Turbuly Lilla: Zubbony a bokszzsákon
FrenÁK Társulat: Lutte of Birds / Nemzeti Táncszínház /
A már említett katonazubbonyon kívül nincs más erős utalás a jelenre. A világ változott, és mi, nézők is változtunk az elmúlt években…
Tíz év múltán Frenák Pál visszatért a madarakhoz és a harchoz. A 2015-ös Birdie és a 2016-os Lutte után 2025-ben megszületett a Lutte of Birds. Ez alatt a tíz év alatt exponenciális gyorsasággal változott meg az életünk, és a korábbi munkákban felvetett kérdések, mint amilyen a hatalom és a kiszolgáltatottság viszonya, az erőszak jelenléte, a szabadság lehetősége egy erő uralta világban, ma még inkább jelen vannak a mindennapjainkban.
A mostani koreográfia jelentős részben megegyezik a Luttével. A madármaszkok csak néhány jelenetben kerülnek fel a táncosokra, ezek a madarak sokkal inkább emberek. A rendezőelv most is a fent és a lent, a repülés és a kötelek fogva tartó ereje közti ellentét, a harc a szabadságért, és ennek a harcnak a reménytelensége. A korábban használt piros bokszzsákra azonban most katonai zubbony került, behozva a háború jelenvalóságát. Itt is szerepel egy ellentmondásos figura, a vadász – angyal – ördög képzeteket behozó, nárcisztikus alak, aki a puskával együtt a hatalmat is a kezében tartja.
Fotók: Mészáros Csaba
Sok Frenák-koreográfiától eltérően itt nincs különleges térinstalláció, a teret fényekkel öltöztetik. Éles kontrasztokat, a fény és a sötét hirtelen váltakozását, fénycsíkokat, a sötétből felsejlő, majd oda visszatérő alakokat látunk a kékre világított színpadon. (A fényterv Pető József munkája.)
A mozgásanyag két meghatározó részre oszlik: földközeli és kötélen bemutatott légtornász részekre. A földön vetődéseket, gurulásokat, vállon, fejen és kézen átfordulásokat, erőteljes karmunkát, a felsőtestet is folyamatos hullámzásban tartó mozgássorokat látunk, mindezt felfokozott tempóban, magas hőfokon és magas szintű kivitelben. A levegőben a légtornászok könnyedsége ötvöződik a tánccal. Különösen hatásos a klasszikus zenére, stroboszkóppal megerősítve bemutatott nyitó légtánc.
A korábbi előadásról írta ezen az oldalon Komjáthy Zsuzsanna, hogy „giccs és művészet, borzalom és gyönyör vagy éppen közönséges és fenséges közt nagyon vékony a határvonal. Talán nem is lenne butaság, ha kitennénk ide valamiféle figyelmeztető táblát („Robbanásveszély!”), hiszen sok-sok előadás vesztette már el karját-lábát, vagy vérzett el ezen a veszedelmes mezsgyén imbolyogva.” Ugyanezt a kérdést most is feltehetjük, hiszen Frenák, ahogy az előzményben, itt is gátlástalanul használ giccsgyanús elemeket: angyalszárnyak fehérben és feketében, az érzékeket több oldalról bombázó, az emberi test esztétikáját használó képek, az előadás végén pedig egy aranyba öltöztetett, arc nélküli csodaszarvas. De – ahogy akkor – most sem véti el az arányt, és biztonsággal megmarad a határon innen.
A kiindulópont, a légtornászos kezdőjelenet az egyetlen, amelyben harmónia uralkodik. Igaz, itt még csak egyetlen embert látunk. Amint megjelenik a másik, megindul a küzdelem. A zene (Gryllus Ábris munkája) ennek megfelelően változik: sokszor fülsértően hangos zörejzenét hallunk, amelybe gyakran vegyülnek puskalövések. Máskor magyar örökzöld vagy éppen francia sanzon vegyül a gépzenék közé.
A már említett katonazubbonyon kívül nincs más erős utalás a jelenre. A világ változott, és mi, nézők is változtunk az elmúlt években, a mi tapasztalásaink épülnek be például annak a jelenetnek a dekódolásába, amelyben a levegőben függő táncost négy kötéllel béklyózzák a földhöz, megrekesztve ezzel a földközelben, ő azonban nem hagyja magát, egyenként szabadul meg a kötelektől.
És másként nézzük az igencsak pesszimista véget is, amelyben a vadász valamennyi madarat lelövi, majd saját magával is végez. Ebbe a már emberek és madarak nem lakta világba érkezik meg a csodaszarvas, és ott marad akkor is, amikor mi már elhagyjuk a termet. A Lutte of Birds sokkal inkább az ember harca önmaga és a természet ellen.
Lutte of Birds (FrenÁK Társulat)
Táncolják: Holoda Péter, Eoin Mac Donncha, Árvay-Vass Léna, Gyugos Dominik, Buda Balázs, Cserháti Gergely, Ferencz Vivian.
Koncepció, koreográfia: FrenÁk. Zeneszerző, zenei koncepció (Lutte): Gryllus Ábris. Dramaturg: Dr. Horváth Nóra. Alpintechnika: Zoltai György. Látvány: Victoria Frenák. Hangtechnika: Horváth András. Fény (új változat): Pető József.
Színpadmester: Filep Balázs. Produkciós asszisztens: Nyári Gergő.
Nemzeti Táncszínház, 2025. március 7.
