Kutszegi Csaba: Villik a kampón
GisL / Győri Balett -
…amikor Albrechtet érzelmei miatt kiröhögték és kiközösítették, tényleg iskolai zaklatásokra asszociáltam.
150-200 éves balettokat már azért is érdemes rendszeresen, újraértelmezve műsorra tűzni, mert az ember a befogadása közben epifániaélményként élheti át a világ változásait. Ha valaki megnéz klasszikusbalett-együttes előadásában egy, az 1841-es ősbemutatóhoz szándékában hű Giselle-t, és utána beül Velekei László friss feldolgozására, a Győri Balett GisL-jére, hát, finoman szólva is lesz min elcsodálkoznia. Ugyanis nemcsak a külcsín, hanem a belbecs is nagyon megváltozott az elmúlt 180 évben.
Fotók: Ambrus László
A 19. századi ősbemutató olyan korszakot nyitott a balett történetében, amelyet a műfaj művelői és kedvelői máig irigyelhetnek. Talán csak a Gyagilev Balett 20. század elejei párizsi turnéi voltak hasonlóan elementáris hatással Európa kulturális és művészeti életére. Az 1840-es évektől kezdődően nemcsak a balettománok lelkesedtek a Giselle-ért, hanem Párizs szellemi életének az elitje is. Sőt, valóságos divatőrület tört ki a bemutató hatására, a szalonokban a nők könnyű tüllszoknyákban jelentek meg, és arcukat halvány fehérre sminkelték, mint a színpadon az élőhalott villik. A romantika korszakában nem is lehetett volna íncsiklandozóbb történetet és helyszínt kitalálni. Sűrű növényzettel benőtt temetőkertben, az éjjeli holdfényben kísértetlények kelnek ki sírjukból, és halálra táncoltatják az arra csámborgó ártatlan vagy bűnös férfiakat… És mi lehet a férfiak legfőbb bűne? Hát, hogy megcsalták vagy egyenesen halálba kergették csalódott szerelmesüket…
Mindezek 21. századi megfelelője így fest: szerelmes fiatalokat a csalódásaik és a(z iskolai?) környezetük zaklatásai őrületbe kergetnek, összeomlanak, majd mentálisan pokolba zuhannak, ahol – látomásaikban? – véres ruhájú női zombik vegzálják halálra őket. A Győri Balett GisL-jében e pokolban a villik Szendrényi Éva díszlettervező tologatható, nyitható-csukható és bevilágítható hasábjaiban fejjel lefelé lógnak, mint hentes kampón a hús, vagy pontosabban: mint egy Robin Cook-regény hullaházában a szervdonáció legyilkolt alapanyagai. Mindezek mellett az előadás egyik legfőbb erénye az ízléses, esztétikus látványközege, amelyben Győri Gabi egyszerű-korszerű, jelentésesen díszített jelmezei jól érvényesülnek.
Hogy látomásokról van-e szó, vagy sem (értsd: a színpadi történetben tényleg meghalnak-e a főszereplők, vagy sem), arról saját kalandom a Giselle-lel jut eszembe. Gimnazistakorú balettintézeti kamasz növendék voltam, amikor közelebbről megismerkedtem a balett klasszikus változatával. Az első felvonással – a technikás táncai és a jópofa stilizált kisrealista környezete miatt – még csak-csak megvoltam, de a második felvonás fehér képét egyszerűen rémesen nevetségesnek tartottam. Nem akartam elhinni, hogy felnőtt emberek több mint száz éve lelkesednek egy ilyen hülye, giccses meséért, a többségében női táncokat is untam, alig vártam Albert (Magyarországon ez a férfifőszereplő-név honosodott meg) nagy variációját, mert az azért volt valami… Aztán az egyik művelt, balettkedvelő tanárom azt mondta: gondold azt, hogy ez a csalódott, szerelmes férfi egy poéta, és a második felvonás meg sem történt valójában, hanem az egész csak Albert költői látomása. Ja? Így is lehet? Azóta szeretem a Giselle-t.
