Kritika

Kortárs tánc

Péter Márta: A hetedik te magad légy

Gangaray Trambulin: Frames; Közép-Európa Táncszínház (Ifjú Koreográfusok Fóruma): 777 -

A Bethlen Téri Színház, s a korábban itt működő, 1989-es alapítású Közép-Európa Táncszínház régtől pártolja a pályakezdő, ám kísérletező fiatalokat, teret nyújt az új, netán szokatlan témák szokatlan feldolgozásainak is.

Ezúttal a Gangaray Trambulin tánctanuló csapata gyakorlott színpadi művész koreográfiájával mutatkozott be, míg az Ifjú Koreográfusok Fórumának előadására a kortárs tánc területén elvileg pályakezdő alkotó készített darabot a Közép-Európa Táncszínház profi táncosainak. Az inverz műveleteket néhány fontos hasonlóság is közelségbe hozza, ugyanis mindkettőben munkál bizonyos pedagógiai cél, illetve lehetőség, miközben az alkotók jellegzetesen lélektani, társadalmi, szociológiai kérdésekre keresik a színpadi választ.

fram3Frames / próbafotó: Gáldi Dorottya

Mint tudni, a Trambulin a Gangary Dance Company komplex képzési és tehetségkutató programja a konkrét tánctudás fejlesztésének elemi célján túl egy mélyebb, személyes és személyre szabott fejlesztést is szolgál, amely a táncos emberi-, művészi kvalitásait erősíti. Utóbbi igen örvendetes, hiszen a legtöbb oktatási forma a tananyagra, annak elsajátítására, s persze a számonkérés verzióira összpontosít, míg a folyamat alanya, minden személyességével egyetemben, többnyire figyelmen kívül marad. A tanulmányok elért fokozatának e mostani „demonstrációja” valójában egy érzékeny, szigorúan szerkesztett művet tárt a nézők elé, amelynek egyik titka az volt, hogy a koreográfus Maday Tímea Kinga valamennyi növendékre annyit bízott, amennyit technikailag és előadói mértékkel éppen elbírt, ugyanakkor a táncos-előadói feladatokkal mindig érzékeny határon mozgott, vagyis kockáztatott, egyensúlyozott – mert a táncosként megélhető színpadi létet csakis így lehet megtanulni. A Frames című est tehát kemény teherpróba is volt.

fram4Frames / próbafotó: Gáldi Dorottya

A címben intonált keretekről rögvest kiderül, hogy a saját, illetve a szűkebb-tágabb közösségünket alkotó meghatározottságokkal, olykor sztereotípiákkal azonosak, amelyek mára szinte reflexszerűen, a véltnél sokkal mélyebben irányítják cselekedeteinket, végső soron tehát az életünket is. Ezzel aztán a darab fókuszába az önazonosság kerül. Már a csoportot „bombázó” kérdések is óhatatlanul megosztóak, hiszen az „Elégedett önmagával?, Hisz a földönkívüliekben?, Társadalmilag befolyásolhatónak gondolja magát?, Hisz a demokráciában?, Regisztrált a társkeresőbe?” kérdő mondatai latens felszólításként értelmeződnek, amennyiben a 14 fős csapatból sorra kiválnak néhányan (olykor többen), jelezve, hogy az adott kérdésre a válaszuk: igen. Hogy adott esetben ki érzi magát rosszabbul, az erősen kérdésfüggő, vagyis a mainstream ideológiát híven követő társadalmi kondicionáltságtól függ. És ezzel visszakanyarodunk a tematikus felütéshez. Maday a továbbiakban nagyon tudatos precízióval szerkesztett csoportmozgásokat és szólókat koreografál, koncentrálva a megkerülhetetlen izolációs és a nélkülözhetetlen balansz-technikákra, miközben a hajlékonyság és tágság mellett láthatóan a színészi-előadói kérdések is feltűnnek a koreográfiai-pedagógiai programban.

fram5Frames / próbafotó: Gáldi Dorottya

Drámai példájaként emlékezhetünk egy fiatal nő mikrofonos jelenetére, amelyből kiderül, hogy jóhiszemű tapasztalatlansága és életkörülményeinek problematikussága révén egy kerítő csapdájába esett, ahonnan aztán szabadulni próbált. A fiatal előadót közben két társa akadályozza mind agresszívabban, míg végül az áldozat szinte csak akadozva nyöszörgi baját a mikrofonba.

