Szoboszlai Annamária: Hinta-palinta
Yoann Bourgeois: Celui qui tombe –
A Talpon maradni azon kevés, szerencsés előadások közé tartozik, melyek alá nem kell védőhálót feszíteni még akkor sem, ha online akarnak besétálni Covid-kvártélyunkba.
Yoann Bourgeois egyszerű, de látványos eszközökkel köti le s gondolkodtatja el a nézőt Celui qui tombe (azaz „Aki elesik”, magyar műfordításban: Talpon maradni) címet viselő produkciójában. Nem tesz mást, mint színpadra installál egy kvázi világgépezetet, hozzárendel hat táncost, s indulhat a játék. Semmi különösebb nem történik, mint hogy a gép működik, az alkotó – többnyire – pihen, a táncosok meg fokról fokra megismerik a használat alapvető szabályait, olyannyira, hogy az előadás végére mintha maguk is képessé válnának az irányításra. Vagy mégsem?
A képek forrása: trafo.hu
A francia táncos-koreográfus, Yoann Bourgeois cirkuszművészetet tanult. A Trafó jóvoltából online bemutatott Talpon maradni, valamint a YouTube-on föllelhető videók tanúsága szerint Bourgeois előszeretettel alakítja át azt a környezetet/előadóteret, melyben a különböző produkciók létrejönnek. Tulajdonképpen animálja az egyébként statikus tárgyi környezetet (forgathatóvá alakítja, trambulinokat rejt belé, rugalmassá/hajlíthatóvá tesz anyagokat…), mely aztán újszerű, nem mindennapi tulajdonságai révén különös párbeszédbe kezd a belépő, a teret használatba vevő emberalakokkal, akik a kapcsolat furcsaságából eredően gyakran maguk is báboknak, olykor groteszk lényeknek vagy szimplán illusztrációknak tűnnek ebben a cselekvőként egzisztáló térben.
A Talpon maradni lényegében a kiszolgáltatottságról és a megismerésről szól. A kiszolgáltatottság esetünkben fizikai szinten jelentkezik (ahogy maga a cím is sejteti: talpon kell maradni), és fizikai szinten követel válaszreakciót a táncosoktól, akik az előadás kezdőképében egy döntött síkon fekszenek. Az éles, kör alakú megvilágításban eleinte nem érzékel mást a néző, mint hogy tehetetlen embertestek csúsznak lefelé ezen a bizonyos döntött síkon, valamint hogy ez a sík mozgásra is képes, melynek következtében a gravitáció hívó erejének engedelmeskedve, a testek végighömpölyögnek-gurulnak a talajon. Később persze ténylegesen – és átvitt ártelemben is – sok mindenre fény derül. Például láthatóvá válik a mozgó platform, mely nem is kör alakú, hanem szögletes, négy sarkánál pedig egy-egy erős sodrony tartja. Ez a felfüggesztés teszi lehetővé, hogy a játéktér kibillenjen négy sarkából.
Nem tudom, hogy a színházban ülve érzékelheti-e a néző ezt a képet galaktikus hintaként… Mindenesetre a videó-felvétel egy bizonyos távolságból ezt az illúziót kelti, s rajta az emberek olyanok, mint Gulliver az óriások birodalmában – jelentéktelenül kicsikék. Mikor bejön a fekete ruhás hetedik ember, s a fent rögzítettség állapotából eloldja a sarkából veszélyesen kibillenni képes platformot, új világ köszönt a három nőre és három férfire: a talaj vízszintes marad, ők felegyenesedhetnek, két lábra állhatnak. Igen ám, de míg eddig a horizontálisból a vertikálisba való kibillenésekkel gyűlt meg a galaktikus hinta utasainak a baja, most a forgó mozgással kell megbarátkozniuk. De tanulékonyak, érzékenyek. És alkalmazkodók. Hamar rájönnek, mi módon tudnak talpon maradni a rájuk ható centripetális és centrifugális erők terében (a fizikusoktól ezen a ponton szeretnék elnézést kérni az esetleges téves szóhasználatért). Ám amikor a tanulás egy-egy fázisát kipipálják, újabb és újabb próbák következnek, éppen kutató természetükből adódóan: egy merész és bátor pillanatban az egyik férfi lelógatja a lábát a mozgó platform peremén. A padlózat recseg-ropog. A gépezet működik, de működése egyre kevésbé tűnik rejtélyesnek. Meddig tud elhatolni az emberi megismerés?
A Talpon maradni az újcirkusz műfaji felfogásában, művészi módon modellezi az embert és a túléléskényszert, de a játék azokban a pillanatokban a legmegragadóbb, mikor a fizikai síkon lejátszódó események egyben az ember belső világát (érzéseit, ösztöneit, félelmeit és vágyait) is leképezik. A kettő közös metszéspontjában ugyanis földereng az abszurd. Ilyen, mikor a forgó színpadon elvágódó társainak testén gátugró módjára szökell át az utolsóként talpon maradt lány… Vagy amikor a függőleges irányába kibillenő platformba kapaszkodó nők és férfiak úgy csusszannak le a földre, mint csomagocska a gyártósorról, egy kivétellel: az utolsó férfi kitartóan csüng a magasban, olyan magasan, ahonnan már igencsak kockázatos lenne az esés, végül hát úgy marad „talpon”, hogy fölkapaszkodik az immár falként magasodó színpad tetejére, s lovagló ülésben tekint le a többiekre a magasból.
Könnyen el tudom képzelni, hogy más néző az enyémtől eltérő módon interpretálja az akrobatikus ügyességet is igénylő produkciót, s nem lát „világgépezetet”, sem „galaktikus hintát”. Valóban, a Talpon maradni egész egyszerűen fölfogható a gravitációval folytatott dramatikus játéknak, melybe mértékkel adagolódik színészet, tánc, akrobatika és humor szórakoztató, könnyed elegye, mely garantálja sikert. Hogy a Talpon maradni ennél ambiciózusabb, azt az utolsó kb. negyed óra bizonyítja. Kisebb katarzissal felér, mikor az előadók a felfüggesztett, nem csekély súlyú platformot jobbra-balra lendítik, ők meg hol fölkapaszkodnak rá s hintáztatják magukat, hol ruganyosan átbújnak alatta, máskor meg hagyják, hogy a robusztus tárgy arrébb taszítsa őket. Nem akarom túlragozni, de nekem az erőket kiismerő, azokat szolgálatába is állítani képes ember képe ez. A halál a darab végére marad, abszurd komikumba csomagolva.
A Talpon maradni azon kevés, szerencsés előadások közé tartozik, melyek alá nem kell védőhálót feszíteni még akkor sem, ha online akarnak besétálni Covid-kvártélyunkba.
Yoann Bourgeois: Celui qui tombe / Talpon maradni
Előadók: Julien Cramillet, Dimitri Jourde or Jean-Baptiste André, Elise Legros, Jean-Yves Phuong, Vania Vaneau or Francesca Ziviani, Marie Vaudin.
Koncepció, színpadra állítás, rendezés: Yoann Bourgeois. Rendezőasszisztens: Marie Fonte. Világítástervező: Adèle Grépinet. Hang: Antoine Garry. Jelmeztervező: Ginette. Technikai menedzser: David Hanse. Fővilágosító: Julien Louisgrand / Magali Larché. Vezető hangmérnök: Benoit Marchand. Színpadmester: Alexis Rostain.
Trafó Kortárs Művészetek Háza, eTrafó, 2021. április 9.
A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program