Azt gondolom, Velekei László mai, egyfelvonásos Giselle-újraértelmezését is az tudja megszeretni, aki egy látomásnak véli az egészet, és nem a történet megértésén, apró részletein töri a fejét. E látomások persze a mai fiatalok képi világából és tudattartalmából sarjadnak, például én (igaz, nem kifejezetten mai fiatalként), amikor Albrechtet érzelmei miatt kiröhögték és kiközösítették, tényleg iskolai zaklatásokra asszociáltam. A Robin Cook-i rideg látványvilág pedig ma, a The Walking Dead korszakában csupán rózsaszín masnis, romantikus festménynek tetszik, ami a tizen- és huszonévesek szemében annyira lájtos és gyerekes, mint óvodásnak a piros almás kifestőkönyv. Hiába, változnak az idők… De van, ami változatlan. A Giselle-nek például ma is hatalmas sikere van, ahogy ezt megtapasztalhattam a MüPa-ban a Győri Balett előadásán is.
Az újraértelmezések legnagyobb kérdése az, hogy a „klasszikus” alapanyagokba hogyan illeszkednek a kortárs motívumok, gesztusok. Velekei koreográfiai nyelvezete már jócskán eltávolodott a klasszikus balettétől, de a származási vonalai még egyértelműen felismerhetők benne. A koreográfusnak igen gazdag, színes a mozgásnyelve, nem egyszer úgy tetszik, hogy már túl gazdag is, és a kevés több lenne. A zenei és dramaturgiai nyugvópontokon is szinte ömleszti a mozdulatokat, olykor-olykor a néző szemének és a táncosoknak is jót tenne egy kis pihenő. Néhányszor, a kifejezés érdekében szaggatott, groteszk-abszurd végtagmozdulatokat, és hasonló mimikát, gesztusokat csempész a táncba. Ezek jól sikerültek, lehetne belőlük több is, mozdulat- és dramatikus szegmensként lehetne felépítve, kompozícióban, motívumként kezelni őket. A teljesen hétköznapi gesztusok, legyen szó egy csókról, hétköznapi durvaságról vagy triviális hangadásról, viszont sokkal nehezebben találják meg az elvont táncnyelvben a szerves helyüket. Van még min dolgozni Győrben. Itt kell megjegyezni, hogy a jó példa, ha nem is az utcán hever, de a GisL estében betölti a teret: Lajkó Félix muzsikájánál kevés jobb példa található arra, hogyan tud egy kompozícióban szakszerűen, de érzékien és igen hatásosan szervesülni hagyomány és korszerűség, harmónia és megkomponált disszonancia.
A kitartó munka mellett a sikerekhez már csak egy jó balettegyüttes kell – ami Győrben adott. Nagyon jó karban van a társulat, kartáncosok, szólisták egyaránt elhivatottan, hatalmas energiákat megmozgatva dolgoznak.
GisL (Győri Balett)
Díszlet: Szendrényi Éva. Zene: Lajkó Félix. Dramaturg: Csepi Alexandra. Jelmez: Győri Gabi. Fény: Stadler Ferenc. A koreográfus munkatársa: Kara Zsuzsanna. Koreográfus: Velekei László.
Szereplők: Herkovics Eszter Adria, Daichi Uematsu, Guti Gerda, Luka Dimić, továbbá Tetjána Baranovszka, Gyurmánczi Diána, Annabelle Hustace, Joó Lea Napsugár, Marjai Lili Anna, Tatjána Sipilova, Kovács Eszter, Matuza Adrienn, Tüű Barbara, Engelbrecht Patrik, Gémesi Máté, Golubkovics Gergely, Horváth Krisztián, Luigi Iannone, Szentiványi Richard, Jekli Zoltán, Téglás Bánk, Thales Henrique. Közreműködő zenészek (felvételről): Lajkó Félix, Sidoo Attila, Kertész Endre, Barcza Horváth József, Mazura János, Czirják Tamás.
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2021. november 27.
