Kritika

Kortárs tánc, Mozgásszínház

Turbuly Lilla: Libikóka

The Dan Daw Show / Trafó -

Dan Daw testi fogyatékkal élő színész, aki a queer közösséghez tartozik, ráadásul színésztársával, Christopher Owennel azt is megmutatják, hogyan éli meg alávetettként a szexualitást.

Beleegyeztem, hogy cikket írok erről az előadásról, és ezzel abba is, hogy végignézem. Így már csak részben volt lehetőségem élni azzal a szabadsággal, amit az alkotók kínáltak nekünk, nézőknek: előre bejárhattuk a színpadot, az előadás alatt változtathattuk a helyünket, és bármikor nyugodtan elmehettünk. Utóbbit persze elvileg minden más előadáson is meg lehet tenni, de erre most kifejezetten felhívták a figyelmünket, azzal a kedves biztatással, hogy ettől egyáltalán ne érezzük feszélyezve magunkat. (Ez utóbbi felajánlással néhányan éltek is.) Előre jelezték azt is, hogy milyen felkavaró eseményekre számíthatunk, és mikor következnek erős fény- és hanghatások – szóval mindent megtettek azért, hogy ne érezzük azt, ránk kényszerítenek valamit, amit nem szeretnénk.

dandaw3Dan Daw / A fotók forrása a trafo.hu

És hogy miért ez a többszörös biztosítás? Mert a Dan Daw Show érzékeny témákkal foglalkozik. Címszereplője, Dan Daw testi fogyatékkal élő színész, aki a queer közösséghez tartozik, ráadásul színésztársával, Christopher Owennel azt is megmutatják, hogyan éli meg alávetettként a szexualitást. Mert, ahogy egy interjúban elmondta, leginkább a színpadon és a szexualitásban érzi önazonosnak magát. Minderről Angliában beszélni bizonyosan könnyebb, mint a másságot igen kevéssé toleráló Magyarországon. De a Trafó éppen azok közé a helyek közé tartozik, ahol még lehet, és ahol bizton számíthatunk arra, hogy a közönség túlnyomó többsége pontosan tudja, mire ül be, és megvan benne a hajlandóság a toleráns együttgondolkodásra. (Néha el szoktam képzelni az adott előadást egy vidéki kőszínházban vagy egy budapesti musicalszínház színpadán, a törzsközönségük előtt, de ez már inkább az abszurd vagy a tragikomédia terepe. Ennél az előadásnál borítékolható lenne a feljelentő levelek sora.)

Külső szemlélőként nem könnyű nézni a színpadi történéseket, annak ellenére sem, hogy az előadásnak van egy alapvető, a befogadást elvileg könnyítő ellentmondása, amelyet Dan Daw meg is fogalmaz: ebben az alávetettségben, amelyben ő örömét leli, fontos tényező a kiszámíthatatlanság, a nem tudom, mi fog még történni gondolata. Az előadás azonban nagyon is kiszámított, precízen megtervezett, amelyben a főszereplő pontosan tudja, hogy mikor mi következik. Ebből a szempontból árulkodóak a feliratok is, amelyek sokszor előre jelzik, hogy most például mi fog történni. Mindez elidegenítő gesztusként hat, és a személyes történetet a színház felé tolja.

dandaw1

Az előadás dramaturgiája az egyre erősödő ingerekre épül. Míg az első felében a főszereplő tetovált testének feltérképezése kivetítéssel, vagy az utasítások végrehajtása még jóval innen van egy (persze, a valóságban nem létező) „átlag trafós néző” komfortzónáján, később a bántalmazásig menő karrángatás vagy mellkasra lépés már karcolgathatja ezeket a határokat.

Az előadás elején Dan Daw közvetlenül hozzánk, nézőkhöz beszél, erős öniróniával. A fordulópont éppen az, hogy Christopher Owen kiveszi a kezéből a mikrofont, és ezzel az irányítást is. Elkezdődik egy sajátos libikóka a kiszolgáltatottság és a határok meghúzása között. Performatív és mozgásos jelenetek váltakoznak. A leglátványosabb az, amelyben a főszereplő egy fekete műanyaggal borított kockában térdel, társa pedig porszívóval kiszívja a kockából a levegőt, így a testre tapadó műanyag szoborszerű hatást kelt. Ennek az ellentettje a zárójelenet, amikor levegőt pumpálnak Dan Daw jelmezébe, amely ettől szó szerint szárnyakat kap. A mozgásos betéteket főleg forgások, forgatások, földön, egymáson gurulások, a testek összecsapódása, egymásba fonódása adja.

dandaw2

Sokáig a két színész viszonyában van valami hűvös személytelenség, és a címszereplő is inkább a saját magát alakító színésznek, mint az önmagát megmutató embernek látszik. A végére azonban átbillen a mérleg nyelve, áttör a személyesség és a saját bátorsága felett érzett öröm a konstruáltságon. Mint kiderül, mindez Dan Daw negyvenedik születésnapján történik, hirtelen mi is köszöntőkké válunk, a színháztól ezzel is lépve egyet az élet felé.    

The Dan Daw Show

Előadók: Dan Daw & Christopher Owen.

Művészeti vezető: Dan Daw. Rendező: Mark Maughan. Mozgás-és próbavezető: Sarah Blanc. Díszlettervező: Emma Bailey. Fénytervező: Nao Nagai. Hang designer: Guy Connelly. Dramaturg: Brian Lobel. Szakmai konzutáns: Dr. Kate Marsh. Rendezőasszisztens: Thyrza Abrahams. Produkciós és színpad menedzser: Froud. Ügyvezető igazgató: Liz Counsell. Access Coordinator: Zed Lightheart.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2023. szeptember 28.