ikf2777 / fotó: Dusa Gábor

Nem sugallt több nyugodalmat és boldogságot Túri Lajos Péter egyen-hófehérben pompázó táncalkotása sem. Az est „az alkotói kedvvel rendelkező, pályakezdő koreográfusoknak” teret adó Ifjú Koreográfusok Fóruma (IKF) demonstrációjaként született; a sikeres pályázó egy hétig dolgozhatott a Közép-Európa Táncszínház gárdájával, illetve a munkáját segítő mentorkoreográfussal, Kun Attilával. A nagyjából 35 perces darab utáni beszélgetésből is kitűnt, hogy Túri gyakorlott táncrendező, vagyis a televíziós szériák és a musicalek állandó koreográfusaként a darab-egész átláthatósága, a karakterek kitalálása és színpadi/szcenográfiai hangsúlyozása nem okoz gondot neki – ezek megoldásait, ha kell, valószínűleg álmában is zsebből húzza elő. Ez a magabiztos profizmus persze eltér a kortárs tánc alkotóinak kockáztató, olykor kockázatos nekifeszüléseitől, és eltér a Fórum korábbi előadásain látottaktól is: kevesebb benne az izgalom, az esendőség, s így az alkotói küzdelem. Mintha a maga stílusában sikeres nagyszínpadi mű kisszínpadra írt részletét láttuk volna, a látvány minden ízében ismerősnek tűnt.

ikf3777 / fotó: Dusa Gábor

De ki is vállalkozhat arra, hogy öt nap alatt ismeretlen, vagy alig ismert társulattal komoly művet állít ki… – a feladatra általában az egészen gyakorlott, önbizalommal is megáldott alkotó, vagy az e téren még kissé naiv, felhevült kezdő vállalkozik. Miközben csodálhatjuk a KET hét táncművészét, hogy a show business műfaját is alázattal, kiváló technikai nívón és előadói odaadással teljesíti, az alkotónak a klasszikára és a kortárs táncra épülő tanulmányait és a pályázatban ugyancsak megjelenő szakmai tapasztalatait, koreográfusi előéletét, illetve a pályázatba vont darab tervét is számba véve úgy tűnik, a mentor Kun Attila elég pontosan ismerhette Túrit (ráadásul a kortársi műfaj ismert alkotói – pl. Fodor Zoltán, Barta Dóra, Horváth Csaba, Ladányi Andrea – mellett Túri már Kun Attila darabjában is táncolt). Nem tudni persze, hogy az adott időszakban hány IKF pályázat érkezett, s azok milyen színvonallal, minőséggel kecsegtettek, és az is biztos, hogy egy társulatvezetőnek a döntéseiben sokféle szempontot kell figyelembe vennie, azonban innentől az Ifjú Koreográfusok Fórumának eredeti céljai valamivel halványabban ragyognak.

ikf5777 / fotó: Dusa Gábor

A koreográfus születési dátumában ismétlődő hetesek a 777 címet adva, most a mű élére kerültek, hogy miért, az a darabból, illetve a hozzá fűzött gondolatokból derül ki, a koreográfia ugyanis lényegében Túri Lajos Péter mélyen személyes adottságait, konfliktusait analizálja – társadalmi kontextusban. Az alkotó messzemenően pártolandó nézete szerint mindenkinek vállalnia kell önmagát, és egyszer a tükörbe pillantva, találkoznia kell önmagával. Túri felismerése saját szerencsés helyzetéről, amely szerint családi környezete őt mindenképp, vagyis másságával együtt is elfogadja, a jelenben példaképként tisztelt apa, valamint a kapcsolatait átható szeretet egyértelműen szép és fontos szellemi-lelki értéket mutat. Ám a 777 víziója szerint alapvetően mindenki szexuális alapú kapcsolati problémával küzd, amellyel ugyan szembe kell nézni, ám kiút nem kínálkozik belőle. A koreográfus szerint az egyetlen e világi megoldás az, hogy mindenki fogadja el önmagát olyannak, amilyen.

ikf7777 / fotó: Dusa Gábor

Csakhogy léteznek olyanok is, akik felismerték saját állapotukat, ám ettől egyáltalán nem lettek boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak, sőt. Vajon ezen a szinten Túri Lajos Péter viselkedési mintájának is vége? Válaszolni persze nem könnyű, de a koreográfus nem is törekszik rá, elég neki a saját élmény, saját állapot és saját szerencse. Talán a 777 is ezért tűnik statikus állapotrajznak, de a mai fogyasztónak kiválóan megfelel. És a szekér halad.

Gangaray Trambulin: Frames
Előadók: a Gangaray Trambulin táncosai. Zene: Montázs. Koreográfus: Maday Tímea Kinga.
Bethlen Téri Színház, 2017. március 5.

Közép-Európa Táncszínház: 777
Előadók: a Közép-Európa Táncszínház táncművészei. Dramaturg: Kelemen Krisztián. Koreográfus-asszisztens: Hajszán Kitti. Díszlet-jelmez: Túri Lajos Péter. Mentorkoreográfus: Kun Attila. Koreográfus: Túri Lajos Péter.
Bethlen Téri Színház, 2017. március 11.