Megyeri Léna: Létkérdések
Fehér Ferenc: Hakuna Matata; Feledi Project: TestTérKép / Nemzeti Táncszínház –
…két teljesen ellentétes pólusát képviselik a kortárstánc-szakmának.
A Budapest Táncfesztivál bemutató-dömpingjéből a jelen írásban két produkció kerül reflektorfénybe, amelyek között legfeljebb annyi a hasonlóság, hogy koreográfusaik vezetékneve hasonlóan kezdődik. Munkásságukat és pozíciójukat tekintve viszont két teljesen ellentétes pólusát képviselik a kortárstánc-szakmának.
Fehér Ferenc talán az egyik legkülönösebb alkotója a magyar független táncszcénának: soha nem tagozódott be sehová, külön kis szigetként létezik, és ez alkotói stílusára is igaz. Ezúttal egy duettel jelentkezett, amelynek már a címe is igazán megnyerő: Hakuna Matata. A szuahéli eredetű kifejezés azt jelenti: semmi gond, légy boldog, és legtöbben bizonyára az Oroszlánkirály című film kapcsán ismerték meg (kíváncsi lennék, volt-e olyan, aki nem dúdolta magában Elton John dallamait, amikor beült a Nemzeti Táncszínház Kistermének nézőterére).
Fehér Ferenc: Hakuna Matata / Fotó: Jókúti György
És Fehér Ferencéknek tényleg ennyi a céljuk ezzel az előadással: képzeletben elrepíteni minket egy olyan helyre, „ahol az emberek csak a boldogság ízét ismerik. Ezen a helyen nincs harag, depresszió vagy rosszkedv, itt tényleg boldogok az emberek. Itt mindenki imád táncolni, táncolni és megint csak táncolni. Ez megy egész nap.” – mesélik a szórólapon. Egyrészről nagyon üdítőnek tartom, hogy a sokat markoló, de keveset fogó, túl- vagy éppen alulgondolt előadások korszakában van még olyan, aki „pusztán” a tánc öröméről készít darabot, és ezt szeretné közvetíteni a közönségnek is. Másrészről 2022 sokféle traumától terhes évében azt hiszem, mindannyiunkra ráfér, hogy egy kicsit elidőzzünk egy ilyen, a színlapon is megidézett gondtalan helyen. Ha rábízzuk magunkat Fehér Ferencre, valamint alkotó- és előadótársára, Karolina Paczkowskára, akkor a jutalom nem marad el: 40 perc erejéig igazi Hakuna Matata-élményben lehet részünk.
Fehér Ferenccel kapcsolatban számtalanszor volt már alkalom emlegetni állatokat idéző mozgást, és a színlap ismét hasonlót vetít előre: felemlegeti ugyanis az ősi kultúrák „állatok által inspirált táncát”, a Haki Makit – amelyről egy gyors és felületes kereséssel nem találtam közelebbi információt, de ez valójában nem is lényeges, hiszen úgyis Fehér Ferenc sajátos mozgásvilágáért vagyunk itt. Amelyről nekem most éppen egyáltalán nem jutottak eszembe állatok: a két előadó nagyon is emberi volt – kantáros testtrikóikban talán leginkább tornászokra vagy régi korok cirkuszi artistáira emlékeztettek. De akárkik is ők, egy dolog világos abból a hihetetlen energiából, ahogyan végigtáncolják ezt a 40 percet: az a céljuk, hogy felvidítsanak minket, és közben ők is jól érezzék magukat. Az Oroszlánkirály betétdalát szerencsére hamar kiűzi a fejünkből Fehér Ferenc saját szerzésű zenéje, amely ütemes lüktetésével könyörtelenül diktálja végig a tempót a két táncosnak, és csak néha hagy egy pár pillanatnyi elnyugvást vagy egy kisebb lelassulásnyi időt nekik és a nézőknek is. (Érdekes helyzet, amikor a koreográfus egyben a zeneszerző is: vajon a megírt zenére koreografál, vagy éppen a kész koreográfiai ötlethez szabja a zenét? Vagy szervesen összekapcsolódik a két alkotófolyamat?)
Fehér Ferenc: Hakuna Matata / Fotó: Jókúti György
Paczkowska és Fehér szinte végig szoros közelségben, egymás mellett vagy mögött állva táncolják be a színpad minden szegletét, geometriai alakzatok és vonalak mentén bejárva a teret. Mozgásuk többnyire megegyezik, csak néha válnak el egymástól (akár térben, akár a mozgásanyag szinkronitását tekintve), hogy ne hagyják lankadni a figyelmünket. A koreográfia, amelyben számos inspirációt fellelhetünk különböző sportágak mozdulataitól kezdve a szórakoztató táncműfajokig, egy pillanatra sem válik unalmassá. És míg Fehér Ferenc arckifejezése szinte végig teljesen változatlan marad (így is elég szuggesztív színpadi jelenség ő), addig Paczkowska arca a kezdeti néhány perc merevség után életre kel, és olyan elképesztően magával ragadó változásokon megy át folyamatosan, ami önmagában egy külön koreográfiával ér fel, és szinte történetet mesél. Ha hagyjuk magunkat sodorni az eseményekkel, a darab végén az előadókkal együtt mi is egyfajta jóleső fáradtságot érezhetünk – hát igen, ilyen az, ha az ember táncol, táncol és megint csak táncol – még akkor is, ha a nézőtéren ülve ezt csak fejben tudjuk megtenni.
