Turbuly Lilla: Millió meg egy rózsaszál
Feledi Project: Sirály / Nemzeti Táncszínház -
Igaz, az íróságot nehéz eltáncolni…
Feledi János gyakran használ irodalmi alapanyagot az előadásaihoz. Weöres Sándor és Pilinszky költészete, Franz Kafka és Cervantes kis- és nagyregényei után most Csehov drámáját választotta.
Egy hatvanperces táncjátéknál kérdés, hogy az alkotók hogyan viszonyulnak a drámához: „csak” inspirációként használják, vagy ha sűrítve is, de felidézik a cselekményét. Feledi János köztes megoldást választott. A főszereplőkre (Arkagyinára, Trepljovra, Mására, valamint Nyinára és Trigorinra) koncentrál, a többiek inkább csak a hátteret adják az ő viszonyaikhoz. És éppen ez a viszonyrendszer az előadás súlypontja. A dráma művészettel, művészléttel kapcsolatos vonulata nem egyformán jelenik meg a négy karakter esetében.
Kaiser Fruzsina és Nagy Csaba Mátyás / Fotó: Mészáros Csaba
A büszkén, melldüllesztő kivagyisággal vonuló Trigorin (Nagy Csaba Mátyás) lehetne akár bankár vagy arisztokrata is, nem utal nála semmi arra, hogy író volna. Igaz, az íróságot nehéz eltáncolni. Így a konfliktusából Trepljovval hiányzik a művészi vetélkedés, azt a szerelmi négyszög határozza meg.
Arkagyina (Nyeste Adrienne) meghatározó jegye ellenben éppen színésznősége, pontosabban az, hogy mire használja a művészetét. Gyakran vonul ő is, mint egy díva, vagy mint egy manöken a kifutón. A legerőteljesebb gesztusa pedig az, amikor prózában mondja el az ismert sláger, a Millió rózsaszál szövegét. Ez az egyetlen vendégszöveg az előadásban (ezen kívül a drámából hangzik el talán három hangsúlyos mondat, hol magyarul, hol oroszul, hol angolul), amely utalhat arra, hogy Arkagyina a popkultúra és a celeblét látványosabb jelenlétét választotta a súlyosabb művészi vállalások helyett. Feledi azonban nem ironizál, nem teszi idézőjelbe ezt a jelenetet – így akár e megkülönböztetés elvetését is kiolvashatjuk belőle.
Nyeste Adrienne / Fotó: Mészáros Csaba
A többi női főszereplő is eltér a sablonoktól. Kaiser Fruzsina Nyinája vagány és érzékeny, ízig-vérig modern lány, aki kilóg a környezetéből. Jenei Lilla sötét, spleennel telt Másája ugyan megadja magát a körülményeknek, de emellett végig megőrzi másféle kívülállását. Mellettük Trepljov (Julien Klopfenstein) a lélekben gyöngébb láncszem, akit megtörnek a kétségek és a kudarcok. Legalább annyira sirály maga is (vagy albatrosz, ha a Baudlaire-versre gondolunk), mint Nyina. Mindezt érzékletesebbé teszi a jelmeze: Bati Nikoletta két karhossznyival túllógó, madárszárnyra és kényszerzubbonyra egyaránt emlékeztető inget adott rá. A jelmezek különben is sok nézelődnivalót adnak, jellemeznek. Szépek a nem tolakodóan feltűnő orosz motívumok. Ebben egyetlen szándékolt kivétel van: Szorin óriásira növesztett orosz kucsmája az egyik jelenetben.
Kaiser Fruzsina, Julien Klopfenstein és Nyeste Adrienne / Fotó: Toldy Gábor
A képzőművészet azonban más formában is jelen van: Bánki Ákos realtime-ban készülő, a gesztusfestészetre emlékeztető, lendületes, csorgó-fröcsögő, a színpad hátsó felére kivetített festményei végigkísérik, hangulatukban erősítik a színpadi történéseket. Néhány kulcsjelenetben – a táncosok bekapcsolódásával – átveszik a főszerepet. Ezek közül a legerősebb Trepljov öngyilkossága, amit a kivetítőre fröccsenő vörös festék jelez. A tánc és a festészet mellett Mester Dávid és Farkas Bence zenéje is meghatározó része az előadásnak. Alapvetően elektronikus zenét hallunk, időnként beúszó orosz motívumokkal.
Feledi János rendezése túllép a táncszínpadokon gyakran látható klasszikus-adaptációkon. Megvan a saját Sirály-története (amelyhez a nézőnek nem feltétlenül szükséges ismerni az eredetit) női és férfi szerepekről, a művész választási lehetőségeiről, a talpon maradás és az elbukás útjairól. Mindezt egy olyan összművészeti előadásban teszi elénk, amelyet nézve választhatunk: „csak” belefeledkezünk a táncba és a színpadi látványba, vagy szálazgatjuk a Sirály-szárnyakat.
Jenei Lilla / Fotó: Toldy Gábor
Esetleg észrevesszük, hogy néha a valóság és a véletlen váratlan párbeszédbe elegyedik az előadással. Ez történt a bemutató estéjén a tapsrendnél, amikor egy kislány egy szál vörös rózsát dobott be a színpadra, valószínűleg a nagymamája segítségével. A rózsát valamelyik előadónak, talán az édesapjának vagy más hozzátartozójának szánta. A virág azonban nem ért célba: szinte észrevehetetlenül hevert a színpadot beborító sok-sok papírsirály között. Egyszer valaki rá is lépett. Meglehetős távolágból is érzékelhető volt a kislány izgalma, hogy akinek szánta, észrevegye a rózsát, majd a csalódottsága. Talán egész előadás alatt erre készült, miközben ott szorongatta a kezében a rózsát. Szívszorító volt nézni, miközben nem lehetett nem gondolni arra, hogy mi illene jobban egy Csehov-előadáshoz, mint ez az elvetélt vágyakozás?
Sirály (Feledi Project)
Előadók: Nyeste Adrienne, Kaiser Fruzsina, Jenei Lilla, Guzmics Petra, Nagy Csaba, Gyugos Dominik, Keresztes Patrik, Kalmár Attila, Takács Lacek, JulienKlopfenstein.
Festőművész: Bánki Ákos. Zeneszerző: Mester Dávid, Farkas Bence. Díszlet: Minorics Krisztián. Jelmez: Bati Nikoletta. Fény: Pető József. Koreográfus-rendező: Feledi János.
Nemzeti Táncszínház, 2022. február 7.
