Varga Krisztina: Spirituális utazás és kvantumfizika
Compagnie 111: aSH -
Papírkönnyű, betonfényű sziklák gördülnek a néző felé, hatásuk szinte székhez tapasztja az embert, mintha jól animált akciójelenetet néznénk a moziban.
Az eredetileg kvantumfizikus és egyben sound designer rendező, Aurélien Bory ismét olyan produkcióval érkezett hazánkba, melyben a vizualitás vezeti a dramaturgiát. Az előadás egy koreográfusi portrésorozat harmadik, lezáró állomása. Az aSH Shantala Shivalingappa indiai táncosnőre és a hindu tánckultúrára fókuszál. A rendező nyilatkozata szerint a cím kettős értelmű: nemcsak a hamura utal, hanem a táncosnő nevének első és utolsó kezdőbetűjével is megegyezik.
Shantala Shivalingappa / A fotók forrása: trafo.hu
Shantala Shivalingappa gyermekkora óta foglalkozik tánccal. Igen korán, tizennégy évesen már Maurice Béjart-ral dolgozott, majd Peter Brooknál és Pina Bauschnál is megfordult. A koreográfia nem lép ki a hagyományos Dél-nyugat-indiai tánc elemeiből, nem használ modern mozdulatokat. Nem is érezzük, hogy szüksége volna rá. A színtiszta népművészetből inspirálódik, miközben a táncosnő színpadi játéka háttérbe szorul. Az előadás a fizikai törvények egyszerűségével manipulál. A színpadon egyformán főszereplő az anyag és az azt mozgató táncos. Egyetlen pillanatban sem lehet külön gondolkodni róluk.
Aurélien Bory a hindu táncból és magából az igen tapasztalt színpadi táncosnőből indult ki. Közel egy évig tartó próbafolyamat után jutott arra a gondolatra, hogy a porhatású kellék mellett olyan papírral szeretne dolgozni, amelyet színpadi hangzás keltésére is felhasználhat. Olcsó, triviális anyagok táncán épül az előadás dramaturgiája. A hindu tradícióban használt hagyományos jelentésén kívül a por nemcsak mint a hamu, hanem mint az újjászületés alapanyaga is megszemélyesül. A rendező az életet tápláló lisztet hívja segítségül. Siva, az alkotás és pusztítás istene örök körforgásában mandalát rajzol. Táncával új életet teremt a hamuból. A mandala maga az univerzum, melyet teremtményeként mutat fel nekünk büszkén, miközben hatalmas festménybe rendeződik a háttér. Viszont Shantala személyiségéhez (ami az aSH egyik ihletője) csak a második harmadban kerülünk közelebb. Amikor elkészül a mandalája, annak előterében járja az ünnepi táncot. Letisztult, magától értetődő mozdulatai természetesnek hatnak, ami kortalanná teszi a színpadon.
A rendező látványos, elméretezett elemekkel rajzol. Papírkönnyű, betonfényű sziklák gördülnek a néző felé, hatásuk szinte székhez tapasztja az embert, mintha jól animált akciójelenetet néznénk a moziban. Folyamatos alakváltás zajlik. Egyfajta harc az elemekkel, a táncos harca. A táncos maga a teremtő, mindenekfelett és egyben, mindennek részeként is. Formál, rajzol, manipulál az anyaggal. A pauszpapír-hangzású anyag mozgását mindenhol térmikrofonokkal emelik ki. A lámpák metronómszerű ki-bekattanása az időtlenség impresszióját adja a folyton változó színpadi világnak. Az élőzene a ritmushangszerek segítségével egy-egy pillanatra átveszi az irányítást, de összességében hangsúlyban egyik sem türemkedik a másik felé. Hang csak mozdulat által jöhet létre a színpadon, legyen az a zenész által leütött ütem vagy a színpadi eszközök gravitációval szembeni tehetetlenségének következménye. Minden együtt mozdul, vagy helyezkedik nyugalmi állapotba. A hirtelen mozdulatlanság éppúgy drámaian hat, mint a nézők felé vészjóslón türemkedő hatalmas papírszikla látványa. Az előadás a hétköznapi eszközök és a hindu tánckultúra monumentális össztánca.
aSH (Compagnie 111)
Játssza: Shantala Shivalingappa és Loïc Schild (ütőhangszerek). Koncepció, díszlet, rendezés: Aurélien Bory. Koreográfia: Shantala Shivalingappa. Dramaturg: Taïcyr Fadel. Fényterv: Arno Veyrat. Asszisztens: Mallory Duhamel. Zene: Joan Cambon.
Díszlet technikai tervezése: Pierre Dequivre, Stéphane Chipeaux-Dardé. Jelmeztervező: Manuela Agnesini (Nathalie Trouvé hathatós segítségével). Technikai igazgató: Arno Veyrat. Színpadmester, fény: Mallory Duhamel, Thomas Dupeyron
Hang: Stéphane Ley. Produkciós vezető: Florence Meurisse. Produkciós menedzser: Clément Séguier-Faucher. Logisztikai menedzser: Justine Cailliau Konkoj. Sajtókapcsolatok: Bey Agency.
Zenei részletek hangzanak fel Franz Schubert Téli utazásából, és idézetek Georges Perec Espèces d’espaces című művéből (© Éditions Galilée, 1974).
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2021. november 20.
