Sárosi Emőke: Pixelbörtönben dühöngő ifjúság
Duna Táncműhely: Keep in Touch -
Valódi interakció nincs, és nem is történhet, mert csak a közösségi felületeken validált tények számítanak.
Hármas találkozóra csábít a Keep in Touch – a digitális világ, a folklór és a kortárs táncszínház közreműködésével. Sikeres lehet a kapcsolódás? Erre keresik a válaszokat Ágfalvi György és a Duna Táncműhely táncosai.
Fotók: Jókúti György
A Juhász Zsolt vezetésével húsz éve működő Duna Táncműhely csapatának előadásai az autentikus néptánc és a kortárs tánc elemeit találkoztatják és vegyítik – a néptáncot sajátos formanyelvként használva. A Nemzeti Táncszínház Kistermében mutatták be legújabb műsorukat, amelyet fiatal, de már nem egy figyelemre érdemes darabot jegyző koreográfus, Ágfalvi György, a Magyar Állami Népi Együttes táncosa és tánckari asszisztense álmodott színpadra. Ágfalvi aki tökéletes szabadságot kapott a téma megválasztásában és a színrevitelben egyaránt.
Ha vizualizáljuk a fiatalságot, azonnal szembe ötlik a mobiltelefon mint egy elektronikus protézis, a digitális létbe kapcsoló nyúlvány és hozzá az állandó kommunikációkényszer. Ezzel a jelenséggel foglalkozik a Keep in Touch, amelynek formanyelve a Duna Táncműhely profiljához illően a magyar néptáncra támaszkodik, ugyanakkor más, nevezzük így: kortárs mozgásmintákat is elegyít.
A közönség soraiból érkeznek az előadás táncosai, és hangos telefonálással, de kedvesen átverekszik magukat a nézőtéren, hogy végül megtalálják a saját terüket a színpadon. Egy virtuális világ tárul elénk Lendvai Károly látványtervének köszönhetően. A fényfestések a telefon belsejébe vezetnek. Az asszociációkényszer elkerülhetetlen, behívódik a Mátrix című film jól ismert hangulata, ehhez Az Emoji-film világa jelenik meg a vetített padlón. És a táncosok máris a digitális létben vannak, a telefon háttérképén, az alaplapon, az appok között lavírozva keresik egymást, a kapcsolódás lehetőségét – valamint leginkább önmagukat.
Tökéletes alázattal dolgoznak, életre keltik a víziókat. A biztonságosan ismert, és kényelmes folklórbázis a produkció zsigereiben van, ehhez vissza lehet nyúlni akármikor. Ezt a formanyelvet szakítja meg a kortárstánc felé tett ügyes kirándulás, azonban testtudatuk és a mozdulataik lezárásai folklór gyökerekről árulkodnak. A párosokban felvillannak a „hagyományos értékek” is: a nőt csak rángatni kell, nem kell ránézni se, hiszen úgyis tudja hol a helye. Ehhez az attitűdhöz mozaikszerűen lehet hozzáapplikálni a kortársszerű mozdulatokat. A „mozgásevolúció” pillanatai kimondottan szórakoztatók: a kukacmozgásban vergődő csapatot felváltja a főemlősök majomszerű kolóniája. Az „ősember” szelfibotjával lökdösi, és retteg az ismeretlentől: a könyvtől. Felhangzik két eltorzított hanganyagot követően Saint-Exupéry A kis hercegének ismerős sora is rózsáról, felelősségről, emberségről, majd tovaszáguldunk – sehonnan sehová.
Szociológusok, pszichológusok gyönyörű eszmefuttatásokon keresztül levezették, miszerint korunk egyik legégetőbb társadalmi problémája az elidegenedés egymástól. Hiszen az ember alapvetően társas lény, és hihetetlen stressz-reakciókat mutat, ha kizárják egy közösségből. Ez a magányérzet okozhat kiüresedettséget, indulatot, agressziót egyaránt. A düh a színpadon szimpla, feszült szaladgálásban és üvöltözésben jelenik meg. Valódi interakció nincs, és nem is történhet, mert csak a közösségi felületeken validált tények számítanak. Így a legnagyobb isten az energia lesz. Hiszen, ha lemerül a telefon, akkor vége a világnak. Ez a küzdelem az utolsó leheletig tart, kétségbeesetten keresik a nem létező konnektorokat a falon, és a végső, záró pillanatban egy hatos hosszabbítónak köszöntően megmenekülnek a világvégétől, a pusztító power offtól.
Jelenünk társadalma tökéletesen dekódolható az előadásból: elveszítjük képességünket a valódi, emberi kapcsolatok létrehozására, agymosott hangyaként csak a média sugallta infókat érzékeljük. Telefonfüggővé vál(t)unk, nehogy lemaradjunk valamiről, miközben csak saját létünkön robogunk tova, elveszítve emberi mivoltunk utolsó darabkáit is.
Keep in Touch (Duna Táncműhely)
Előadók: Kolumbán Norbert, Kovács Anita, Kovács Márk, Reszneki Virág, Sáfrán Balázs, Végh-Pozsár Kitti.
Fény: Lendvai Károly. Asszisztens: Lévay Andrea. Rendező-koreográfus: Ágfalvi György.
Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 2019. december 5.
