Kritika

Kortárs tánc

A direktség öli a táncot

Duda Éva Társulat: FRIDA, az élet múzsája / Nemzeti Táncszínház –

A szoknyák a vége felé is csodásak, „autentikusak”, kifejezetten izgalmassá teszik a mozdulatokat: szép íveket írnak le tánc közben, mesélnek a viselőjükről.

„Elhatároztuk, hogy lapunkon meghonosítjuk az interjúkritika műfaját. Egyre több felől halljuk, hogy leáldozóban van a művészetkritika régi módszere, mely szerint a kritikus megnézi az alkotást, majd hazamegy, és megírja a kritikát. Ez olyan, állítják sokan, mint amikor a bíró kihirdeti az ítéletet. Ezért kritikai beszélgetéseket szervezünk…” – ez új, kísérleti rovatunk mottója.

Kutszegi Csaba (ismét) Horváth Zsófia koreográfussal, néptáncpedagógussal beszélget, ezúttal – a tánc kapcsán – olyan fogalmak is felmerülnek, mint például direktség, természetesség, szórakoztatás, mélység…

 

Kutszegi Csaba: Fel kell készülni Frida Kahlóból az előadás értelmezéséhez, élvezhető befogadásához?

Horváth Zsófia: Frida Kahlót mindenki ismeri. Manapság jó értelemben populáris művésznek számít, divathullámokat is gerjeszt. Azt gondolom, hogy egy koreográfiának előzetes felkészülés nélkül is hatnia kell az emberre, úgy kell megalkotni, hogy a néző tudja értelmezni. De most kaptunk segítséget is. Az előadást a festőművész egyes életszakaszai szerint fejezetekre tagolta a koreográfus.

frida2Fotó: Mészáros Csaba

Alapjában egyetértek veled. De én nagyon szeretem, ha apró, mondhatni, ínyenceknek szóló utalásokból észreveszem, hogy a rendező vagy a koreográfus alaposan felkészült és érti a dolgát – és ehhez nem árt egy kicsit előzetesen belemenni a témába. Az előadás elején a színpadon megjelenik egy nő, nagyon finoman, picit meg-megrándul a teste, enyhén aszimmetrikusak a mozdulatai, és első ránézésre érzem, hogy gerincfájdalmai vannak. Rögtön tudom, hogy ő Frida Kahlo. Mint amikor arra megy fel a függöny, hogy ül a színpadon egy dagadt lábú ember, és azonnal tudható: ő Oidipusz.

Nekem is nagyon tetszett a kezdőkép. Akár asszociálok gerincbántalmakra, akár nem, a kezdés megteremti a hangulatot, üzen valamit. Érezni lehet, hogy a nő körül ott bujkál a betegség, sőt, a halál. A Fridát táncoló Eleonora Accalai arca is nagyon kifejező az első képben, pedig szinte mimikátlan. A későbbiek közül is nekem azok a jelenetek az erősebbek, amelyekben ilyen visszafogott a mozgás, a színészi játék.

Duda Éva következetesen, egyes jelenetekben bátran és hosszan felvállalta a minimalizmust, ezt én is szeretem, pláne, ha az érdekes is, ha a színpadi szituáció, a hangulat is megteremtődik közben. A kezdőképben Frida köré folyamatosan beszivárog a többi táncos, a mozdulatok nagyobbodnak, végül egy erőteljes össztáncban kiteljesednek. Neked hogy tetszik ez a táncnyelv? Te a néptáncban táncosként és koreográfusként más nyelven szólalsz meg…

Nagyon energikus, felfűtött volt a tánc. Nekem ez néha egy kicsit sok is, olyankor, amikor direkt felfokozottsággal mutatják meg a nőiességet, a férfiasságot. Nálam a direktség megöli a tánc varázsát.

Duda E Frida JGy 030 Fotó: Jókúti György

Az autentikus néptáncban a csoport- és páros táncokban szigorú szabályok jelölik ki, hogy hol a határ, meddig lehet a mozdulatokkal elmenni?

Nem, nem erről van szó. A Fridában szerintem a táncosok néha túljátsszák a szerepüket, a mimikájuk, a gesztusaik a versenytáncosokéra emlékeztet, és ez egy teljesen más stílusú világba repít. Ilyet az Operettszínház színpadán egy musicalben el tudok képzelni, de ide kissé idegennek érzem. De a táncosok nagyon energikusan és jól táncolnak.

Több humoros jelenet is van az előadásban, amelyekben pantomimes eszközökkel kifejezetten eljátszanak helyzeteket. Szerinted azokban is túljátsszák a szerepüket?

Az egész más. Ott az karikatúra, szándékosan azt akarják megmutatni, ami sokszor egy félrecsúszott pillanat az életben, amit néha jobb lenne nem észrevenni. A groteszk jelenetekben felnagyított gesztusokkal, mimikával játszanak, és az ott helyénvaló. Azonban a kezdőképben felpörgött össztánc szerintem az ember elementáris vágyairól, az életörömről, a szerelemről szól (amire Frida is egész életében vágyott), ha ott elveszik a természetesség, az visszavesz a hitelességből. Pedig ha egy táncos elég jól tud táncolni, akkor bízni kell abban, hogy a belső tűz kifelé is szikrára lobbantja a nézőt. Éva táncosai igazán felkészült, dinamikus, jó táncosok. Ebben a darabban én lehámoznám róluk azt a bizonyos játékstílust.

