Turbuly Lilla: Egymásba fonódó sorsok
Pécsi Balett: Zorba; Magyar Állami Népi Együttes: Ünnep –
…a színpadi átirat középpontjában a falusi, szigorú szabályok által vezérelt, zárt közösség és az oda érkező idegenek konfliktusa, elegyedni képtelensége, valamint a szerelmi drámák állnak.
Ahogy arra az előadás színlapja is utal, a Zorba bemutatója beleillik abba a – nem csak pécsi – trendbe, hogy a balett-társulatok könyvből és/vagy filmről ismert történetekkel, követhető dramaturgiával, vonzó látványvilággal kívánják megnyerni a nézőket. Ebben az esetben a regényből készült film ismertsége és népszerűsége felülmúlja az irodalmi alapanyagét. Ha rákeresünk, az első oldalon kizárólag az 1964-es, Anthony Quinn főszereplésével bemutatott filmadaptációra vonatkozó oldalak, Youtube-videók ugranak föl, de a musicalváltozat, sőt, még az e nevet viselő gíroszosok hirdetései is előbb felbukkannak, mint Nikos Kazantzakis regénye, az 1946-ban megjelent Zorbász, a görög. Ebben közrejátszhat a név kétféle írásmódja is, azonban tény, hogy Zorba története a nézők túlnyomó többségének emlékezetében Anthony Quinn alakjával és táncával kapcsolódik össze.
Zorba / Fotó: Juhász Éva / A fotó forrása a Pécsi Balett
A regény filozofikus vonulata, elmélkedései nyilván nem könnyen ültethetők át táncszínpadra, és nem is illenek a közérthető, történetközpontú feldolgozásokat favorizáló szándékba, amely az alkotókat vezette. Így a színpadi átirat középpontjában a falusi, szigorú szabályok által vezérelt, zárt közösség és az oda érkező idegenek konfliktusa, elegyedni képtelensége, valamint a szerelmi drámák állnak. Ez a fókusz alkalmas arra, hogy látványos tömegjeleneteket, drámai összecsapásokat jelenítsenek meg a színpadon.
Ezt a duális világképet tükrözi a fekete-fehér látványvilág is. Cziegler Balázs fehér templomsziluettje adja meg a görög couleur locale-t. A falu bolondja kivételével a helyiek valamennyien fekete ruhát viselnek, a kívülállókat ellenben fehérbe vagy (kívülállásuk fokát is éreztetve) fekete-fehérbe öltöztette Túri Erzsébet. Rendre feltűnik három, fekete lepelbe burkolt nőalak is – mint a Macbeth vészlényei/boszorkányai keringenek a közelgő végzet hírnökeiként. Ebben a kétpólusú látványvilágban csak nagynéha tűnik fel más szín, például egy zöld kendő. A különböző helyszíneket téglalap alakú tömbök mozgatásával jelzik, gyakori forgatásuk plusz dinamikát ad az előadásnak, időnként tűnik csak kicsit soknak.
Zorba / Fotó: Juhász Éva / A fotó forrása a Pécsi Balett
Ha a Juhász Zsolt munkáit ismerő néző nem tudná, hogy Zachár Lóránd mellett koreográfusként ő jegyzi az előadást, lehet, előbb gyanakodna rá a festői képszerkesztésből, mint a használt táncanyagból. A koreográfia túlnyomó része ugyanis balett alapra épül, kevés a kifejezetten néptáncos elem, leszámítva persze az előadást záró emblematikus szirtakit, és még egy-két motívumot, például egy székes táncot. De hát balettegyüttest koreografált, amely kiválóan teszi a dolgát. Az író szerepében Szabó Márton filigrán alkatával, fehér öltönyében, kifinomult mozgásával a szellem embere, míg Koncz Péter tagbaszakadt alakja a természetes őserőt képviseli. Itt egy fiatal Zorbát látunk, ez szükségképpen módosítja a róla megszokott képet. Koncz Péter Zorbájában van valami megőrzött gyermeki tisztaság és gyengédség is, különösen a Bozsik Yvette Madame Hortense-ével közös jelenetekben. Bozsik Yvette saját magának készített koreográfiája annyira üt csak ki az egészből, amennyiben az általa megformált Madame Hortense a környezetéből. Mellettük ki kell még emelni Matola Dávid bolondját, aki mindenhol ott lévő, fáradhatatlan Puckként tölti meg maga körül a teret, és Frank Edina érzékeny jelenlétét.
Zorba / Fotó: Juhász Éva / A fotó forrása a Pécsi Balett
A pécsi Zorba olyan lett, amilyennek (a színlap alapján) szánták az alkotók: szép, míves, átgondolt, nézőbarát előadás. Nem rendít meg, nem kavar fel, de egy-két ponton felizzik. Nézni jó.
* * *
A Zorba után néhány nappal egy néptánc-bemutató vonzott teltházat a Nemzeti Táncszínházba. A Magyar Állami Népi Együttes új előadásának címe pontos, ám túl általános ahhoz, hogy a nézőt orientálja. Mihályi Gábor koreográfiájának nem egy bizonyos ünnep áll a középpontjában, átfogóan kíván szólni a hétköznapokból kiemelkedő időszakokról, az ünnep szerepéről az egyes ember és a közösség életében. A megidézett ünnepek között vannak könnyen beazonosíthatók, mint a farsang vagy az első részt záró Szent István ünnep. Máskor egy adott kisközösség vagy éppen a család ünnepei sejlenek fel egy fiatal szerelmespár visszatérő jelenlétével. A Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncai tűnnek fel, mindehhez pedig egy olyan keretet választottak, amely meghatározza az egész előadás látványvilágát és működési módját: a kosárrá fonódó vesszők képét. Az egyetlen prózai megszólalással az első kosárfonó asszonyt idézik meg: „Amikor ezt az első kosarat fontam, kezemet szent erők vezették, ez a szent erő éljen az idők végezetéig minden kosárban!”
