerekét vagy a kutyáját, és már meg sem meri nézni, hogy mi történt velük. Hiszen a pálmát tulajdonképpen – akár átvitt, akár konkrét értelemben – a pár gyermekének is tekinthetjük, aki most éppen a „szülők” válását szenvedi meg.

pia4Szóka Roland és Tokai Rita

Barta Dóra koreográfiájának éppen az a kettősség ad feszültséget, ami a sokszor humorosan, máskor kétségbeesetten kiáltozó pálma és a rá nem rezonáló, néma, ebből a szempontból önmagukba fordult táncosok között van. Két eltérő hang találkozik itt: a míves, kifinomult táncnyelv az érdes, köznapi stílusban megfogalmazott mondatokkal. Az egymás mellett elbeszélés sajátos kifejeződése ez, amiben az az érdekes, hogy nézőként könnyen azonosulunk az egyikkel, és attól kezdve az ő szemszögéből nézzük a másikat. Ez pedig – már csak a fent jelzett, frusztráló helyzet miatt is – a pálma.
Aki egyébként nem csak a táncosokat szólítja meg a maga közvetlen módján, de minket, nézőket is, még az előadás kezdete előtt. Levelet kapunk tőle, személyre szólót, melyet a postás kézbesít nekünk. Feladó: Zamioculcas Zamiifolia, 1034 Budapest, Zápor u. 13. szám alatti lakos. Nekem azt írta, hogy eresszek gyökeret. A szomszédok más üzenetet kaptak, azok között is volt találó, továbbgondolásra késztető, de én a magaméval voltam a legelégedettebb. Hiszen az előadás egy lehetséges olvasata éppen a gyökértelenség, a tartósan kapcsolódni képtelenség, a folyton felbomló és újrakötődő viszonyrendszer. Aminek mindig megvannak a maga csendes vagy nem csendes megszenvedői.

pia5Horváth Zita és Csizmadia Tamás

Itt a végén csak meghallják a pálmát, de sokra ezzel sem megy, hisz az általa dúdolgatott dallamot ugyan átveszik, felszabadultan táncolni kezdenek rá, szegény pálma viszont továbbra is szomjan marad. Így pedig nehéz gyökeret ereszteni.

Pianissimo (Badora Társulat)

Díszlet: Barta Dóra. Jelmez: Kovács Andrea. Dramaturg: Németh Virág. Világítás: Katonka Zoltán. Rendező-koreográfus: Barta Dóra.
Előadják: Szőllősi Krisztina, Horváth Zita, Tokai Rita, Földesi Milán, Csizmadia Tamás, Szóka Roland, Szemenyei János.

Nemzeti Színház, Kaszás Attila terem, 2016. december 8.