Az első kép össztánca végén megjelenik egy furcsa alak, színes, tarka virágok díszítik sűrűn az egész testét, csak az arca fekete. Felkapja Fridát, és feje fölé emeli. Az előadásban még néhányszor megjelenik majd, mindig mintha terelné, lökné valamerre a főhőst. Kicsoda, micsoda ő?

Duda E Frida JGy 065 Fotó: Jókúti György

Nem lehet tudni igazán. De ez nem baj! Egy túldíszített karneváli figura. Meseszerű, mitikus alak. A sok színes virággal az Élet is ő, de benne van a Halál is. Lehet, hogy maga a Sors… Nagyon erős a jelenléte. Félelmet keltő, pedig csupa virág, csupa szín…

Később van egy karneváli tétel is (kicsit furcsán Ravel Bolerójára táncolnak benne), ott is megjelennek színes festmények, de régi, „azték stílusú” halálfejek is. Az előadás műfaji meghatározása a színlapon: „látványszínház – mozgó festmények tárlata”. Bevallom, ebből én arra számítottam, hogy több, bátrabb technikai-formai kísérletnek leszünk tanúi, ehelyett szerintem ez inkább egy összegző munka. Meglepően új ötleteket én nem észleltem, viszont úgy láttam, hogy érzékkel, jó arányban vegyítve, kifinomultan, éretten, emberien és érthetően használják a kortárs színház és a kortárstánc más műfajokból átvett vívmányait. Diegót, Frida szerelmét, későbbi férjét úgy ismerjük meg, hogy vezényel a hátsó, fehér horizont előtt, és keze nyomán a magasban megjelennek, összerakódnak a festmények. Élvezetes látvány, kellemes jelenség, persze ehhez erősen hozzátesz az, hogy Kováts Tibor, az Operaház egykori kitűnősége személyében sokat tapasztalt, nagyszerű művész alakítja a szerepet. De nagyon jó, mozgásos-látványos-zenés megjelenítés az is, amikor Fridának a balesete után hónapokig mozdulatlanul kell hanyatt feküdnie, és terápiaként kezd el festeni (az így készült önarcképei mozgó paravánokon jelennek meg fölötte, körülötte). Szerintem manapság a hasonló témájú koreográfiákban ennek az összművészeti szemléletnek és ábrázolási módszernek a minimumnak kellene lennie. A néptáncban, amikor emléket állítanak egy-egy nagy alaknak, miért nem csinálják hasonlóan, játékosan kihasználva az ismert technikai-formai lehetőségeket? Miért csinálnak még mindig szokványos ünnepi műsorokat? Ez a kortárs színpadi látásmód talán nem fér össze a hagyományos néptánccal?

frida1Fotó: Mészáros Csaba

Dehogynem, nagyon jól összefér. Meg lehet találni a vetítések, a korszerű látványszínházi eszközök odaillő stílusát, mint ahogy erre akad is nem egy példa néptánc-színpadon. Nyilván ez pénz, technika, idő, hozzáállás, elszántság kérdése… Én is szerettem volna ilyesmit a legutóbbi bemutatómon is (Duna Táncműhely: El nem múló, Nemzeti Táncszínház, 2022. március 1. – a szerk. megj.), de mindig annyi minden egyéb dolog jön közbe, most is végül örültünk, hogy a díszlet elkészült.  

Bonyolult képlet a magyar táncszakma. Most nem a te és a Duna Táncműhely anyagi lehetőségeiről beszélek, hanem általában: jelenleg a néptáncban a profi együttesek sokkal jobb anyagi helyzetben vannak, mint például a független kortárstánc-együttesek…

Persze. Ez leginkább hozzáállás kérdése. Duda Éva tudatosan, és valóban nagyon magabiztosan, jól működteti ezeket a trendi eszközöket, ezt ő nyilván fontosnak is tartja. De vannak olyan néptánc-előadások, amelyekben a téma nem feltétlenül kívánja meg ezt a fajta látványosságot, mert máshogy, máshova akar hatni az érzékszerveinken keresztül. A Fridában engem néha például kizökkentett a fejezetezés. A feliratok a színházi jelenetek közé ékelődnek, meg-megakasztják a koreográfiát, annak áramlását, és ez engem kicsit mindig visszaránt a földre. De lehet, hogy másnak ez szükséges támpont, hogy tudja pontosan, mi is történik a színpadon.