Ünnep / Fotó: Csibi Szilvia / A fotó forrása a Magyar Állami Népi Együttes fb-oldala
Árvai György díszlete mozgatható, körülbelül két ember magasságú, a kosárfonás kezdeti fázisát felidéző díszletelemekből épül fel. A „fűzfavesszők” adják a másik fontos hozzávalót a játékhoz. Ezekből a két-három méteres, hajlékony rudakból alakítanak a táncosok kört, kapukat, íveket, a leglátványosabb jelenetben egy templomot. És sok esetben ezeket használják a táncokhoz is – a botos táncok új verzióját alkotva ezzel meg. A tánc mellett erre a nagy összpontosítást igénylő „kirakós játékra” figyelni igen összetett teljesítményt igényel, a tánckart minden elismerés megilleti ezért. (Persze, a premier izgalmában azért egyszer-kétszer szétcsúszott egy-két bot, de a táncosok gyorsan korrigáltak.) Az installáció folyamatosan épült a színpadon, és az előadás végére kerek „kosárrá” állt össze. Ehhez talán elég lett volna egy kicsit kevesebb „építkezés” is. A kosármetafora azonban kiválóan alkalmas egyén és közösség viszonyának, összetartozásának a megjelenítésére, és bizonyosan meghatározó emlékképet hagy a nézőkben.
A látványos összképhez nagyban hozzájárulnak Szűcs Edit jelmezei. Népviseletet idéző, letisztult vonalvezetésű, fehér, ezüstszürke, piros tónusú öltözetei alkalmasak arra, hogy ahol kell, elemeljék a játékot az archaikus, népi közegtől, máskor pedig éppen belesimítsák abba.
Ünnep / Fotó: Csibi Szilvia / A fotó forrása a Magyar Állmai Népi Együttes fb-oldala
Az autentikus népzene mellett (melyet Pál István Szalonna és a zenekar szólaltat meg a színpadon) olyan feldolgozások is elhangzanak, mint a Nem ver meg engem az Isten Ferenczi György és a Rackajam által átírt változata, amellyel a második felvonást kezdik – elmozdítva az előző felvonásvég tradicionális világát a ma felé. Ez az ide-oda mozgás folyamatosan jelen van az előadásban.
Ezzel együtt, ha egy leegyszerűsítő felosztásban kívánjuk elhelyezni, az Ünnep nem a tematikus, hanem inkább a folklorista MÁNE-előadások közé tartozik, amely a már elemzett, meghatározó kosármetaforán kívül a társulat kiváló táncos teljesítménye miatt is figyelemre méltó előadás.
Zorba (Pécsi Balett)
A librettót Nikos Kazantzakisz Zorbász, a görög című regénye nyomán Böhm György írta.
Előadják: Szabó Márton, Koncz Péter, Frank Edina, Bozsik Yvette, Matola Dávid, Balogh Csongor, Molnár Zsolt, Joső Blasco Pastor, Marina Pérez Ahedo, Horváth Réka, Karin Iwata, Pintér Rebeka, Reetta Riikonen, Rónaki Nina, Domján Kristóf, Szendrői Bence, Tuboly Szilárd, Varga Máté, Bastidas Veronika, Horváth Zorka, Katona Dóra és Sárosác Mínea.
Zeneszerző: Mikis Theodorakisz. Dramaturg: Uhrik Teodóra. Díszlet: Cziegler Balázs. Jelmez: Túri Erzsébet. Asszisztens: Kovács Zsuzsanna. Madame Hortense koreográfia: Bozsik Yvette. A rendező munkatársa: Vincze Balázs.
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt és Zachár Lóránd.
Nemzeti Táncszínház, 2022. szeptember 4.
Ünnep (Magyar Állami Népi Együttes)
Zenei rendező: Pál István Szalonna. Zenei szerkesztő: Gera Gábor és Pál István Szalonna. Zeneszerzők: Ferenczi György, Gera Gábor, Lajkó Félix. Koreográfusasszisztensek: Bacsó Lilla, Hetényi-Kulcsár Klára, Lévay Andrea. Koreográfusok: Ágfalvi György, Darabos Péter, Mihályi Gábor, ifj. Zsuráfszky Zoltán. Dramaturg: Tucsni András. Díszlet: Árvai György. Jelmez: Szűcs Edit. Fény: Papp Kornél. Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor.
Előadja a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara. Szólót énekel: Kubinyi Júlia, Pál Eszter, Hetényi Milán, Szél Gábor. Zenekarvezető: Radics Ferenc. Tánckarvezető: Ágfalvi György. Tánckari asszisztens: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Farkas Máté, ifj. Zsuráfszky Zoltán. Zenei vezető: Nyitrai Tamás. Művészeti vezető: Pál István Szalonna. Együttesvezető: Mihályi Gábor.
Nemzeti Táncszínház, 2022. szeptember 8.
