Kritika

Mozgásszínház

Száműzött vágyak

Vida Virág kritikája a Mirandáról

lead_mirandaA mozgáskorlátozott lány balerinalétről álmodozik. Unos-untalan A hattyúk tava Odette-jét bámulja a fekete-fehér tévén, és szorongatja balerina szobrát, melynek kecses attitűdjét szögletes, izomrángásos mozdulataival próbálja börtönéből, karosszékéből utánozni.

Vida Virág kritikája a Mirandáról

A mozgáskorlátozott lány balerinalétről álmodozik. Unos-untalan A hattyúk tava Odette-jét bámulja a fekete-fehér tévén, és szorongatja balerina szobrát, melynek kecses attitűdjét szögletes, izomrángásos mozdulataival próbálja börtönéből, karosszékéből utánozni.

Oskaras Kursunovas litván rendező érti és szereti Shakespeare-t. Sorra dolgozza fel a mester klasszikusait, és ezzel olyan jelzőkre tesznek szert munkái, mint például „az évtized legnagyobb hatású Hamlet-feldolgozása”. Nem meglepő tehát, hogy a zseniális Macbeth és a – közel húszpercnyi, mozgásos, tésztacsatás – Rómeó és Júlia után most is izgalmas, sok szálat összerendező, színes matériájú, mozgásközpontú Vihar-előadás született kezei között.

KZD_9160

Az alapötlet a mozgásában és beszédében korlátozott lány, Miranda és az őt mérhetetlen odaadással és szeretettel ápoló apa köré szerveződik. Az események valójában két – jól elkülöníthető – síkon futnak: a brezsnyevi korszak kiábrándító realitásában, valamint apa és lánya megelevenedő fantáziájának képi világában (a drámát az apa kezdi felolvasni lányának). Ehhez lép be egy harmadik, lebegtetett sík is, a vágyak színtere. A mozgáskorlátozott lány balerinalétről álmodozik. Unos-untalan A hattyúk tava Odette-jét bámulja a fekete-fehér tévén, és szorongatja balerina szobrát, melynek kecses attitűdjét szögletes, izomrángásos mozdulataival próbálja börtönéből, karosszékéből utánozni. A rossz korban született apa alkoholba fojtja feladott vágyait és az értelmiségi lét kibontakozhatatlanságát az elnyomó rendszerben. Egyetlen távolból érkező telefonhívásra vár. A hívás persze későn érkezik, a szívgörcsökkel küszködő férfit már holtan találja. A lány és apja helyzete között valójában nincs különbség. Miranda állapota éppúgy száműzetés, mint értelmiségi édesapja szellemi és fizikai eltávolítása a Szovjetunió egy távoli pontjára. Kursunovast a Viharban a száműzetés ténye foglalkoztatja, amit Prospero is elszenved az eredeti Shakespeare-műben.

Ehhez telitalálat a lehangoló, de könyvek százaival teli szobabelső, amely alacsony dobogóra emelve, a színpad közepén áll, körülötte – a hajó vagy a sziget szimbólumaként – mélységes sötétség.

A kursunovasos, hosszúra nyúló bevezetés egyfajta előadást előkészítő sajátos késleltetés. A némajáték alatt van időnk pontosan megfigyelni a tárgyakat, a fényeket és persze a két szereplőt; az apa sokszor görnyedő hátát, szikár testét, a lány élettelen lábát, furcsa pózait, amelyeket a való életben nem illik megbámulni. A rendező kezelésében tartja a shakespeare-i időintervallumot: az apa-lány történet időtartama is a vihartól számított néhány nap. Az idő előre haladtával – ahogyan a lány és az apa is egyre inkább beleéli magát a drámába – a mozgások egyre változatosabban, nagyobb intenzitásban jelentkeznek.

KZD_9297

Povilas Budrys elképesztő átváltozó-művészetről tesz tanúbizonyságot. A Miranda megerőszakolására készülő Caliban ábrázolása az egyik legemlékezetesebb jelenet. Az alsónadrágra vetkőzött apa nyurga lábaival fürgén ugrálja körül a földön fekvő lányt, fallikus szimbólumként lába közt lóbálva a porszívó csövét. Hasonlóan kiemelkedő Ferdinánd, a Mirandába beleszerető nápolyi királyfi szerepének alakítása is: fejére kötött sállal, kigombolt inggel, napszemüveggel és az olasz dzsigolóktól ellesett maníros pózokkal épít fel szempillantás alatt markáns karaktert. Budrys olyan szuggesztív, hogy Airida Gintautaite – egyébként remek – játékát elhalványítja.

A koreográfusnak, Edita Stundyte-nek azonban nem jár dicséret. Legalábbis klasszikus balettból nem. A négy táncos rövid zárójelenete láttán abban sem vagyok biztos, hogy nem gyenge táncképzésben felkészített színészek alakítják-e A hattyúk tava-idézetet, fehér tütüben és – spicc-cipő helyett – balett gyakorlópapucsban. Hilda Palkovskyte, Simona Paciukonyte, Aukse Mikalajunaite és Tomas Dapsauskas pontosan azt a sztereotípiát jeleníti meg, amelyet egy átlagos színházkedvelő A hattyúk taváról és általában a klasszikus balettról gondol. A híres balett és a két Miranda párhuzama egyébként kiemelkedően jó ötlet, hiszen a balett hattyúlánya maga is egy átok miatt kénytelen szárnyas börtönében szenvedni.

KZD_9172

Az ajtónyílás szűk résében feltűnő fehér hattyú A hattyú halálának híres jelenetét vázolja fel; a táncosnő karjátéka a stroboszkóp jótékony „leple alatt” még-még elfogadható illúziónak tűnhetne, de átfeszítetlen térde, megmunkálatlan lábfeje, erőltetett ugrása, valamint szakmai szemmel nézve nevetségesnek ható földre térdelése/terülése ijesztően amatőr. Az őt kísérő másik két táncosnő és a Herceget alakító férfi táncos háttérmunkája sem jelentős. Az elképzelés, ahogyan a mozgáskorlátozott lány vágya a valóság erejével tör be a lelkébe (és a nappaliba) apja halálának pillanatában, és ahogy a vágy, illúzió és realitás síkja hatalmas (ha úgy tetszik viharos) erővel összecsúszik – az előadás tetőpontja lehetne. A jelenet jól kigondolt rendezői lelemény, de a koreográfus és az előadók hibái visszavetik a csúcspont erejét.

Az előadás nagy tanulsága, hogy hiába a kitűnő rendezés, eltalált díszlet, jól világított színpad és a bravúros színészi játék, ha a koreográfus és/vagy a táncosok nem bírnak megfelelő tudással. Másképpen fogalmazva: Oskaras Kursunovasnak vele azonos vagy legalábbis hozzá hasonló színvonalú koreográfussal kellene együttdolgoznia.

 

Miranda (OKT/Vilnius City Theatre) 
William Shakespeare Vihar című műve nyomán

Díszlet: Dainius Liskevicius. Jelmez: Aleksandras Pogrebnojus, Vida Simonaviciute. Zene: Antanas Jasenka. Koreográfus: Edita Stundyte. Rendező: Oskaras Korsunovas.

Szereplők: Povilas Budrys, Airida Gintautaite, valamint Hilda Palkovskyte, Simona Paciukonyte, Aukse Mikalajunaite, Tomas Dapsauskas (táncosok).

Erkel Művelődési Központ, Gyula, 2011. július 17.

VII. Shakespeare Fesztivál