A tavaly fennállásának tízedik évfordulóját ünneplő Feledi Project a kortárs táncos spektrum másik végén helyezkedik el: tíz év alatt sikerült ugyanis stabil háttérrel rendelkező mainstream együttessé válnia. Mindezt úgy, hogy az alapító-művészeti vezető Feledi János koreográfiai stílusa és eszköztára kezdetektől fogva nem igazán változik és bővül (a darabok mögötti változatos inspirációk és a sok helyről érkező alkotótársak ellenére). Így szakmailag talán mérsékelten izgalmas előadásokat hoz létre, ám úgy tűnik, a közönséggel jól rezonál – ami már a pandémia utáni nézőszám-csökkenések előtt sem volt alapvetés a kortárstánc társulatok körében. Persze egyértelmű, hogy a kockázatvállalóbb, kísérletezőbb előadások mindig kevesebb embert fognak vonzani, mint a tiszta táncos, szép vonalakkal és közérthető üzenetekkel operáló művek, mégis úgy tűnik, Feledi különösen jól ráérzett az önmenedzsment egyes területeire, amely – tetszik vagy sem – manapság elkerülhetetlenül az alkotói lét része.
Feledi Project: TestTérKép / Fotó: Mészáros Csaba
Fehér Ferenccel ellentétben Feledi új opusa kifejezetten ambiciózus: a TestTérKép című produkció ugyanis „az életet próbálja megragadni”. Nos, ez eleve nem kis vállalás, de ezen kívül a kissé túlírt ismertető szövegben szóba kerül még – többek között – párkapcsolat, közösségi viszonyok, emberi útkeresés, viszony a körülöttünk lévő térhez vagy épp az egyén viszonya önmagához, valamint a fizikai és szellemi világhoz. Az előadást pedig az alkotói szándék szerint a születés és a halál keretezi: a nyitójelenetben Safranka-Peti Zsófia táncol egy majdnem földig leeresztett, négyzet alakú világítási híd által határolt térben, míg a záróetűd már a koreográfusé: a szimbolikus halál-jelenetben Feledi Jánost látjuk ugyanebben a térben az Ave Mariára táncolni. A kettő között pedig szólók, duók és csoportjelenetek váltják egymást szépen tagolt rendben, könnyen dekódolható szimbolikával: van romantikus szerelmi duett, a mindennapi robotot, a sokszor egymáson is átgázoló emberek lelketlen, mechanikus világát megidéző csoporttánc vagy éppen útkereső, önmagában elmélyülő szóló. A zeneválasztás is aláhúzza egy-egy jelenet hangulatát: a „lelkizősebb” koreográfiákat klasszikus dallamok, a csoportos részeket elektronikus zene festik alá.
Feledi Project: TestTérKép / Fotó: Mészáros Csaba
A Feledi színpadán megjelenő világunk kicsit olyan, mint egy kifutó – néha valóban végig is vonulnak a táncosok a színpadon különböző magamutogató mozdulatok kíséretében –, a viszonyok sokszor felszínesek, az emberek hajlamosak átgázolni egymáson, és nem veszik észre, hogy bár próbálnak különbözni, valójában mind teljesen egyformák. Mindezzel szemben állnak a párkapcsolat vagy éppen az egyedüllét (amely nem feltétlen egyenlő a magánnyal) letisztult pillanatai. A koreográfus klasszikus alapokra építő, és kicsit ódivatú moderntáncos elemekkel feldúsított táncnyelve nem kínál túlzottan sok árnyalatot, minden kissé túlzottan kimért és kiszámított benne, valamint mondanivalója is kissé banális, és mégis: Feledi sok és egyértelmű fogódzót ad nézői kezébe – talán ez lehet népszerűségének egyik titka.
Fehér Ferenc: Hakuna Matata
Táncosok: Karolina Paczkowska, Fehér Ferenc
Alkotók: Karolina Paczkowska, Fehér Ferenc, Kuba Pewiński, Mándy Ildikó.
Zene: Fehér Ferenc. Szakmai konzultáns, fény: Mándy Ildikó. Koreográfus: Fehér Ferenc.
Nemzeti Táncszínház, 2022. május 6.
Feledi Project: TestTérKép
Táncosok: Safranka-Peti Zsófia, Jenei Lilla, Tóth Brigitta, Julien Klopfenstein,
Feledi János.
Díszlet-látvány: Minorics Krisztián, Feledi János. Jelmez: Matisz Gábor, Feledi János. Zene: Montázs. Fénytervező: Pető József. Rendezés-koreográfia: Feledi János.
Nemzeti Táncszínház, 2022. május 9.
Budapest Táncfesztivál