Hát, a Frida egy komplex, soktényezős színházi előadás. Mint ilyen, nekem igen kedvemre való. Engem nem zavar, ha jó, adekvát (látvány)színházi jelenetek miatt esetleg kevesebb a tánc…

318334398 5634087923338784 2042143178270026612 nFotó: Mészáros Csaba

Nekem sem a táncrészek mennyisége kevés, hanem néha a hatásuk, a mélységük. A koreográfusnak nyilván az is volt a célja – jó értelemben –, hogy erős képi világgal, látványosságokkal hasson a közönségre. Persze megérint minket Frida Kahlo sorsa, abban a részben engem különösen, amikor elveszti a magzat gyermekét. Eleonora Accalai teljesítménye ott kiemelkedő, testben, lélekben is nagyon erőteljes, hatásos – és mély! – az alakítása, és persze az ezt lehetővé tevő koreográfia is. Szerintem a Frida Kahlo-jelenség egészében súlyosabb, drámaibb, megközelítést igényelne. Persze ez az én igényem, lehet, hogy a koré, amelyben élünk, más.

Öt évvel ezelőtt már bemutattak Duda Évától egy másik, egészen más műfajú Frida-rendezést. Az zenés-táncos-prózás előadás volt, azt is jellemezte groteszk ábrázolás, de sok tekintetben drámaibb, egyben líraibb is volt. A most bemutatott előadáson is kapunk hideget, meleget rendesen… Ezen az esten (is) az előadók játéka, teljesítménye nagyon fontos. A csapat tánctechnikai felkészültsége a magyar kortárstánc mezőnyben kiemelkedően magasnak, színvonalasnak számít, és ebben a darabban engem nem zavar a túlhangsúlyozott mimika és gesztusjáték a csoporttáncokban, a groteszk ábrázolásmód részeként elfogadom, pláne, hogy feszítő ellenpontként mögötte folyamatosan ott ólálkodik a fájdalom, a szenvedés, a megcsalás, a csalódás, a halál. Tetszett a táncosok felfokozott játéka például az esküvővégi őrületes lassított felvételben, összefoglalta az embernek kb. azt a tapasztalatát, hogy „tényleg hülye egy világban élünk”. És a másik kiemelkedő szólistáról is mondjunk néhány szót. Kováts Tiborral én nyilván elfogult vagyok, mert évtizedeken át közeli kollégám volt az Operaházban, most is élveztem minden mozdulatát, gesztusát. Jó volt (újra) látni a bizonyítékát annak, hogy az elmélyült karakterábrázolás képessége és a megalapozott, erős tánctechnika a színpadon minden korban és minden stílusban látványosan hasznosul. Te milyennek láttad (a kamaszkorból már kinőtt) Kováts Tibort?

Duda E Frida JGy 426 Fotó: Jókúti György

Kováts Tibor szerintem nagyon jó választás volt! Minden mozdulata, tekintete, jelenléte a színpadon nagyon szuggesztív. Bensőséges, szeretetteli kapcsolatban van a főszereplővel. Érzékeny, magabiztos partnere Eleonora Accalainak. Nagyon tetszett a nyitókép mellett az előadás vége is. Megérintett Frida és Diego kettőse, ahogy hömpölygött a táncuk, a soha véget nem érő kapcsolatuk… Szenzációs választás az a gyönyörű, egyszerű dal, amire táncolnak. A többi táncos is nagyon jó, egyes jelenetekben az ízlésem szerint kicsit lehetnének természetesebben nyersebbek, akár vadabbak is, szerintem akkor szervesebben kapcsolódnának a témához. Talán úgy kéne táncolniuk, ahogy az a férfi énekel a vége dalban. Manír nélkül. Összességében jól éreztem magam a színházban, mert olyan, kifejezetten szórakoztató előadást láttunk, amelynek mélységei is vannak – leginkább a visszafogottabb, lírai jelenetekben.

Kíváncsi vagyok, mit mondasz a jelmezekről. Frida Kahlo sokat járt egyszerű nadrágban, de divatba hozta a mexikói tehuana népviseletet, olyan szoknyákat hordott, hogy a gyermekbénulás és a buszbaleset okozta testi hibáit elleplezze…

Nagyon tetszettek a jelmezek, főleg az első képben, ahol olyan fáradt pirosasok. A szoknyák a vége felé is csodásak, „autentikusak”, kifejezetten izgalmassá teszik a mozdulatokat: szép íveket írnak le tánc közben, mesélnek a viselőjükről.

 

FRIDA, az élet múzsája (Duda Éva Társulat – Nemzeti Táncszínház)

Jelmez: Huszár Kató, Kiss Julcsi. Díszlet: Duda Éva. Video-mapping: Karcis Gábor. Zene: Farkas Izsák, Molnár Tibor. Fény: Pető József. Koreográfusasszisztens: Csák Beatrix. Produkciós asszisztens: Vitárius Orsolya. Produkciós vezető: Huszár Ágnes. Társulati menedzser: Vodál Anita. Rendező-koreográfus: Duda Éva.

Játsszák: Eleonora Accalai, Kováts Tibor, Bundschuh Vera, Déri András, Dragos Dániel, Füzesi Csongor, Ivanov Gábor, Kovács Mátyás, Nyeste Adrienn, Pataki Noémi, Temesvári Zsófia.

Nemzeti Táncszínház, 2022. december 7.